A Szinpad, 1936 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1936 / 2. szám
154 zelhetjük az előadásokat, mint a katholikus legényegyleti műkedvelő vállalkozásokat azzal a különbséggel, hogy a szenttornyai őstehetségeket egy nagyműveltségű és finom művészi ízlésű úr irányította. A pusztaszenttornyai előadások 1890 és 1894 között folytak. A legtöbb előadás bizonyosan 1893 nyarán eshetett. A parasztkedvelő nagyúr, a művészet rajongó szerelmese 1894 október 9-én örökre itthagyta parasztjait és a művészetet. Elköltözött abba a tartományba, amelyről — akárcsak Hamlet — olyan igen sokat gondolkozott. Érezte, hogy az elmúlás közel van számára, hogy nem lehet hosszú életű, s talán a néphez is azért vonzódott, mert „stoikus az elmúlással szemben“. Szegény fiatal földesúr még színházából kijövet sem tudott egyébre gondolni mint a halálra. „Kijövet az egyszerű kis színházból, elterül a puszta síkja előttem s felgyúladnak körülöttem az anyaföld csillagai, a pásztortüzek, önkénytelenül feltekintek a nagy égboltra, amely olyan fényes és végtelen csillagkoszorúval övezi e földet és hálát adok annak, aki az életet és halált dobta a mindenségbe, hogy itt élhetek, hol oly szép, szép az élet, s hol, ha a nép filozófiája szerint élünk, oly természetes és könnyű a halál!“ Megadatott neki, hogy ott éljen, de az nem, hogy ott is haljon meg. Messze a magyar alföldtől, messze szeretett parasztjaitól, Cannesban, a francia tengerparton sújtotta az álom. De nem idegen fejkötős leányok, nem idegen legények jöttek koporsójáért. Hazaszállított porhüvelyét nyolc daliás parasztlegény vitte az utolsó útra. Az ő legkedvesebb színészei. Koporsóját nyolc fiatal leány citromba tűzött rozmaring ággal kísérte. Az ő legkedvesebb színésznői. Azután letették a sírgödörbe ... Épen a színháza elé ... Galamb Sándor Das Bauerntheater von Zsigmond Justh. Von Sándor Galamb. Der mit 31 Jahren an Lungenkrankheit verstorbene, reiche Gutsbesitzer Zsigmond Justh Hess in den Jahren 1893—94 mit Bauern auf seinem Gute fin Puszta- Szenttornya) Theaterstücke vor führen. Anfangs wurden die Vorstellungen im Freien, später in einem für diesen Zweck gebauten Glashause gespielt. Das Programm bildeten nebst volkstümlichen Stücken von Justh, „Der Widerspenstigen Zähmung“ von Shakespeare, „Der Eingebildete Kranke“ von Moliére, „Der Schatz“ von Plautus. Den Aufführungen wohnten ausser örtlichen Publikum zahlreiche hauptstädtische und ausländische Gäste bei. A szenttornyai parasztszínház