A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1920-02-21 / 26. szám
SICsK 5 lfi 5lfi 3ifi 3 l 65 KS Böjt első vasárnapi szent evangélium. Azon időben a Szentlélek Jézust a pusztába vezette, hogy az ördög megkisérte. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, megéhezett. Ekkor hozzá közeledett a kisértő és azt mondta: ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Jézus azt felelé: Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik. Ezután felvitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányzatára állította és mondá: Ha Isten Fia vagy, engedd le magadat, mert irva van angyalainak parancsot adott téged illetőleg, azok kezükkel tartanak fönn, nehogy esetleg kőbe üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Az is irva van: ne kisértsd Uradat, Istenedet. Erre fölvitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és dicsőségét, majd így szólt hozzá: Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádasz engem. Jézus ekkor azt válaszolta: Távozzál sátán, mert irva van: Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj. Erre elhagyta őt az ördög — angyalok jöttek és szolgáltak neki. Hát csodálkozhatunk-e azon, hogy kísértések zaklatnak, mikor az ördög ádáz gyűlölete még az Üdvözitő szent személyét is meg merte sérteni? Nem tudja felejteni, hogy az ő helyét és bukott angyalainak helyét az égben mi emberek vagyunk hivatva betölteni. Egyszer már sikerült neki az emberi nemet gyökerében, az ősszülökben megrontani. S a mai evangélium szerint, most a második nagy, általános támadást kezdi meg: a második Ádám, az Ur Jézus megejtését. Untal csak egyeseket támadni, jól sikerült ugyan ez az eljárása is, tengersok lelket romlásba vitt De — úgy gondolta, — ha most az Üdvözítőt megrontja, megváltó munkáját megakaszthatja, egy csapásra ismét korlátlan zsarnoka lehet a szerencsétlen emberi nemnek. Számítása ügyes volt, de mégis nagy hiba csúszott bele: elvakult gőgjében az Isten Fiát emberi alakja miatt csak oly közönséges, puszta embernek gondolta, mint Ádámot vagy ennek bármelyik utódát. És az Úr Jézus ? Szent alázatában, hogy mindenben, természetesen a bűnt kivéve, hasonló legyen hozzánk, megengedte a három kísértést. De eltűrte azért is, hogy példát adjon nekünk, miképpen verjük vissza a gonosz lélek ármánykodásait. Az első kisértés a gyomor kérdése. Az anyagiakba, a test kielégítésébe elmerült régi és mai emberek nagy kisértése. Enni csak kell ! Micsoda Isten az, aki éhséget bocsát az emberre? — Ez nem lehet Isten, tehát nincs Isten. Ha volna Isten, nem tűrné ezt. Segíts magadon, ne várd Istentől, aki nem létezik, a segítséget. Vedd el attól, akinek van. Ne riadj vissza az erőszakoskodástól, mert enni csak kell! Nem így prédikáltak már évtizedek óta az egykor hivő keresztény magyar népnek? S addig prédikáltak így, míg végre maga magán akart segíteni. Isten nélkül, oly eszközökkel, melyeket Isten tilt. És lett kenyér? Még a kövek is kenyerekké lettek? Jólét fakadt, megtelt a gyomor a „szociális termelésitől ? Szegény magyar népem, felkopott az állad; meg fogod még évekig sinyleni, hogy elfelejtetted az Úr szavát; „írva vagyon: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik.“ Tartsd magad jobban Krisztus intéséhez: „Keressétek előbb az Isten országát, és a többi mind hozzáadatik nektek.” A második kísértés a hiúság és nagyravágyás kérdése. Tiszteltetni, bámultatni, nagyobbnak és különbnek látszani, mint amekkora a belső értéke: ez a régi és mai emberek hiúságos törekvése. Ne légy szolga, ha ur lehetsz! Ne gyötörd agyon magad napestig tartó fárasztó munkával, mikor kényelemben is élhetsz, sokra viheted! Ne járj fejkendővel, mikor a tollas kalap is elfér a fejeden! Ne légy „cseléd“, mikor „kisasszony“, „naccsága“ lehetsz ! Nem így prédikáltak nektek az uj apostolok? Csak azt nem mondták neked, hogy milyen áron kitetsz ilyen „nagy“, t. i. becsületed, tisztességed, erényed árán. Kihívtad Isten csodás beavatkozását, és ehelyett rád jött büntetésül istenkisértésedért a cifra nyomorúság: Isten szolgája és szolgálója helyett lettél a bűn, a becstelenség rabszolgája. Mert elfelejtetted: „írva vagyon: Ne kisértsd a te Uradat, Istenedet.“ A harmadik kísértés a kapzsiság, a meggazdagodás kérdése és az ezzel együttjáró féktelen élvezetvágy. Minek legyen szegény és gazdag? Mind gazdagok lehettek! Csak félre az aggályossággal, a régi istenfélelemmel „ezeket mind neked adom, ha leborulván, imádandasz engem“. Félre az Istennel, aki téged e javak birtokbavételében akadályoz ! Igazságtalan a földi javak szétosztása, a régi Isten csak a gazdagok Istene, azért le vele az ő trónusáról,Máté 4, 1-11. S addig-addig beszélték tele a fejedé, e csábos hitegetésekkel, mig végre leborultál az aranyborjú előtt, s imádtad, vakon követted az ördög csatlósait. Adtak ezek neked csak valamit is a sajátjukból? Felosztották a szegények között a zsidó vagyont, a zsidó földbirtokot ? Ráuszítottak téged a máséra s még az igy igazságalan módon szerzett jólétedből is kiforgattak s a maguk zsebét tömték meg. Nem hittél Istenednek s nem mondtad egyszülött fiával: „Távozzál, sátán! mert irva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad és csak neki szolgált így győzte le Jézus a sátán ármánykodásait, igy győzd le, legalább ezentúl, te is és Isten gondoskodni fog minden igaz szükségletedről. 1920. február 21. aki parancsol a haboknak és szeleknek s amely szigeten partra vetődtek, azt tekintették igehirdető működésük szinteréül. Mikor a norvégok a 9. században Izland szigetét megszállották, ír könyveket, harangokat, püspökbotokat s a kereszténység egyéb emlékeit találták már ott. Az ír barátok e messze északi szigeten is jártak. Európában az ír sziget az egyetlen terület, melyen teljesen hiányzik a vakond és mindenféle mezei egér. Kígyót se találni, kétéltűeket, békafélét is nagyon szórványosan. Már a hatvanas évek idején megpróbálták tudományos magyarázatát adni e ténynek, kísérleteztek a hiányzó állatfajok meghonosításával, de azok nem maradtak meg. Jellemző, hogy az ír nép ezen talán csak természeti tüneményt szent Patrikkal hozza összefüggésbe. Dublin vidékén egy régi népdalban ez a versszak fordul elő : Egész földünkön nincs hire Rűt s káros állatoknak. Száműzte mindet messzire Szent Patrik áldott jó szive. firwi^fTir^ir-r-ir^rrrir-mir-rr~ir*ir~ir“im Az evangélium a „szentek szigetén.** (Az egyház népvándorlás-kori működésének jellemzéséhez.) Az írek megtérésének történetét olvasgatva, önkéntelenül arra gondolunk, hogy az Isten ennek a népnek az Ige befogadásához valami csodálatos, külön kegyelmet adott, talán ugyanazon szándékkal, mint a rendületlen kitartáshoz az egyház mellett, melynek az egész világ meggyőződése szerint ő a leghősiesebb, legtöbbet küzdő és szenvedő, leghűségesebb gyermeke. Sem ősi vallásuk, sem foglalkozásuk nem tette az íreket különösebben alkalmasokká az evangélium befogadására. Természetimádók voltak, főistenük Bel (a nap) volt, tisztelték rajta kívül Re-t (a hold), a tüzet és vizet, bálványképeket állítottak nekik s oltáraikon embert is áldoztak. A békés foglalkozásokon kívül főként a hatalmasabb családok szerették a rabló kirándulásokat, különösen a mai Franciaország északnyugati partvidékeit nyugtalanítva és fosztogatva. Egy ilyen rabló beütés alkalmával került Írországba a többi zsákmány között sz. Patrik, a sziget apostola is, mint rabszolga. És mégis, az ír nép valami csodálatos jóindulattal és fogékonysággal fordult az Igét hirdető, később püspökké szentelt sz. Patrik és társai felé s megtörtént, hogy a nagy apostol egyetlen prédikációja nyomán tizenkétezren megkeresztelkedtek. Az előkelők ellenkeztek itt-ott, de véres üldözéseket nem támasztottak. Szívesen vették a hittérítők ajándékait s ha már maguk megmaradtak is a pogányságban, gyermekeik és népük megkeresztelkedését legtöbbször nem gátolták. E példátlanul szép megtérés természetes okai közül különösen kettőt lehetne megemlíteni, bár azok is gondviselésszerűek. Az egyik, hogy sz. Patrik rabszolgakorában teljesen megismerte az ír nép nyelvét, szokásait, egész lelkületét; a másik, hogy két emberöltőn keresztül, 45 éves korától haláláig (432—493) szakadatlanul, ő maga személyesen vezethette a térítés nagy munkáját. Az ír sziget még életében megnépesült magából a népből való papokkal és szerzetesekkel s halála után társai és tanítványai számtalan kolostorból rajzottak szét a nép lelki és anyagi boldogulásának munkálására. Volt kolostor, melyben háromezer szerzetes élt együtt. Sokáig csak vesszőből font, gyékénnyel födött kunyhók tábora volt egy-egy ilyen kolostor, középen négy helyiséggel, a közös imák végzésére. De e cellarengetegek környékén eltűntek a vadonok a barátok kemény baltacsapásai alatt és óriási lakatlan pusztaságok váltak paradicsomi termőföldekké, dús gyümölcsösökké. A britt szigetről, az egyik walesi kolostorból egy Modonnoc nevű szerzetes betelepítette Írországba az ott eddig teljesen ismeretlen méheket Kioktatta a népet a méhtenyésztésre s a méz felhasználásának módjaira az ételek készítésében. Mások behozták római utazásukból a kőépítkezés szokását, mások megtanították a mesterségeket, mások énekre, a tudományok és művészetek elemeire oktatták a népet. A boldogulás, a művelődés járt az evangélium nyomán. Tévedés volna azt hinni, hogy e jámbor szerzetesek a még ma is divatos jelszavak szerint akarták a haladást, a művelődést. Ők Krisztust akarták megismertetni és megszerettetni, aki lelküket egészen eltöltötte s e törekvés nyomában oly természetesen fakadt az anyagi és szellemi fölvirágzás, mint a nap éltető melegétől a fű, az erdő, a búza a földön. Számtalanan közülük hajóra ültek, sokszor csak törékeny csalnakokba, evező nélkül, pár napi élelemmel, teljesen rábízva magukat arra, a bácskai kórház főnöknője súlyos operáción esett át. A műtét igen kínos, de egyetlen mentő eszköz volt. Az orvos hivő katholikus ember. Narkózissal nem lehetett elkábítani az amúgy is igen gyenge beteget, azt ajánlotta tehát a főnöknőnek: „Karolja jól át a keresztet, a Megfeszített viszonozni fogja bizalmát s átesik a rettenetes kínokon emberi segítség nélkül is !“ Megtette. Édes álomba merült, a keresztet görcsösen ölelve és a műtét pompásan sikerült. A cseh kultúrharc. Az egyház- és vallásellenes hatalmak taktikájára és fogásaira jellemző az, hogy az egyházüldözésre felhasználják a forradalmak utáni zűrzavaros állapotokat. Minden törvényes felhatalmazás nélkül rendeleti után a legnagyobb jogtalanságokat és méltánytalanságokat követik el, holott addig, míg hatalomhoz nem jutottak, folyton lelkiismereti szabadságról beszéltek, szónokaik és írtak lapjaik. A szabadkőművesek sokat hangoztatott törvénytisztelete a gyűlölet és hatalom első kísértésétől megingott s eltűnt. A törvénytelen cseh egyház- és vallásüldözés főtörekvése oda irányul, hogy elrabolja államosítással az összes keresztény iskolákat, eltávolítsa a vallásos tanítóságot és kíméletlenül megakadályozza a tanulóifjúság minden vallásos gyakorlatát — egészen a hírhedt francia egyházüldöző Combes mintájára. Forradalmasítani akarja a katholikus papságot és azt a pápa és a püspökök ellen uszítani. Rá akarja bírni a papságot arra is, hogy támadja meg a katholikus erkölcstan és egyházi rend évezredek által kipróbált szabályait is. Az összes szerzetesrendek feloszlatása és vagyonuk elkobzása szintén programmjukban van. Majd sorba megtiltják az ifjúság katholikus nevelését, államosítják az egyházi vagyont, elválasztják az egyházat az államtól, de a papságot mégis szolgai függőségbe taszítják, annak dacára, hogy szavaik szerint ők függetleníteni akarják az egyházat az államtól. A katholikus vallásra emlékeztető műemlékek, jótékonyság stb. megsemmisítése szintén tanúságot tesz a vallásellenes klikkek türelmességéről. Minden vallásos embert a legkíméletlenebbül eltávolítanak Csehországban a vezető állásokból, mert ott a szabadgondolkodók kiváltsága az ilyen állások betöltése. A felbontható polgári házasság betetőzi a szándékos társadalomromboló intézkedések e gyászos sorozatát, ha a templomok átalakításáról múzeumokká és hangversenytermekké meg sem emlékezünk. Az egyházüldözés mint egy ragályos betegség vonul végig mostanában a világ összes országain. Az Úr próbára teszi híveit és megpróbáltatásokkal tisztítja meg egyházát az esetleg rátapadt salaktól. Csehországban pl. a papság gyenge és a kísértéseknek ellenállani nem tudó része már egy új cseh nemzeti egyházat alapított. A papság többi része azonban annál szilárdabbá ragaszkodik hitéhez. A hitehagyott papság, a kormány minden csábítása ellenére, a papságnak csak egy kis százalékát teszi ki és igy a nyílt szakadás csak az egyház javára szól"*1*, mert igy kiváltak a nem belevaló elemek. SnerrteHel kértük **on olv*sóink*t'ozereieuet RerjuR akiknek előfizetése február végével lejárt, hogy az uj előfizetést a mellékelt csekklapon mielőbb beküldeni sziveskedjenek.