A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1920-02-21 / 26. szám

SICsK 5 lfi 5lfi 3ifi 3 l 65 KS Böjt első vasárnapi szent evangélium. Azon időben a Szentlélek Jézust a pusztába vezette, hogy az ördög megkisért­e. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, megéhezett. Ekkor hozzá közele­dett a kisértő és azt mondta: ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Jézus azt felelé: Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem min­den igével, mely az Isten szájából származik. Ezután felvitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányzatára állította és mondá: Ha Isten Fia vagy, engedd le magadat, mert irva van angyalai­nak parancsot adott téged illetőleg, azok kezükkel tartanak fönn, nehogy esetleg kőbe üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Az is irva van: ne kisértsd Uradat, Istenedet. Erre fölvitte az ördög egy igen magas hegyre, meg­mutatta neki a világ minden országát és dicsőségét, majd így szólt hozzá: Ezt mind neked adom, ha lebo­rulsz és imádasz engem. Jézus ekkor azt válaszolta: Távozzál sátán, mert irva van: Uradat, Istenedet imád­jad és csak neki szolgálj. Erre elhagyta őt az ördög — angyalok jöttek és szolgáltak neki. Hát csodálkozhatunk-e azon, hogy kísértések zaklatnak, mikor az ördög ádáz gyűlölete még az Üdvözitő szent személyét is meg merte­­ sér­teni? Nem tudja felejteni, hogy az ő helyét és bukott angyalainak helyét az égben mi emberek vagyunk hivatva betölteni. Egyszer már sikerült neki az emberi nemet gyö­kerében, az ősszülökben megrontani. S a mai evangélium szerint, most a második nagy, általános támadást kezdi meg: a második Ádám, az Ur Jézus megejtését. Unta­l csak egyeseket támadni, jól sikerült ugyan ez az eljárása is, tengersok lelket romlásba vitt De — úgy gondolta, — ha most az Üdvözítőt megrontja, megváltó munkáját megakaszthatja, egy csapásra ismét korlátlan zsar­noka lehet a szerencsétlen emberi nemnek. Számítása ügyes volt, de mégis nagy hiba csúszott bele: elvakult gőgjében az Isten Fiát emberi alakja miatt csak oly közönséges, puszta embernek gondolta, mint Ádámot vagy ennek bár­melyik utódát. És az Úr Jézus ? Szent alázatában, hogy min­denben, természetesen a bűnt kivéve, hasonló legyen hozzánk, megengedte a három kísértést. De eltűrte azért is, hogy példát adjon nekünk, mikép­pen verjük vissza a gonosz lélek ármánykodásait. Az első kisértés a gyomor kérdése. Az anyagi­akba, a test kielégítésébe elmerült régi és mai emberek nagy kisértése. Enni csak kell ! Micsoda Isten az, aki éhséget bocsát az emberre? — Ez nem lehet Isten, tehát nincs Isten. Ha volna Isten, nem tűrné ezt. Segíts magadon, ne várd Istentől, aki nem létezik, a segítséget. Vedd el attól, akinek van. Ne riadj vissza az erőszakoskodástól, mert enni csak kell! Nem így prédikáltak már évtizedek óta az egy­kor hivő keresztény magyar népnek? S addig prédikáltak így, míg végre maga­ magán akart segíteni. Isten nélkül, oly eszközökkel, melyeket Isten tilt. És lett kenyér? Még a kövek is kenye­rekké lettek? Jólét fakadt, megtelt a gyomor a „szociális termelésitől ? Szegény magyar népem, felkopott az állad; meg fogod még évekig siny­­leni, hogy elfelejtetted az Úr szavát; „írva va­gyon: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik.“ Tartsd magad jobban Krisztus intéséhez: „Keres­sétek előbb az Isten országát, és a többi mind hozzáadatik nektek.” A második kísértés a hiúság és nagyravágyás kérdése. Tiszteltetni, bámultatni, nagyobbnak és különbnek látszani, mint a­mekkora a belső ér­téke: ez a régi és mai emberek hiúságos törek­vése. Ne légy szolga, ha ur lehetsz! Ne gyötörd agyon magad napestig tartó fárasztó munkával, mikor kényelemben is élhetsz, sokra viheted! Ne járj fejkendővel, mikor a tollas kalap is elfér a fejeden! Ne légy „cseléd“, mikor „kisasszony“, „naccsága“ lehetsz ! Nem így prédikáltak nektek az uj apostolok? Csak azt nem mondták neked, hogy milyen áron kitetsz ilyen „nagy“, t. i. becsületed, tisztességed, erényed árán. Kihívtad Isten csodás beavatkozását, és ehelyett rád jött büntetésül istenkisértésedért a cifra nyomorúság: Isten szolgája és szolgálója he­lyett lettél a bűn, a becstelenség rabszolgája. Mert elfelejtetted: „írva vagyon: Ne kisértsd a te Ura­dat, Istenedet.“ A harmadik kísértés a kapzsiság, a meggazda­godás kérdése és az ezzel együttjáró féktelen élve­zetvágy. Minek legyen szegény és gazdag? Mind gazdagok lehettek! Csak félre az aggályossággal, a régi istenfélelemmel „ezeket mind­ neked adom, ha leborulván, imádandasz engem“. Félre az Isten­nel, aki téged e javak birtokbavételében akadályoz ! Igazságtalan a földi javak szétosztása, a régi Isten csak a gazdagok Istene, azért le vele az ő trónu­sáról,­Máté 4, 1-11. S addig-addig beszélték tele a fejedé, e csábos hitegetésekkel, mig végre leborultál az aranyborjú előtt, s imádtad, vakon követted az ördög csatló­sait. Adtak ezek neked csak valamit is a saját­jukból? Felosztották a szegények között a zsidó vagyont, a zsidó földbirtokot ? Ráuszítottak téged a máséra s még az igy igazság­al­an módon szer­zett jólétedből is kiforgattak s a maguk zsebét tömték meg. Nem hittél Istenednek s nem mond­tad egyszülött fiával: „Távozzál, sátán! mert irva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad és csak neki szolgált így győzte le Jézus a sátán ármánykodásait, igy győzd le, legalább ezentúl, te is és Isten gondos­kodni fog minden igaz szükségletedről. 1920. február 21. aki parancsol a haboknak és szeleknek s amely szigeten partra vetődtek, azt tekintették igehirdető működésük szinteréül. Mikor a norvégok a 9. században Izland szigetét megszállották, ír köny­veket, harangokat, püspökbotokat s a keresztény­ség egyéb emlékeit találták már ott. Az ír barátok e messze északi szigeten is jártak. Európában az ír sziget az egyetlen terület, melyen teljesen hiányzik a vakond és mindenféle mezei egér. Kígyót se találni, kétéltűeket, béka­félét is nagyon szórványosan. Már a hatvanas évek idején megpróbálták tudományos magyará­zatát adni e ténynek, kísérleteztek a hiányzó állat­fajok meghonosításával, de azok nem maradtak meg. Jellemző, hogy az ír nép ezen talán csak ter­mészeti tüneményt szent Patrikkal hozza össze­függésbe. Dublin vidékén egy régi népdalban ez a versszak fordul elő : Egész földünkön nincs hire Rűt s káros állatoknak. Száműzte mindet messzire Szent Patrik áldott jó szive. firwi^fTir^ir-r-ir^rrrir-mir-r­r~ir*ir~ir“im Az evangélium a „szentek szigetén.** (Az egyház népvándorlás-kori működésének jel­lemzéséhez.) Az írek megtérésének történetét olvasgatva, ön­kéntelenül arra gondolunk, hogy az Isten ennek a népnek az Ige befogadásához valami csodálatos, külön kegyelmet adott, talán ugyanazon szán­dékkal, mint a rendületlen kitartáshoz az egyház mellett, melynek az egész világ meggyőződése szerint ő a leghősiesebb, legtöbbet küzdő és szen­vedő, leghűségesebb gyermeke. Sem ősi vallásuk, sem foglalkozásuk nem tette az íreket különösebben alkalmasokká az evangé­lium befogadására. Természetimádók voltak, fő­istenük Bel (a nap) volt, tisztelték rajta kívül Re-t (a hold), a tüzet és vizet, bálványképeket állítot­tak nekik s oltáraikon embert is áldoztak. A békés foglalkozásokon kívül főként a hatalmasabb csa­ládok szerették a rabló kirándulásokat, különösen a mai Franciaország északnyugati partvidékeit nyugtalanítva és fosztogatva. Egy ilyen rabló­­­ beütés alkalmával került Írországba a többi zsák­mány között sz. Patrik, a sziget apostola is, mint rabszolga. És mégis, az ír nép valami csodálatos jóindu­lattal és fogékonysággal fordult az Igét hirdető, később püspökké szentelt sz. Patrik és társai felé s megtörtént, hogy a nagy apostol egyetlen pré­dikációja nyomán tizenkétezren megkeresztelked­­tek. Az előkelők ellenkeztek itt-ott, de véres ül­dözéseket nem támasztottak. Szívesen vették a hittérítők ajándékait s ha már maguk megmarad­tak is a pogányságban, gyermekeik és népük megkeresztelkedését legtöbbször nem gátolták. E példátlanul szép megtérés természetes okai közül különösen kettőt lehetne megemlíteni, bár azok is gondviselésszerűek. Az egyik, hogy sz. Patrik rabszolgakorában tel­jesen megismerte az ír nép nyelvét, szokásait, egész lelkületét; a másik, hogy két emberöltőn keresztül, 45 éves korától haláláig (432—493) szakadatlanul, ő maga személyesen vezethette a térítés nagy munkáját. Az ír sziget még életében megnépesült magából a népből való papokkal és szerzetesekkel s halála után társai és tanítványai számtalan kolostorból rajzottak szét a nép lelki és anyagi boldogulásá­nak munkálására. Volt kolostor, melyben háromezer szerzetes élt együtt. Sokáig csak vesszőből font, gyékénnyel födött kunyhók tábora volt egy-egy ilyen kolostor, középen négy helyiséggel, a közös imák vég­zésére. De e cella­rengetegek környékén eltűntek a vadonok a barátok kemény baltacsapásai alatt és óriási lakatlan pusztaságok váltak paradi­csomi termőföldekké, dús gyümölcsösökké. A britt szigetről, az egyik walesi kolostorból egy Modonnoc nevű szerzetes betelepítette Írországba az ott eddig teljesen ismeretlen méheket Kioktatta a népet a méhtenyésztésre s a méz felhasználá­sának módjaira az ételek készítésében. Mások behozták római utazásukból a kőépítkezés szoká­sát, mások megtanították a mesterségeket, mások énekre, a tudományok és művészetek elemeire oktatták a népet. A boldogulás, a művelődés járt az evangélium nyomán. Tévedés volna azt hinni, hogy e jámbor szer­zetesek a még ma is divatos jelszavak szerint akarták a haladást, a művelődést. Ők Krisztust akarták megismertetni és megszerettetni, aki lelkü­ket egészen eltöltötte s e törekvés nyomában oly természetesen fakadt az anyagi és szellemi föl­­virágzás, mint a nap éltető melegétől a fű, az erdő, a búza a földön. Számtalanan közülük hajóra ültek, sokszor csak törékeny csalnakokba, evező nélkül, pár napi élelemmel, teljesen rábízva magukat arra, a­ bácskai kórház főnöknője súlyos operáción esett át. A műtét igen kínos, de egyetlen mentő eszköz volt. Az orvos hivő katholikus ember. Narkózissal nem lehetett el­­kábítani az amúgy is igen gyenge beteget, azt ajánlotta tehát a főnöknőnek: „Karolja jól át a keresztet, a Meg­feszített viszonozni fogja bizalmát s átesik a rettenetes kínokon emberi segítség nélkül is !“ Megtette. Édes álomba merült, a keresztet görcsösen ölelve és a műtét pompásan sikerült. A cseh kultúrharc. Az egyház- és vallásellenes hatalmak taktiká­jára és fogásaira jellemző az, hogy az egyház­üldözésre felhasználják a forradalmak utáni zűr­zavaros állapotokat. Minden törvényes felhatal­mazás nélkül rendeleti után a legnagyobb jog­talanságokat és méltánytalanságokat követik el, holott addig, míg hatalomhoz nem jutottak, foly­ton lelkiismereti szabadságról beszéltek, szóno­kaik és írtak lapjaik. A szabadkőművesek sokat hangoztatott törvénytisztelete a gyűlölet és hata­lom első kísértésétől megingott s eltűnt. A törvénytelen cseh egyház- és vallásüldözés főtörekvése oda irányul, hogy elrabolja államo­sítással az összes keresztény iskolákat, eltávo­lítsa a vallásos tanítóságot és kíméletlenül meg­akadályozza a tanulóifjúság minden vallásos gya­korlatát — egészen a hírhedt francia egyház­üldöző Combes mintájára. Forradalmasítani akarja a katholikus papságot és azt a pápa és a püspö­kök ellen uszítani. Rá akarja bírni a papságot arra is, hogy támadja meg a katholikus erkölcs­tan és egyházi rend évezredek által kipróbált szabályait is. Az összes szerzetesrendek felosz­latása és vagyonuk elkobzása szintén programm­­jukban van. Majd sorba megtiltják az ifjúság katholikus nevelését, államosítják az egyházi va­gyont, elválasztják az egyházat az államtól, de a papságot mégis szolgai függőségbe taszítják, annak dacára, hogy szavaik szerint ők függetle­níteni akarják az egyházat az államtól. A katho­likus vallásra emlékeztető műemlékek, jótékonyság stb. megsemmisítése szintén tanúságot tesz a vallásellenes klikkek türelmességéről. Minden vallásos embert a legkíméletlenebbül eltávolíta­nak Csehországban a vezető állásokból, mert ott a szabadgondolkodók kiváltsága az ilyen állások betöltése. A felbontható polgári házasság betetőzi a szándékos társadalomromboló intézkedések e gyászos sorozatát, ha a templomok átalakításáról múzeumokká és hangversenytermekké meg sem emlékezünk. Az egyházüldözés mint egy ragályos betegség vonul végig mostanában a világ összes országain. Az Úr próbára teszi híveit és meg­próbáltatásokkal tisztítja meg egyházát az eset­leg rátapadt salaktól. Csehországban pl. a pap­ság gyenge és a kísértéseknek ellenállani nem tudó része már egy új cseh nemzeti egyházat alapí­tott. A papság többi része azonban annál szilár­dabbá ragaszkodik hitéhez. A hitehagyott pap­ság, a kormány minden csábítása ellenére, a pap­ságnak csak egy kis százalékát teszi ki és igy a nyílt szakadás csak az egyház javára szól"*1*, mert igy kiváltak a nem belevaló elemek. SnerrteHel kértük **on olv*sóink­*t'­ozereieuet RerjuR akiknek előfizetése február végével lejárt, hogy az uj előfizetést a mellé­kelt csekklapon mielőbb beküldeni sziveskedjenek.

Next