A Szív, 1934-1935 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1934-09-01 / 1. szám
2. oldal tegezte meg a gyerekek játszadozását és aztán elaludt. Álmából az örökkévalóságban ébredt fel és a járókelők vették észre, hogy a padon ülő öreg szerzetes csendesen elhúnyt. Sohasem tudjuk, hogy mikor szakítja félbe Isten rendelése életünk folyamát. Legyünk tehát elkészülve arra, hogy bármely pillanatban az Örökkévaló ítélőbíró széke elé állhassunk. A halál ugyanis sok esetben olyan, mint a tolvaj, lopva jön. Szent Barát Zsófia szobra a Szent Páter-templomban. A római Szent Péter-templom hatalmas fülkéjében köröskörül 31 szent rendalapítónak és rendalapítónőnek szobrai láthatók. Hatalmas méretű alkotások ezek, arányosak azokhoz az óriási méretekhez, amelyek Szent Péter-templomát a világon páratlanná teszik. Szent Barát Magdolna Zsófia 1801- ben alapította rendjét, a Szent Szív Szerzetesnők Társulatát. (Les dames du Sacré Coeur) Intézménye a leánynevelésben gyönyörű eredményeket mutathatott fel már az alapítóim életében is. A szent rendalapítónő szobra 5 méter 50 centiméter magas, fehér márványból készült és kerek számmal 50 méter mázsát nyom. A fülke a Szent Péter - templom bejáratának jobb oldalán, a szenteltvíztartó felett 17 méter magasan domborodik. Szent Zsófia rendjének ruhájában áll a szobron, kezében könyvet tart, melyen intézményének jelmondata olvasható: „Jézus és Mária Szent Szívének nagyobb dicsőségére." Lábainál egy kis angyal áll, aki a szerzet címerét tartja. A szentnek alakjához egy leányka simul, aki annak a százezer nőnek háláját személyesíti, akiket a rend nevelt intézeteiben. Az a 31 rendalapító, akiknek szobra ott áll Róma legelső templomában, az Anyaszentegyház történetének dicsőséges alakjai. Emlékükhöz rengeteg munka, de sok áldás is fűződik. Áss, örökkévalóság ssemsségéből. Kasztília egyik alkirályáról feljegyezték, hogy halálos ágyán egyre azt sóhajtozta: „Bár inkább valami napszámos fiának születtem volna, vagy szerzetes fráter lennék valamelyik kolostorban, ahelyett, hogy Kasztília alkirálya lettem!“ III. Fülöp spanyol király is hasonlókép panaszkodott utolsó óráján: „Inkább valamelyik kolostornak portása lettem volna, ahelyett, hogy királyi trónra ültem!“ Egy karmelita fráter, aki e két fejedelmi embernek utolsó panaszszavát olvasta valahol, elgondolkozott rajta s aztán megjegyezte: „Érdekes, ezek a fejedelmek halálos órájukon inkább szerzetesek szerettek volna lenni s egyetlen szerzetes sem akadt, aki pedig a halálos ágyán azt kívánta volna, hogy bár királyi palotában és fejedelmi trónon töltötte volna életét.“ Bizony az örökkévalóság kapujában egész más szemmel szokta nézni az ember az életét, mint akkor, amikor földi útjának közepén jár. Aki az Örök Bíró elé készül állani, nem tekintheti már érdemnek a jólétet, fényt, a gazdagságot, kívánságainak a teljesülését. Ellenben szívesen áll az ember az Isten ítélő trónja elé, ha kivette részét a földön az önmegtagadásból, a nélkülözésből, a fájdalomból. Drótkerítés-fonatokat szab. „Páncél“ fémes gyümölcs fakötözőt, modern cső- és vasbútorokat legolcsóbban vásárolhat Aradi Béla cégnél Budapest, XI., Horthy Miklós út 28/8. (Hadik laktanya mellett). •’■‘Telefon: 59-579. Kérjen árajánlatot. ■" wiiiu.nm-i1.." j j,|i mii ■ u. ■ , ■e^á'SzZ'11 1934 szeptember 1. Hz emberi gőg és az Isten ereje. — Hogyan írta le Mózes a bábeli nyelvzavart? — Szem utódainak gőgös terve. — Az isten ereje közbelép.— Mit mond a bábeli történethez a tudomány? — Noé három fiának utódjai elszaporodtak. Kám utódai délfelé terjeszkedtek, Jáfet utódai északnyugatra, Európa felé vándoroltak, Szem utódai pedig ott maradtak, ahol Noé bárkája a vízözön után földet ért Örményországban. Évszázadok alatt a szemiták is többen és többen lettek. Kicsiny lett számukra Örményország és ezért délfelé, az Eufrátesz folyó déli folyása felé vándoroltak. Ezt a vidéket eleinte Sennaár vidékének, később pedig Babilóniának nevezték. A szemiták kultúrája mindinkább emelkedett és főkép az építkezések nagyszerű méreteiben és gyönyörű alkotásaiban jutott kifejezésre. Az elért sikerek és meggazdagodás gőgössé tették ezt a népet. Külsőleg is, kifejezésre akarták juttatni Kám és Jáfet sokkal alantasabb és szegényebb viszonyok között élő utódaival szemben az ő kiválóságukat. Sőt az Istennek is meg akarták mutatni, mit tudnak. Ezért — valószínűleg Nimród vezérüknek javaslatára — elhatározták, hogy a szemita birodalom fővárosául egy hatalmas várost építenek, amelynek büszkeségét majd központjában lévő óriási torony képezi. Mózes ezt a gőg által sugallt toronyépítést írta le és , azt, hogy Isten miképen nyúlt közbe büntető kezével a kevélység alkotásába. Mózes szavai ezek: A Szentírás szövege: „A föld ugyanis egyajkú és egyazon beszédű volt. Mikor azonban Keletről elköltöztek, Sennaár földén egy mezőségre bukkanának s ott letelepedének és mondák egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki tűzben. Aztán felhasználták a téglát kőnek, az aszfaltot meg vakolatnak és mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, hogy híressé tegyük nevünket, mielőtt elszélednénk minden földre. Leszálla ekkor az Úr, hogy megnézze a várost meg a tornyot, melyet építtettek Ádám fiai és mondd: Íme egy e nép és egyajkú egész, ezzel az alkotással kezdik az ezentúl nem fognak elállani szándékaiktól, míg végre nem hajtják őket cselekedettel. Jertek tehát, szálljunk alá és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát. Eképen el is széleszté őket onnan az Úr minden földre s ők abbahagyták a város építését. Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve s onnan szélesztette el őket az Úr minden föld színére. (Mózes I. * könyve, 11, 1—9.) A toronyépítés. Ennek a vidéknek ősrégi városait több helyt kiásták. Ezekből a romokból tudjuk, hogy hogyan nézett ki egy babilonai város. Ugyancsak azt is látjuk, hogy Mózes leírása ennek megfelel. Babilóniában minden városnak központját egy torony alkotta. tornyok azonban nem olyanok Ezek a voltak, mint amilyeneket mi a torony neve alatt ismerünk. Egymás tetejére épített házakból állottak ezek. Mentős magasabban volt a ház, annál kisebb volt. Úgy nézett tehát ki, mintha több, mindinkább kisebbedő kockákat raktak volna egymás tetejére. Olyan tornyokat is találtak, amelyek 6, sőt 7 ilyen egymás fölé helyezett háztömbökből álltak. A városokat aztán e tornyok köré építtették. Mentől nagyobb volt város közepén lévő torony, annál naagyobb volt a város lakosságának dicsősége. Szem elszaporodott ivadékai, mielőtt szétszéledtek volna, — mint említettük — egy fővárost akartak a maguk számára építeni, amelyet olyan hatalmasra terveztek, amilyen addig még nem volt egyetlen sem. Ez a terv azonban nem az egészséges és megengedhető nemzeti büszkeség ápolásán alapult. Ez a nép akkor már nagyon elanyagiasodott, elvallástalanodott és túlságosan beképzelte kiválóságát és hatalmát. Egyszóval a gőg és kevélység késztette őket erre a toronyépítésre és ezzel hívták ki Istennek sét. Azóta is számtalanszor közbelépés áthattuk a történelem folyamán, hogy az Isten a gőgös nemzeteket megalázza. A nyelvzavarodás. Eddig Szem utódai ugyanazt a nyelvet beszélték. Isten büntetésének kezdete volt, hogy egyszerre a semita nyelvnek más és más változatait kezdték beszélni a különböző törzsek és családok. A nyelvnek e széttagozódását valószínűleg a lelkek meghasonlása is követte. Feltehető ugyanis, hogy a torony és a város építésének terveiben a munka vezetői és tervezői összekülönböztek. A különböző nyelv és különböző tervek, felfogások összeveszésekre, szakításokra vezettek, így aztán ilyen, egységes lelket és áldozatkészséget kívánó munkát, mint amilyen a hatalmas bábeli toronynak a felépítése volt, nem lehetett tovább folytatni. Dühükben abbahagyták a munkát és amint a toronyépítés előtt is tervezték, szétszakadtak a különböző vidékekre anélkül, hogy büszke fővárosukat felépíthették volna. Mit mond a tudomány? Az összehasonlító nyelvtudomány az utóbbi évszázadban óriási haladást tett. A nyelvtudósok világszerte megállapították, hogy a különböző semita népek nyelve egy ősi, közös semita nyelvből származott. A közös nyelv mellett aztán a tudomány egész tisztán megállapította, hogy e nyelveknek sok alapfogalma egy időben hirtelen más és más szavakkal fejeződött ki. Utána évezredeken keresztül még jobban és jobban különbözővé vált. Mi más ez, mint a bábeli nyelvzavar történeti valóságának bizonyítéka! Az ásatások és a régiségkutatók vizsgálódásai is pontosan igazolják a Szentírást. A mai Babilóniában ősi idők óta ismertek egy óriási toronyromot. Ezt a romot évezredek óta Birs Nimródnak , azaz Nimród tornyának nevezik. Már pedig a bibliai toronyépítő sémiták vezére Nimród volt, tehát valószínű, hogy ez a toronyrom a bábeli torony maradéka. Hogy milyen óriási méretű volt ez a torony, elképzelhetjük, ha tudjuk, hogy a mai rom legalsó épületkockája 710 méter hosszú és 18 méter magas. A fölötte lévő épületkocka 50 méterrel kisebb és a magassága 10 méter. A torony körül hatalmas falromokat találtak, amelyeknek kiterjedése 5 kilométert tesz ki. A többi babiloni toronyromok sem kicsinyek, de meg sem közelítik ennek méreteit. Valószínűleg ez a torony az, amelyikről a Szentírás beszél. Még egy igen érdekes körülménnyel foglalkozik a régiségtudomány. Az egész világom mindenütt kivágott hatalmas terméskő-kockákból építették az emberek a nagyobb épületeket, így tettek a perzsák is, így a görögök, így az egyiptomiak, az indusok is. Az egyiptomiak óriási gúlái például embermagasságú, kőbányákból kifejtett terméskövekből épültek. Ez volt az építkezéseknek természetes módja, mert hiszen az emberek a hegyekben készen találták a termésköveket, az építkezésre legalkalmasabb anyagot. Ezzel szemben Mózes azt írja a Szentírásban, hogy a babiloniak földből téglákat készítettek, ezeket kiégették és a bábeli tornyot ilyen égetett téglákból építtették. Aztán úgy folytatja Mózes, hogy a bábeli toronyépítésnél az égetett téglákat aszfalttal (bitumennel) ragasztották össze és nem meszes malterrel, mint ahogy azt máshol tették. Megvizsgálták most már a bábeli toronynak romjait és szóról-szóra pontosan olyannak találták, mint ahogy Mózes leírta. Ma is meggyőződhet róla mindenki, hogy ez a torony égetett téglákból készült és aszfaltot öntöttek az egyes téglarétegek közé. Úgy a nyelvtudomány, mint az ásatások és az anyagvizsgálatok pontosan igazolták Mózes leírását, azaz a Szentírást. Ebből is láthatjuk tehát, hogy a biblia nem legendákat tár elénk, hanem igazi történelmi valóságot. Egy ápolónővére és szerénysége. Napoleon Compiegne város kórházának főnöknőjét, ki 50 éven át volt ápolónő, a becsület keresztjével akarta személyesen kitüntetni. Massia irgalmas nővér-főnöknő köszönettel s tisztelettel nem fogadta el a kitüntetést, elővette szerzetesi keresztjét és felmutatta Napóleonnak: — Ez az a kitüntető érdemkereszt, amelyért 50 éven át fáradtam. Ez az égi keresztrendjel. Ajándékozza meg helyettem, Sire, a becsületlégió keresztjével ,vagy legalább annak 250 frankos járadékával egyik féllábú s félkezű ápolt vitézemet, aki több gyermeknek atyja! Meghatódottan meg is tette Napolyon.