A Szív, 1937-1938 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-04 / 1. szám

£. oldal tartanak fenn. Ha pedig a vallástalan emberek nem élnek hasonló kérelemmel, ebből még nem következik, hogy másoknak a jogát el kellene venni. Az Egyesült Államok Legfőbb Törvényszékének ez az ítélete katholikus szempontból is teljesen helyes és igazságos. Ezzel az ítélettel meg is bélyegezték a szabadkőműves páholyok által fenntartott és istápolt szabadgondolkodókat. Ha ők a gondolatszabadságot követelik, akkor miért akarják eltiltani, hogy a Szentírás igazságait szabadon hirdethessék az iskolákban is? Ha ők gondolatszabadságot követelnek és hirdetnek, akkor miért kívánják elvenni a gyülekezés és eszmehirdetés jogát azoktól, akik vallásosak? A szabadgondolkodók szabadsága éppen olyan, mint amilyen a Károlyi-forradalom és kommunizmus alatt a vörös elvtársak által rendezett választások voltak. Akkor is szabadon gyakorolhatta mindenki a választójogát, jaj volt annak az embernek, aki de a szociáldemokraták és vörösök ellen mert szavazni. Akkor is politikai szabadságot hirdettek, de börtönbe vetették és legyilkolták azokat, akik nem helyeselték a vörös zsiványuralmat és ezt nyíltan meg is mondották. A vörösök, szabadkőművesek és titkos társaságoknak, a szabadgondolkodóknak szabadsága csak az ő számukra szabadság. Másokkal szemben: zsarnokság. 1357 szeptember 4. Joachim házában nagy volt az öröm. Felesége, Antiig leánygyermeket hozott a világra, akit Máriának neveztek el. Könnyes szemekkel vette őt karjaira Joachim és örömtől repeső szívvel adott hálát az Égnek. Ez a gyermek a hagyomány szerint késő öregségüknek volt sokáig nélkülözött gyümölcse, sok imádságuk és Úr előtti rimánkodásuk meghallgatásának eredménye. Nemcsak örömmel, hanem tisztelettel is néztek volna az újszülött gyermekre, ha tudták volna, ki lesz egykor? Ha tudták volna, hogy évezredek lárva várt keménységénél, édesanyja pihen ott Joachim karjai között. Ha tudták volna, hogy ennek a gyermeknek testét használja fel az Isten mindenhatósága, hogy a Messiás emberalakban a földre jöhessen. Ha tudták volna, hogy ennek a kis újszülöttnek lelkét nem éktelenítette el az áteredő bűn, amelynek átkát minden földi ember hordozza és nyögi. Milyen nagy lett volna az ujjongás Izrael minden házában, ha tudták volna, hogy a Messiás felkelő napjának hajnalsugara felcsillant már a Megváltó után áhítozó emberiség sötét egén. Mi azonban, Krisztus választottjai, tudjuk, hogy ki volt Mária. Tudjuk, hogy tiszta lélek volt, akit a bűn szeplőjének még a nyoma sem rett el. Mi tudjuk, hogy a mi Krisztusunk Anyjául rendelte őt már kezdettől fogva a Magasságbelinek irgalma. Mi tudjuk, hogy Jézus Szívéhez ő állott legközelebb a földiek közül, mert íiszen Őt szólította Megváltónk ezzel az emberi szóval, amelyik a legnagyobb földi szeretetnek kifejezője: anyám. Mária születésének évfordulóján örömteljes tisztelettel gondoljunk a Szent Szűzre és áldjuk az Isten irgalmát, aki a mi Megváltónk Anyját adta benne. CUES CSIC2Í CSJ OEiCSJCSCaS GüJGtiny EE1ES1GH CHICBJUCSÍ C5IEHIC3 C2JCEGUCS C5J CJCEJ CEIESJCSJCai 0101*51 tsizssts aura A vörösök istentagadó papságot szerveznek. Az angol Daily Herald nagyon érdekes cikkben fedte fel az orosz Atheista Szövetség legfelsőbb tanácsának terveit. Gondosan kidolgozott és a legapróbb részletekig lefektetett tervekről van itten szó, amelyet az Atheista Szövetség legfelsőbb harmincas tanácsa készített és bemutatott az orosz szovjet főtitkárának, nak is. Innen a népbiztosok Sztálintitkos tanácsa elé kerül az ügy, mert a tervek végrehajtásához nemcsak pénzre van szükség, hanem arra is, hogy egyelőre ezer új atheista agitátort állítsanak be a munkába, mégpedig úgy, hogy mindegyikük a szovjetnek jól fizetett tisztviselője legyen. Az Istentagadó Szövetség ördögi ügyességgel le akarja másolni a katholikus Egyház berendezkedését. Az atheista propagandát minden községben, a városokban pedig minden kerületben egy-egy képzett és a propaganda minden eszközével ellátott úgynevezett,,atheista pap“-ra akarják bízni. Hat hónap múlva ezer ilyen „atheista papot“ állítanak bele a munkába, akiket egyelőre rövid kurzuson képeznek ki. Azután tíz szemináriumot szerveznek, ahol kétéves tanfolyamon az összes vallások ismeretére és azokra a nyomorúságos erőlködésekre oktatják ki a növendékeket, amellyel az atheisták az Istenben való hitet megdönteni törekszenek. A katholikus Egyház hierarchikus szervezeteinek mintájára minden tíz atheista pap fölé egy felügyelőt — olyan esperes félét — állítanak, aki ellenőrzi az agitációt. Az orosz szovjetet pedig a püspökségek mintájára főfelügyelőségekre osztják fel. Minden atheista pap rendelkezésére bocsátanak vagy egy becsukott templomot, vagy pedig gyűlések tartására alkalmas nagyobb termeket. Arról is szó van, hogy a szovjet iskolákban a vallásoktatás mintájára rendes tantárgynak hozzák be az istentagadást és ennek végzését is ezekre az atheistai papokra bízzák. Szinte döbbenetes az az erőlködés, amelyet a pokol Oroszországban kifejt az Istenbe vetett hit és az Egy ház elleni Iparkodása azonban egyrészt hiábavaló, mert az orosz nép jelentékeny részében megmaradt az Isten szeretete és nem tudják azt onnan kiölni semmiféle mesterkedéssel. Másrészt azonban szörnyű károkat okoznak az ifjúság lelkében. Ezek alkalmas anyagai az istentagadásnak. Kezdettől fogva úgy nevelik őket és egyebet nem hallanak, mint a Magasságbeli gúnyolását, a vallások szidását és a papok ócsárlását. Ha az orosz szovjet sokáig marad még uralmon, beláthatatlan munka vár majd az igaz Isten papjaira. A pogányokat ezerszer könnyebb megtéríteni, mint ezeket az istengyűlöletben felnevelt szerencsétleneket. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az Isten kegyelme mindenható. Szent Pál tajtékozva gyűlölte Krisztust és mégis egy pillanat alatt apostolává lett, mert úgy akarta az Úr. Mi sem tudhatjuk, hogy mit rejt magában az Isten terve. Az orosz szovjet a hit kiirtását tervezgeti, de a Magasságbelinek egyetlen újjlegyintése elsöpörheti minden üzérkedésüket, sőt őket magukat is. * Újabban azt a hírt hozták az újságok, hogy az Istentelenek vezetőségét letartóztatták. Ez nem jelenti mozgalmunk megszűntét. Csak azt, hogy más emberek kerülnek az élre, hanem a szabadkőműves páholy parancsa volt az irányadójuk. A polgármestert tehát minden fórumon elmarasztalták és végül a miniszter is jóváhagyta elmozdítását. Ezt a hivatalos iratot a polgármesteri szobában kézbesítették neki. Elolvasta és becsengette a hivatal altisztjét. — Utoljára adok magának megbízatást, — szólott az altiszthez.— Vigye el ezt az írást a legközelebbi képkeretezőhöz. Mondja meg, hogy finom és széles aranyrámába tegyék, mert ez a miniszteri leirat az én legszebb kitüntetésem. .A polgármester eljárásának és utolsó rendelkezésének híre csakhamar elterjedt a városkában. Megrohanták az újságírók és nyilatkozatokat kértek tőle. Az egyik megkérdezte az elcsapató irat berámáztatása felől is. — Igen kérem, ezt az iratot én berámáztattam, — válaszolta a polgármester. — Házamban a szalonom főhelyen helyezem el. Hadd lássák a gyermekeim s hadd olvassa mindenki, aki meglátogat és tudja meg belőle, hogy egy jellemes ember számára nem lehet nagyobb kitüntetés, mint az, amikor hivatalosan elismerik, hogy Krisztust többre becsülte, mint a dicsőséget, hogy amikor Krisztus és ellenségeinek parancsa között választania kellett, ő Krisztust választotta. Derék dolog volt ennek a polgármesternek a tette, de ugyancsak derék dolog volt a felfogása is. Ha bántanak bennünket, azért, mert Krisztushoz hűek vagyunk, ha gúnyolnak bennünket azért, mert vallásunkat megtartjuk és az Isten parancsait teljesítjük, e bántalom és gúny: kitüntetés. Egy hitvalld dicsősége. Amikor néhány év előtt Franciaországban eszközölték a szabadkőművesek kia kormánynál, azokból a községi iskolákból, hogy amelyekben a helybeliek kifüggesztették a feszületet, el kell azt távolítani. Savigny polgármestere megtagadta a rendelet teljesítését. Eljárást indítottak ellene, felfüggesztették polgármesteri hivatalától és a vége az egésznek az lett, hogy letették a polgármesterségről. A vizsgálat alatt többször kihallgatták a polgármestert. A véleményszabadságra hivatkozva és utalva arra, hogy községük tanácsa egyhangúan helyeselte a feszületnek az iskolában való kifüggesztését, utólag is azt állította, hogy a kormánynak nincsen jogában a feszületeket eltávolítani és ő jogtalan parancsnak nem engedelmeskedik. De hazafiassága sem engedi, hogy eltávolítsa a feszületet, merthiszen amit a kereszténység jelképez és Krisztus feszülete jelent, az államnak és nemzetnek alapja. Vallásosság nélkül ugyanis tönkremegy a nemzet és elsorvad az állam. Hiába argumentált a polgármester. A szabadkőműves felsőbbségek nem az északok szerint igazodtak, Kisasszony napja. Az Egyház rendesen a szentek halálának napját szokta csak megünnepelni. Ez a nap az örök boldogság elérésének a napja, tehát a célhozjutást ünnepeljük azon. A születés tényén még nincs ünnepelni való, azt csak keservessé teszi az áteredő bűn. Csupán két olyan ember élt a földön, akiknek születését nem csúfította el az áteredő bűn. Az egyik Keresztelő Szent János volt, aki még anyja méhében betelt kegyelemmel Szűz Mária látogatásakor s így fogantatása után bár, de még születése előtt a kegyelem állapotába került. A másik a Boldogságos Szűz, aki léte első pillanatától kezdve minden salaktól ment volt. Ezért van az, hogy az Egyház a Boldogságos Szűznek és Keresztelő Szent Jánosnak születése napját is megünnepeli. Kisasszony napján, azaz teljes címen: „Kisboldogasszony napján“ Szűz Mária születésének emlékét üljük. A magyar nyelv Mária halála napját Nagyboldogasszony napjának, születése ünnepét pedig Kisboldogasszonynak nevezi. A halál ugyanis nagyobb boldogság napja, mint a születés, mert Isten látásának kezdete. Szűz Mária világrajöttének időpontja teljesen ismeretlen előttünk. Méltó dolog azonban, hogy születéséről megemlékezzünk. Szeptember 8-ika tehát nem évforduló nap, hanem az Egyház választotta ki ezt a napot a Boldogságos Szent Szűz születésének megünneplésére. Kisasszony napja örvendetes ünnep. Megváltásunk fontos eseményének emlékét ünnepeljük e napon: testet öltött Jézus Anyja. De azért is örvendetes ez az esemény, mert ez volt az első és egyetlen születés, amelyre örömmel tekinthetett az Úr: a világrajöttnek lelkén nem volt ott az áteredő bűnnek még a nyoma sem. IV. Ince pápa nyolcaddal szentelte meg ezt az ünnepet. tes A magyar történelemben nevezőnap szeptember 8-ika. Az 1848—49-iki szabadságharc után Kossuth elásta a Szent Koronát. Senki sem tudta hová. Végre aztán 1833-ban, szeptember 8 án találták meg Orsován. Kisasszony napja ma már nem kötelező ünnep. Szeptember 8-án nem kötelező tehát sem a misehallgatás, sem a munkaszünet. Mi magyarok azonban az eltörölt ünnepeket is a régi buzgósággal szoktuk megtartani.