A Szív, 1937-1938 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-04 / 1. szám

£. oldal tartanak fenn. Ha pedig a vallásta­lan emberek nem élnek hasonló ké­relemmel, ebből még nem következik, hogy másoknak a jogát el kellene venni. Az Egyesült Államok Legfőbb Törvényszékének ez az ítélete katho­­likus szempontból is teljesen helyes és igazságos. Ezzel az ítélettel meg is bélyegezték a szabadkőműves pá­holyok által fenntartott és istápolt szabadgondolkodókat. Ha ők a gon­dolatszabadságot követelik, akkor miért akarják eltiltani, hogy a Szent­­írás igazságait szabadon hirdethessék az iskolákban is? Ha ők gondolatsza­badságot követelnek és hirdetnek, ak­kor miért kívánják elvenni a gyüleke­zés és eszmehirdetés jogát azoktól, akik vallásosak? A szabadgondolko­­dók szabadsága éppen olyan, mint amilyen a Károlyi-forradalom és kommunizmus alatt a vörös elvtár­sak által rendezett választások vol­tak. Akkor is szabadon gyakorol­hatta mindenki a választójogát, jaj volt annak az embernek, aki de a szociáldemokraták és vörösök ellen mert szavazni. Akkor is politikai szabadságot hirdettek, de börtönbe vetették és legyilkolták azokat, akik nem helyeselték a vörös zsiványural­­mat és ezt nyíltan meg is mondották. A vörösök, szabadkőművesek és tit­kos társaságoknak, a szabadgondol­­kodóknak szabadsága csak az ő szá­mukra szabadság. Másokkal szemben: zsarnokság. 1357 szeptember 4. Joachim házában nagy volt az öröm. Felesége, Antiig leánygyermeket hozott a világra, akit Máriának neveztek el. Könnyes szemekkel vette őt karjaira Joachim és örömtől repeső szívvel adott hálát az Égnek. Ez a gyermek a hagyo­mány szerint késő öregségüknek volt sokáig nélkülözött gyü­mölcse, sok imádságuk és Úr előtti rimánkodásuk meghallga­tásának eredménye. Nemcsak örömmel, hanem tisztelettel is néztek volna az újszülött gyermekre, ha tudták volna, ki lesz egykor­­? Ha tudták volna, hogy évezredek lárva várt keménységénél, édes­anyja pihen ott Joachim karjai között. Ha tudták volna, hogy ennek a gyermeknek testét használja fel az Isten minden­­hatósága, hogy a Messiás emberalakban a földre jöhessen. Ha tudták volna, hogy ennek a kis újszülöttnek lelkét nem ék­telenítette el az áteredő bűn, amelynek átkát minden földi ember hordozza és nyögi. Milyen nagy lett volna az ujjongás Izrael minden házá­ban, ha tudták volna, hogy a Messiás felkelő napjának haj­nalsugara felcsillant már a Megváltó után áhítozó emberiség sötét egén. Mi azonban, Krisztus választottjai, tudjuk, hogy ki volt Mária. Tudjuk, hogy tiszta lélek volt, akit a bűn szeplőjé­­nek­ még a nyoma sem ret­t el. Mi tudjuk, hogy a mi Krisz­tusunk Anyjául rendelte őt már kezdettől fogva a Magasság­­belinek irgalma. Mi tudjuk, hogy Jézus Szívéhez ő állott leg­közelebb a földiek közül, mert í­iszen Őt szólította Meg­váltónk ezzel az emberi szóval, amelyik a legnagyobb földi szeretetnek kifejezője: anyám. Mária születésének évfordulóján örömteljes tisztelettel gondoljunk a Szent Szűzre és áldjuk az Isten irgalmát, aki a mi Megváltónk Anyját adta benne. CUES CSIC2Í CSJ OEiCSJCSCaS GüJGtiny EE1ES1GH CHICBJUCSÍ C5IEHIC3 C2JCEGUCS C5J CJCEJ CEIESJCSJCai 0101*51 tsizssts aura A vörösök istentagadó papságot szerveznek. Az angol Daily Herald nagyon ér­dekes cikkben fedte fel az orosz­­ Atheista Szövetség legfelsőbb taná­csának terveit. Gondosan kidolgozott és a legap­róbb részletekig lefektetett tervekről van itten szó, amelyet az Atheista Szövetség legfelsőbb harmincas ta­nácsa készített és bemutatott az orosz szovjet főtitkárának, nak is. Innen a népbiztosok Sztálin­titkos tanácsa elé kerül az ügy, mert a ter­vek végrehajtásához nemcsak pénzre van szükség, hanem arra is, hogy egyelőre ezer új atheista agitátort állítsanak be a munkába, mégpedig úgy, hogy mindegyikük a szovjetnek jól fizetett tisztviselője legyen. Az Istentagadó Szövetség ördögi ügyességgel le akarja másolni a katholikus Egyház berendezkedését. Az atheista propagandát minden köz­ségben, a városokban pedig minden kerületben egy-egy képzett és a pro­paganda minden eszközével ellátott úgynevezett,,atheista pap“-ra akarják bízni. Hat hónap múlva ezer ilyen „atheista papot“ állítanak bele a munkába, akiket egyelőre rövid kur­zuson képeznek ki. Azután tíz szemi­náriumot szerveznek, ahol kétéves tanfolyamon az összes vallások isme­retére és azokra a nyomorúságos erőlködésekre oktatják ki a növendé­keket, amellyel az atheisták az Isten­ben való hitet megdönteni töreksze­nek. A katholikus Egyház hierar­chikus szervezeteinek mintájára min­den tíz atheista pap fölé egy felügye­lőt — olyan esperes félét — állíta­nak, aki ellenőrzi az agitációt. Az orosz szovjetet pedig a püspökségek mintájára főfelügyelőségekre osztják fel. Minden atheista pap rendelkezé­sére bocsátanak vagy egy becsukott templomot, vagy pedig gyűlések tar­tására alkalmas nagyobb termeket. Arról is szó van, hogy a szovjet isko­lákban a vallásoktatás mintájára ren­des tantárgynak hozzák be az isten­tagadást és ennek végzését is ezekre az atheistai papokra bízzák. Szinte döbbenetes az az erőlködés, amelyet a pokol Oroszországban ki­fejt az Istenbe vetett hit és az Egy­­ ház elleni Iparkodása azonban egy­részt hiábavaló, mert az orosz nép jelentékeny részében megmaradt az Isten szeretete és nem tudják azt on­nan kiölni semmiféle mesterkedéssel. Másrészt azonban szörnyű károkat okoznak az ifjúság lelkében. Ezek al­kalmas anyagai az istentagadásnak. Kezdettől fogva úgy nevelik őket és egyebet nem hallanak, mint a Magas­ságbeli gúnyolását, a vallások szidá­sát és a papok ócsárlását. Ha az orosz szovjet sokáig marad még uralmon, beláthatatlan munka vár majd az igaz Isten papjaira. A pogányokat ezerszer könnyebb meg­téríteni, mint ezeket az istengyűlö­­letben felnevelt szerencsétleneket. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az Isten kegyelme mindenható. Szent Pál tajtékozva gyűlölte Krisz­tust és mégis egy pillanat alatt apos­tolává lett, mert úgy akarta az Úr. Mi sem tudhatjuk, hogy mit rejt ma­gában az Isten terve. Az orosz szov­jet a hit kiirtását tervezgeti, de a Magasságbelinek egyetlen újjlegyin­­tése elsöpörheti minden üzérkedésü­ket, sőt őket magukat is. * Újabban azt a hírt hozták az újsá­gok, hogy az Istentelenek vezetőségét letartóztatták. Ez nem jelenti moz­galmunk megszűntét. Csak azt, hogy más emberek kerülnek az élre, hanem a szabadkőműves páholy pa­rancsa volt az irányadójuk. A pol­gármestert tehát minden fórumon elmarasztalták és végül a minisz­ter is jóváhagyta elmozdítását. Ezt a hivatalos iratot a polgármesteri szobában kézbesítették neki. Elol­vasta és becsengette a hivatal al­tisztjét. — Utoljára adok magának meg­bízatást, — szólott az altiszthez.­­— Vigye el ezt az írást a legközelebbi képkeretezőhöz. Mondja meg, hogy finom és széles aranyrámába te­gyék, mert ez a miniszteri leirat az én legszebb kitüntetésem. .A polgármester eljárásának és utolsó rendelkezésének híre csak­hamar elterjedt a városkában. Meg­rohanták az újságírók és nyilatko­zatokat kértek tőle. Az egyik meg­kérdezte az elcsapató irat berámáz­­tatása felől is. — Igen kérem, ezt az iratot én berámáztattam, — válaszolta a pol­gármester. — Házamban a szalo­nom főhelyen helyezem el. Hadd lássák a gyermekeim s hadd ol­vassa mindenki, aki meglátogat és tudja meg belőle, hogy egy jellemes ember számára nem lehet nagyobb kitüntetés, mint az, amikor hivata­losan elismerik, hogy Krisztust többre becsülte, mint a dicsőséget, hogy amikor Krisztus és ellenségei­nek parancsa között választania kellett, ő Krisztust választotta. Derék dolog volt ennek a polgár­­mesternek a tette, de ugyancsak de­rék dolog volt a felfogása is. Ha bántanak bennünket, azért, mert Krisztushoz hűek vagyunk, ha gú­nyolnak bennünket azért, mert val­lásunkat megtartjuk és az Isten parancsait teljesítjük, e bántalom és gúny: kitüntetés. Egy hitvalld dicsősége. Amikor néhány év előtt Francia­­országban eszközölték a szabadkőművesek ki­a kormánynál, azokból a községi iskolákból, hogy ame­lyekben a helybeliek kifüggesztet­ték a feszületet, el kell azt távolí­tani. Savigny polgármestere megta­gadta a rendelet teljesítését. Eljá­rást indítottak ellene, felfüggesztet­ték polgármesteri hivatalától és a vége az egésznek az lett, hogy le­tették a polgármesterségről. A vizsgálat alatt többször kihall­gatták a polgármestert. A véle­ményszabadságra hivatkozva és utalva arra, hogy községük tanácsa egyhangúan helyeselte a feszületnek az iskolában való kifüggesztését, utólag is azt állította, hogy a kor­mánynak nincsen jogában a feszü­leteket eltávolítani és ő jogtalan parancsnak nem engedelmeskedik. De hazafiassága sem engedi, hogy eltávolítsa a feszületet, merthiszen amit a kereszténység jelképez és Krisztus feszülete jelent, az állam­nak és nemzetnek alapja. Vallásos­ság nélkül ugyanis tönkremegy a nemzet és elsorvad az állam. Hiába argumentált a polgármes­ter. A szabadkőműves felsőbbségek nem az északok szerint igazodtak, Kisasszony napja. Az Egyház rendesen a szentek halálának napját szokta csak meg­ünnepelni. Ez a nap az örök bol­dogság elérésének a napja, tehát a célhozjutást ünnepeljük azon. A születés tényén még nincs ünne­pelni való, azt csak keservessé teszi az áteredő bűn. Csupán két olyan ember élt a földön, akiknek születé­sét nem csúfította el az áteredő bűn. Az egyik Keresztelő Szent János volt, aki még anyja méhében betelt kegyelemmel Szűz Mária látogatá­sakor s így fogantatása után bár, de még születése előtt a kegyelem állapotába került. A másik a Bol­­dogságos Szűz, aki léte első pilla­natától kezdve minden salaktól ment volt. Ezért van az, hogy az Egyház a Boldogságos Szűznek és Keresztelő Szent Jánosnak szüle­tése napját is megünnepeli. Kis­asszony napján, azaz teljes címen: „Kisboldogasszony napján“ Szűz Mária születésének emlékét üljük. A magyar nyelv Mária halála nap­ját Nagyboldogasszony napjának, születése ünnepét pedig Kisboldog­­asszonynak nevezi. A halál ugyanis nagyobb boldogság napja, mint a születés, mert Isten látásának kez­dete. Szűz Mária v­ilágrajöttének idő­pontja teljesen ismeretlen előttünk. Méltó dolog azonban, hogy születé­séről megemlékezzünk. Szeptember 8-ika tehát nem évforduló nap, ha­nem az Egyház választotta ki ezt a napot a Boldogságos Szent Szűz születésének megünneplésére. Kisasszony napja örvendetes ün­­nep. Megváltásunk fontos esemé­nyének emlékét ünnepeljük e na­pon: testet öltött Jézus Anyja. De azért is örvendetes ez az esemény, mert ez volt az első és egyetlen születés, amelyre örömmel tekint­hetett az Úr: a világrajöttnek lel­kén nem volt ott az áteredő bűnnek még a nyoma sem. IV. Ince pápa nyolcaddal szentelte meg ezt az ün­nepet. tes A magyar történelemben nevező­nap szeptember 8-ika. Az 1848—49-iki szabadságharc után Kossuth elásta a Szent Koronát. Senki sem tudta hová. Végre aztán 1833-ban, szeptember 8 án találták meg Orsován. Kisasszony napja ma már nem kötelező ünnep. Szeptember 8-án nem kötelező tehát sem a mise­hallgatás, sem a munkaszünet. Mi magyarok azonban az eltörölt ün­nepeket is a régi buzgósággal szok­tuk megtartani.

Next