A Szív, 2002 (88. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
2 A SZÍV 2002. január Művészkezek képesek az evangéliumi arcokat - például Jézus Krisztusét, Szűz Máriáét - úgy megformálni, hogy egyszeri rápillantásra is átsejlik rajtuk Isten misztériuma - írta Roger testvér Szenvedélyes várakozással című könyvében. A pápa december 8-án a Szeplőtelen Fogantatás szobra előtt így imádkozott: „Mutasd meg, hogy anya vagy, kérünk, ajánld imádságunkat annak, aki Téged kegyelembe öltöztetett, amikor kivont a bűn árnya alól. Sötét felhők sűrűsödnek most a világ fölött. Az emberiség reménnyel üdvözölte a harmadik évezred hajnalát, de most új, felforgató fenyegetések nyomasztó terhét érzi magán. A világ békéje veszélyben forog. Emiatt jöttünk hozzád, Szeplőtelen Szűz kérlelni, érd el megértő és erős anyaként, hogy a lelkek, megszabadulva a gyűlölet érzésétől, megnyíljanak a kölcsönös megbocsátás felé.” Isten anyját, Máriát a Béke Királynőjeként is köszönthetjük az új év első napján, akit a címoldalunk grafikáját készítő művészkéz is úgy ábrázolt, hogy - remélhetőleg - egyszeri rápillantásra is átsejlik rajta Isten misztériuma. Az új év fordulóján, a budapesti taizé-i találkozóra érkezett fiataloknak búcsút intve, megőrizve magunkban a bizalom zarándoklatának békesugárzását, reménységgel, a béke és az egység vágyától sürgetve „cselekvőképesebben” folytatjuk tovább az „ökumenikus munkát” (cikkünk a 3. oldalon), a családok bátorítását, az igazságosságért kiengesztelődött szívvel folytatott küzdelmet 2002 januárjától is. (be) EMBERÉ A MUNKA, ISTENÉ AZ ÁLDÁS Örökkék ég a felhők mögött Az első könyvem első oldalára a „soha-meg-nem-elégedés” himnuszát írtam be... Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még; sokat szereztem, sokat el is dobtam. ... gazdagságomban szegénynek éreztem magam és fáradtságomban nyughatatlannak; nemcsak a könyvembe, homlokomra is fel van írva a „soha-meg-nem-elégedés”.... Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? „A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz”. ... Ezek a szavak, Tolsztoj szavai járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus! Habits Mihály