A Világ, 1990. november-december (1. évfolyam, 1-6. szám)
1990-11-07 / Próbaszám
TARTALMUNKBÓL FÜGGÖNY MÖGÖTT Idejétmúlt politikus, hitevesztett szocialista vagy sikeres vállalkozó? HÁZI BIBLIA Ha a Cifi nem jelölte volna ollóval/szaggatott vonallal, akkor is vágjátok ki és tegyétek az asztalotokra! HALASZ PETER HAZATÉRÉSE 15 évi távollét után megható sikert aratva játszotta el saját nagymamája szerepét KÁDÁR MARADÉK Teásbögrében egy korszak Lázadnék, erős lázadhatnékom van, érzem, egyre csak nő bennem a vastagnyakú kálomista, és szabad, magyar, liberális, demokrata lelkemben egyre jobban felbosszankodom, hogy mi is lesz velünk szabadon, magyarként, liberálisan, demokrataként, hiszen balsorsunk utolsó mentsvárunkat, az ellenségeinket is régen elvette tőlünk, mikor egy óvatlan pillanatban, magunk sem vettük észre, hogy miként, de összedöntöttük a szocializmust, vagy legalábbis hagytuk, hogy dőljön magától, ahelyett hogy a végtelenségig építgettük volna, az egyik csorba téglát a másik kidőlt oszlopra, malter nélkül, ahogy kellett, pedig amíg építjük, legalább tiszta szívvel átkozhatjuk, s joggal tudhatjuk életünk megrontójának, málenykij krászivaj robot, de most aztán itt állunk kifosztva, említésre méltó kommunisták nélkül, írmagjuk is alig maradt, ki és mi ellen lázadhatnánk, talán a demokratikusan választott parlament, az úgy-ahogy, de mégiscsak választott önkormányzatok, a nem választott, viszont rokonszenves köztársasági elnök ellen; ugyan, igaza van a belügyminiszternek, egy törpe kisebbség vagyunk, valahányan, legutóbb a lakosság 78 százaléka, amely az elszigetelt blokádsztrájk esetében közvéleménykutatási adat szerint ellenezte a kormányzati álláspontot, és nyilván a társadalom egy vékony rétegének magánvélekedését bökhette ki az a taxis, aki Feledy Péter feledhetetlen műsorvezetése alatt a vitatkozó pártképviselőkre mordult - „ne a mi hátunkon másszanak fel!"-, s törpe sokadmagammal elveszve e törpe hazában, mit is akarhatnék ennél többet, add tovább: brékó, brékó, ne a mi hátunkon másszanak fel! Bíró Zoltán István VILÁG • 1990. november 7.