Abauj-Kassai Közlöny, 1889 (18. évfolyam, 41-43. szám)

1889-10-10 / 41. szám

után Klestinszkynek „A féltékeny férj“ czimü vígjátéka adatott. Régi fény, régi dicsőségről. El kellett költöznie, el is távozott. Majd ágyba feküdt, rokonaihoz szállították Rozgonyba és midőn itt is kifáradt az ápolás keze, a kassai köz­kórházba vitték a múlt év őszén. Egy éven át a legnagyobb betege volt a jótékony intézménynek, a leggondosabb ápolás volt a 80 éves gyermek osztályrésze, mind hiába, a kérlelhetlen kiszállta az élők sorából. A kifáradt test örökre elszunyadt.­ Temetése október 1-én ment végbe. [ Nyolczan kisértük a koporsót, keblünk el­szorult midőn láttuk, hogy azt, kit száz­ezeren ismertek, ki oly soknak jót tett, csak nyolcz követte a mesgyéig. És mégis­­ megható volt ez utolsó menet, mert a földi múlandóságot tüntette föl. És megszólalt az Erzsébet árvaház kis harangja búcsúztatóra, szempillákon köny­vezgett és a harang ki­sérő kongása váltig azt hangoztatta : Donec eris felix, multos numerabis amicos. Tempora si fuerint, nubila solus eris. De mégsem ! A rokonok megfeledkeztek ha­lottjukról, pedig kiértesittettek, az ismerősök a temetés órájáról mit sem tudtak. Meggyő­ződtünk, hogy a városi tisztviselők, a szín­társulat tagjai ottan voltak, de későn ér­keztek, mert nem is gyaníták, hogy a vég­szertartás 2 órakor lesz. Az információ ké­sőbbre szólott. De e véletlen mulasztás orvoslást talál. Mint halljuk, a városi fi­ztikar Mindszentek napján koszorút helyez a halott sírjára, a színtársulat pedig gyászdalt fog elénekelni. Ez mindenkit kiengesztel a halottal A függöny legördült, Klestinszky örök álmát alus­sza. Aludjál békében, legyen könnyű a föld poraid fölött, emléked Kassán mindig élni fog. Béke hamvaidra. D. — A gőz- és kádfürdő készen áll, h­a­nem­ azért az illusio el nem rontá-a czéljá­­ból tanácsos volna azt egyelőre legalább fakerítéssel körülvenni. — Folinusz Aurél a kassai színtársu­latnak volt kedvencz komikusa, kinek pá­lyadíjat nyert „Náni“ népszínműve legkö­zelebb színre házatik; a budapesti népszín­házhoz segédrendező­nek szerződtetett. — A X. jogászgyülésen, mely a múlt héten­ a fővárosban tartatott, Kassáról dr. Klekner Alajos kir. jogakadémiai igazgató vett részt, kit az állandó bizottság vidéki tagjai közzé be is választottak. — Önkéntesi kurzus Kassán nem lesz és a belépettek Lőcsére és Eperjesre osz­tattak be.­­ A regalemegváltási tárgyalások me­gyénk egyes községeiben a következő sor­rendben fognak megtartatni: október 16-án Kér, Hejcze, Vizsoly ; 17-én Bakta, Apáti, N­.-Büd; 18-án Beret, Tenger, A. és F.-Czécze; 19-én G.-Ruszka, Pere, A. és F.-Füged; 21-én Prépost, Szántó, Szína, Baska; 22-én Czekeháza, H.-Kércs, N.-Kinyizs; 23-án Regéczke, Baksa, F.-Dobsza; 24-én Forró, A. és F.-Móra; 26-án Fancsal, Léh, Kéty, Ladány; 28-án Nyésta, A. és F.-Novaj ; 29-én Orosz-Gadna, Újlak, F.-Vadász ; 30-án Devecser, Vásony, Sáp ; 31-én H.-Szt.-An­­drás, Ináncs, K.-Kinyizs; november 1-én Homrogd, F.-Szend, Szala; 2-án Szolnok, Kupa, Jánosd; 4-én H.-Petri, H.-Szeled, H.-Vécse; 5-én Tom­or, Monaj, Aszaló; 6-án Idrány, Garadna,­­­ Renoválás. A vasúti állomás épülete teljes átalakításnak fog alávettetni, és a helyiségekhez megkívántató ideiglenes épü­let felállításához már hozzá fogtak. — Károli Gábor: A magyar protestáns egyház egyeteme Károli Gáspárnak, mint az egész biblia első magyar fordítójának, emlékszobrot kíván állítani Göncz városában nyílt téren. Az emlékszobor mintarajzának elkészítésére pályázat hirdettetik. A nagy, de szerény férfiú életével összhangzó nemes egyszerűség,j­ó ízlés, a mű tartóságára való tekintet azok, melyek az em­lékszobor terve­zeténél figyelembe veendők. Az egész költ­ségvetés 5000 írtig terjedhet. Az alkalmas­nak ítélt mintarajz 100 írttal jutalmaztatik. A pályamunkák alóliretthöz f. évi november 15-re küldendők be Miskolczra. Kelt Mis­­kolczon 1889. október 3-án. Kun Bertalan, ev. ref. püspök. — Négy erdőöri állomásra Kassa vá­rosa pályázatot nyitott. — Figyelmeztetés: A város összes há­zainak kapualjai és lépcsőházai az alkonyat beálltától kezdve a kapuzárás idejéig vilá­­gítandók. — Színházi műsor. Ma csütörtökön „Fe­dora“ színmű, pénteken „Dr. Klausz“ szom­­­­baton „Titkos csók“ operette újdonság, vasárnap „Kondorosi szép csáplárné“ nép­színmű újdonság, hétfőn „Mikádó“, kedden­­ „Eiffel torony kisasszony“ bohózat ujdonság, szerdán „Bőregér“, csütörtökön „Czigány­­báró“.­­ Az árvaház javára gyűjtenek: az I. negyedben Stadler Sándorné és Hericzka­ úrnők, a II. negyedben Aranyossy Alexan­drine és Strasser Béláné úrnők ; a III. ne­gyedben Schubert Ferenczné és Osvald Etelka úrnők ; a IV. negyedben Schirger Tivadarné és Wagner Eugenia úrnők; az Erzsébet külvárosban Bernovits Gusztávné és Mo­csáry Paula úrnők ; a Józsefvárosban Ber­­k­ovits~Gusztávné úrnő és Tfirst Vendel úr; a Ferenczvárosban Mocsáry Paula és Po­­csatko Lujza úrnők.­­ A városházának kapualjában levő fekete tábla annyira tele van aggatva, min­denféle írással, hogy ember fia nem ismeri ki magát azok között. Csoda-e,­­ ha még februári, júliusi hirdetmények is ott dísze­legnek. De azért egy papír sem vonja ma­gára a közfigyelmet annyira, mint a követ­kező. — Hirdetmény. Vasárnap október 6-án 8 órakor délelőtt a 14. huszárezred had­kiegészítő parancsnokságtól két mustra lovak árverésen eladatik. — Ha már fáj a közeg keze, legalább ez egyet vegye le, ne szol­gáljon czégérül. — Egy ingyenélő találkozott az „Az ingyenélők“ vasárnapi színrehozatalánál a színházban. Az ősz beköszöntvén, az esték hűvösek lévén, a likacsos spárgaöltözeten keresztül nagyon is érezte gyöngéd teste a hideg ájert s ugyanezért felöltőről kellett gondoskodnia. Fortuna istenasszony vele volt, a színház vasárnap zsúfolásig megtelt, a földszinten mindenki fölakasztotta felső ka­bátját és az előadás végén mindenki meg is találta, de csak egy nem, mert azét az ingyenélő melegedési czéljából és előrelá­­tólag az őszi fugalmakra magával vitte. Volt pedig ez Ueberzieher egy rendőrségi hivatalnoké.­­­ Élvezetet nyújtó ének volt hallható pénteken este és szombaton déli fél 12 órá­tól esti 5 óráig az izraeliták nagy imolájá­­ban a hosszú ünnep alkalmából. Weisz W. jaroslavi kántor imádkozott elő, erőteljes, szép tenoréval az operakészletekhez hasonló egyházi ünnepdalokat énekelvén. — Az izraeliták sátoros emlékünnepe ma veszi kezdetét és a jövő csütörtökön éri végét. — A héber szó eltűnt. A vallás és köz­oktatásügyi miniszter tekintettel arra, hogy az iskolai értesítőkben az „izraelita“ és „héber“ szók használtatnak, az egyöntetűség kedvéért utasította a tankerületi igazgatók útján a tanintézeteket arra, miként ezentúl az ily vallású tanulók mellett mindenütt és mindig csak az „izraelita“ megjegyzés hasz­nálandó. — A szeszmérési és elárusítási enge­délyek. A pénzügyminiszter leiratilag tu­datta a főváros tanácsával a szeszes ita­lok kimérésére és kis mértékben való el­­árusítására szóló engedély iránt való folya­modványok benyújtási határidejének meg­hosszabbítását, minthogy a benyújtási ha­táridő október hó 1-ig törvény által van meghatározva, — nem teljesítheti; azonban nem forog fenn akadály arra nézve, hogy a folyamodványok elintézéséhez szükséges bizonyítványok a végrehajtási utasítás ha­tározatai értelmében a kir. pénzügyigazga­tóságok által később is elfogadtassanak. — Magától értetődik, hogy ez a konc­esszió a vidékre nézve is fennállónak vélelmezendő. — Mi a törzs-asztal ? Arra a kérdésre, mi a törzs-asztal egy „szakértő“ ezt a vá­laszt adta: A törzs-asztal egy bizonyos ven­déglőnek szögletében levő bizonyos asztal, melynél bizonyos helyen, bizonyos órában, bizonyos vendégek foglalnak helyet, hogy bizonyos poharakból, bizonyos mennyiségben való bizonyos bornak elfogyasztása alatt bizonyos témákról beszéljenek és bizonyos órában fölkeljenek, mert otthon bizonyos időben bizonyosan várják őket. — Főfáj­ás ellen. Berlini orvosi körök­ben a főfájás gyógyításának újabb módját igyekeznek megállapítani, még­pedig londoni kezdeményezés után. Londonban egy orvos nem­rég megfigyelte, hogy az ő főfájása — a­mely, mint a legtöbb embernél, nála is abból eredt, hogy a vér erősen tolult a fejébe, a hideg víz felszürcsölése által enyhült, sőt végkép meg is szűnt. Egy né­met orvos, nevezetesen Kronecker, pedig már régen arra a fizológiai tapasztalatra jutott, hogy a hideg víz szürcsölése az ér­velést gyorsítja. Ez a két eset arra indí­totta a nevezett berlini orvost, hogy a vér­nyomás és főfájás közötti összefüggést pon­tosabban és közelebbről megvizsgálja, mi­közben arra a figyelemreméltó eredményre jutott, hogy azon kétszáz főfájási eset közül, a­melyet ő megfigyelt, hideg víz felszür­­csölése által a legnagyobb rész megenyhült, egy kis rész változatlan maradt, sőt a többi még rosszabbra vált. Ez utóbbi eltérő ese­tek alapja a patiensek konstitucziójának a vérnyomás iránti sajátságos viszonyában keresendő. A hideg víz hatása sok esetben már egy pár csepp felszívása után is ész­revehető volt, mialatt az érverés gyorsasága emelkedett, a viz lenyelése után pedig azonnal meglanyhult. — Minthogy sem ol­csóbb, sem kevésbé kártékony orvosság nincs, ezt a vizkurát bárki is megpróbál­hatja magán. — A Sacharin, mely mint a czukor nagy versenytárs­a már hosszabb idő óta re­megteti az összes czukorgyárosokat, az or­szágos közegészségi tanács véleménye sze­rint a forgalomból kitiltandó és pedig a következő okokból: 1. Mert a sacharin egyáltalában nem czukor, de nevénél és édes ízénél fogva a nem szakértő közönség által a czukorral könnyen összetéveszthető. 2. Mert tápláló erővel nem bír s e tekin­tetben fiziológiai értéke a czukorhoz képest semmi. 3. Mert huzamos­ élvezete emész­tési zavarokat okoz. 4. Mert h­a olcsón kap­ható, tévedésekre, visszaélésekre és csalá­sokra bő alkalmat nyújthat, mint az a kül­földön már­is észleltetett. Megengedhetőnek véli ellenben az országos közegészségi ta­nács, hogy a sacharin mint gyógyszer a törvényszabta korlátok között a gyógyszer­­tárakban kiszolgáltassák. — írógéppel készült nyomatok postai szállítása. Az egyetemes postaegyesület ha­tározata szerint az írógéppel előállított le­nyomatok nem a mérsékelt nyomtatvány dí­jai­, hanem a rendes levéldíjak alá esnek. Ezen, a belföldi forgalomra is alkalmazandó szabály azonban nem terjed ki az e lenyo­matokról hektográffal stb. készített levona­tokra, melyek továbbra is az ezek részére fennálló módozatok alatt (t. i. ha a felvevő postaközeg kezéhez, még pedig legalább 20 teljesen egyező példányban adatnak lel) mérsékelt dij mellett továbbíthatók. — Méhek — mint időjóslók. Emmering német méhész, észleletei szerint a méhek bizonyos magaviselete egész biztossággal jelzi a közeledő zivatart. Már egynéhány órával a zivatar kitörése előtt, a­mikor még az ég egészen derült, a méhek nagyon nyugtalankodnak, ingerültek, szúrásra haj­landók, míg ellenben máskor, ha a fc eget fenyegető zivatar­felhők is borítják, melyek azonban azután más vidékre öntik ki tar­talmukat, a méhek egészen nyugodtan ma­radnak és rendes foglalkozásuk után járnak. Emmeringet hosszú évi tapasztalatai győz­ték meg arról, úgymond, hogy sem baro­meter, sem hydrometer nem jelzi akkora bizonyossággal zivatarok közeledtét, mint ezen annyiféle bámulatos ösztönnel bíró — rovarok. — A kutak befagyása ellen Franczia­országban igen egyszerű eljárást alkalmaz­nak. A hideg beálltával ugyanis, vagy már ezt megelőzőleg 2—3 cm. átmérőjű lyukat­ fúrnak a szivattyú csövén közvetlen al belső­ dugattyú felett. Ezt a helyet akármelyik­­ szivattyu-készitő könnyen megjelöli,­­­s a nyíláson át kifolyik a dugattyú feletti viz,s a mi tulajdonképen hátráltatni szokta befa­­­gyása által a vizhuzást. A szivattyúra azután­ lánczocskán egy dugót erősítenek, mely a szivattyúzás alatt a nyílást elzárja, a helyet azonban a vizhuzás befejezte után azonnal ki kell venni. Újabb kutakon egy tolózár szokott e helyen lenni, a melyet azután egyszerű elforditással ki lehet nyitni vagy bezárni. I — Fagyos gyümölcsösel, tőzelékkel, burgonyával, hogy használható legyen­, kö­vetkezőleg kell elbánni. A fagyott holmit nem kell közvetlen meleg helyiségbe­­ vinni,­­­­ J, hanem egészen hideg vízbe rakni, s aláme­ntve egy fagymentes, kevés meleg­ helyi­ségben darabig állni hagyni. A vízben a fagyos gyümölcs, burgonya stb. fölenged, akkor kivehető és megszárítva jól használ­ható, üde állapotba jó. A vízben eleinte a gyümölcs s főzelék körül jégkéreg képződik, de azt nem kell bántani, eltűnik az­­,csak­hamar magától is. — Hasznos-e a czikória? Sokan azt tartják, hogy a czikória igen jó szolgálato­kat tesz kávéhoz keverve. E nézet azonban téves. Mert a czikória sem theint, sem coffeint nem tartalmaz, hanem csak mézgát és czukoranyagot. E mellett, a szebb, szín kedvéért nagymértékben hamisítják maha­­gon fűrészporral, pörkölt ökörmájjal, sőt mint újabban eszközölt vegyvizsgálatok utján kimutatták, az egészségre nézve még sokkal ártalmasabb anyagokkal is. — Kényes­ a becsületre, Bunkó Peti! Azzal vagy vádolva, hogy megverted Vass Pistát!­­­ Tekintetes bíró uram, nem ta­gadom, hogy megvertem, mert a becsüle­­temben gázolt! — Hát azért mindjárt ve­rekedni kell ? — Hiszen kérem alássan, olyan vagyok én, mint a bárány. Mondhat­ják nekem, hogy zsivány, tolvaj, gyilkos, gazember vagyok, azt én fel sem veszem, de ha valaki azt mondja, hogy a dohány­zacskóm nem igazi koszök, hanem csak disznó­hólyag, annak oisztán keresztül me­gyek a lelkén, mert az a becsületembe gázol! Se így, se úgy. Tanító: Mondjál nek­em egy kis madár ? Kóbi ? Ed kis madár a gólyakülük. Tanító : Áztat nem ud hívnak. Kóbi: Hát gólyatermek. Tanító: Vadj te ed szamár! Az se nem van gólya­külük, se nem gólyatermek, hanem gó­­lyazsibe. — Magyar étlap. Lefes mája komposz. — Marhahús zartellifal. — Csuspaisz spinát áflogfal. — Goliás szalpa. Csigányi be­cseni purgonia. — Szüzszelled piréfal. — Durros leppent. — Kábazda rettés. — Pur­­gónia szalad. — Eszed uborki.! — Lip­­tóvaja. a revolvert a fejkendő összekötése által elrejthette volna, mert nehéz elképzelni, hogy Balog éles szeme a kirívóan kikandikáló fegyvert észre nem vegye. Tiszai úr(Boross) és Berzsenyi Julia asszony (Borossné) mint múlt évben jók voltak és Borossné leánya Borossné assz. figyelmeztetésünk daczára még mindig nem­ eléggé ele­ven, pedig ezúttal fü­lcsapott urhatnámsága eléggé dik­tálta az ügyetlenül keresztülviendő fürgeséget. Balog Árpád úr (Jani) játékáért és énekéért dicséretet ér­demel. Jól vette ki magát az együgyü, félös, szé­gyenlős Jankóban, az észre térő féltékenykedő Janiban, de a megokosodott Jánosban is. A dalkör quadrifoliuma kitett magáért, tapsot és kihívást kapott, valamint Kiss József ur hordárja is. Hétfőn, okt. 7. „Clemenceau“ színmű. A czímszerepet Csíki úr elejétől mindvégig híven adta és csak hosszabb beszéde közben egy kis lassúságot vet­tünk észre. Az okát ő tudja legjobban. Az utolsó fel­vonásban különösen a megfojtási jelenetben művész volt. Závodszky k. a. (Isa) forceszerepeinek egyikét mutatta meg. Szép volt mint apród, mint comtesse, mint szoborminta, mint feleség és mint ledér nő egyaránt és ez öt változathoz képest hiv és minden momentumban meggondolt­­ játékkal láttuk. Kieme­lendő mint kiválóan sikerült jelenetei a Pierre-vel való találkozás, a művészi ateliéreben való szerelem nyilat­kozás alkalmával, a Constantin-nali találkozás, a levél fölfedezésekor és az egész utolsó felvonás. Lénárdné asszony igazi, nem mesterkélt játékát a harmadik felvo­násban teljesen érvényre emelte, a betegeskedő anyát megható természetességgel adta, meghalási jelenete fölötte sikerült. Polgár úr (Constantin) a jellemes ba­rátot teljes valójában reprodukálta. Játéka meglepett; a fiatal színész nap-nap mellett több tehetséget árulni. Közönség közepes számmal volt jelen tapsolta és kihívta a főszereplőket és csodálkozott azon, hogy je­lenhetett meg a párizsi bálon Cassanoi „kassai rendőr“ maszkjában sőt még parancsolni is tudott, holott meg va­gyunk győződve arról, hogy Párizsban senki sem tudja, milyen szép a kassai rendőr egyenruhája. Clementeauhoz pedig nem igen fogják a kassai rendőrt kikeresni báli alaknak. ”­ Kedden, okt. 8. „Gáspáron e“ operette eleve­nítetett föl, melyet még kissé elhalaszthattak volna, mert nem a­ legjobban ment és még a betanult Ligetiné asszony (Cariotta) is kedvetlenül játszott. Balogh ur (Ermynio) csinos alak volt és a nehéz szerepet szépen oldotta meg s teljes hangját érvényesítette. Berzsenyi asszony Zenobiája és Tiszai úr podestája ismeretes jeles alakítások. Sziklai úr mint Sindulfo­mi kifogás alá sem vehető. Hevessi Janka k. a. Sorához gyönge ugyan, de azért megbirkózott vele és a Tarantella dalt is szépen énekelte el. Eddigi szerepléséhez csak annyi a megjegyzésünk, hogy a népszínházban ellesett pri­madonna-fortélyokat ne utánozza, mert Kassán hatást nem csinálnak és értelmük nincs. Sólyom úr (Benozzo) gyönge, de szép tenorját élvezettel hallgattuk. Játéka is jó volt. A harmadik felvonásbeli keringőt megismé­teltették és ez a részletes bírálatot fölöslegessé teszi. A Sorával elénekelt kettős nagyon tetszett. Közönség kevés vúSzinház. Vasárnap, okt. 6. „A­z i­n­g­y­e­n­é­l­ő­k“ népszínmű zsúfolt ház előtt dicséretes előadásban. A hős Vilmost Polgár úr Bukovay maszkkal nagyon ügyesen alakí­totta és ezáltal nagyon is hasznavehető tagként bizo­nyult be. A fővárosi svihákszerű genrealak, prototipp­­jeül jobb képviselő nem követelhető. Polgár úr e sze­reppel legjobb oldaláról mutatta be magát és ezért hason szerepekben a társulat nagyon kedvelt színésze lesz. Ligetiné asszony (Sári) és Morvai úr (Bódi) már a múlt évben kapták meg elismerésüket, mely most is fönnáll. Závodszky Teréz k. a. Esztere ellen játék te­kintetében nincs kifogásunk, csöndes és szenvedélyét visszatükröző jeleneteiben egyaránt jeles volt, de azért CSARNOK. A kosztos. — Diák-emlék. — A rektor haza üzent édes­apáméknak, hogy kinőttem a keze alól, ideje, hogy más iskolába vigyenek. A rektornak igaza volt. Én valék a leghosszabb kamasz a kunlaposi iskolában, ha valakit pálczázott a mester , a delikvenst mindig én vettem a hátamra. De ha én szolgáltam rá a mogyoróra , senki sem tudott a hátára fölvenni. Minden rám vonatkozó törvényjátás alkalmával kényte­len volt a rektor átüzenni a harangozóék hosszú Miskájáért, a kit a csizmadia tőke mellől szólítottak el, hogy az exekucziónál­ segítsen a rektornak. Miután azonban Miska váratlanul maga is exekuczió alá s a vármegyére’ került va­lakinek bevert feje miatt s miután a rek­tor Miska nélkül nem boldogult velem, nem volt többé maradásom nála. Apám ki­vett az iskolából s elhatározta, hogy bead a városba. 1 : -■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Attól kezdve éber figyelemmel olvasta a ház a székváros hírlapjának hirdetési ro­vatát. Küszöbön lévén az iskolai esztendő, tele volt a rovat olyan „jó,“ „úri,“ vagy pláne „előkelő“ családok hirdetéseivel, akik méltányos feltételek mellett hajlandóknak nyilatkoztak szintén „jó,“ „úri,4” vagy „elő­kelő“ házból származó uraikat kosztosokul elfogadni. A „jó“ család a kifogástalan ellátáson kívül még „gyöngéd, szeretetteljes bánás­módot“ is ígért. Az „úri“ kosztadók „gon­dos felügyelettel,“ „ német társalgással“ kecsegtettek. Az „előkelő“-k a „finom mo­dor elsajátítására,“ „szabadon használható zongorára“ és „franczia konvertálásra“ nyúj­tottak kilátást. Édes­apámat az „előkelő“ ház nevelési programmja hódította meg. Azt mondta, hogy a falusi iskolában úgyis egészen el­­parasztosodtam. Ideje, hogy a­mi­ durva, rossz a zsellér kölykök vásott társaságában rámragadt, azt a városi, fáin úri nép kö­rében levetkőzzem magamról. Apám uram már látta, mint finomodnak, fehérednek, puhulnak a zongora bilentyűin — az itthoni verébfészekszedésben, rákászásban, kutya­­kergetésben, diókopáncsolásban elbarnult, megkérgesedett ujjaim s mint válik dalla­mos, lágy zengésűvé a franczia partirozástól — a sok orditozásban keménynyé vált, a mezitlábon való szaladgálástól rekedtes hangom.­­ Édes anyámat a „jó“ család felé húzta jó szive. A „gyöngéd szeretetteljes bánás­mód,“ mely a hirdetés szavai szerint, „a családiasságra“ fekteti a jő­ súlyt, többet ért anyám szemében a világ minden idegen nyelvénél, zongorájánál. Magam is a „jó“ család felé húztam, mert a „szeretetteljes bánásmód“ alatt jó vastagon kent vajaske­nyereket, tekintélyes túrósgombóczokat s tálva-nyitva álló éléskamarákat képzeltem. De mert sem apám nem tágított az ál­tala gyanúsnak — filiszteresnek — tartott

Next