Abauj-Kassai Közlöny, 1910. december (39. évfolyam, 274-298. szám)
1910-12-01 / 274. szám
2. oldal. idegen embereket küldhessen Kassára, kéményseprő mestereknek. A polgármester mindkét interpellációra azonnal válaszolt. Megígérte, hogy gondoskodni fog a rendőrfőkapitány útján a külvárosi utcáknak kellő időben leendő megvilágításáról és hogy a kéményseprő mesteri állás betöltésének szabályozása tárgyában is jog szabályrendelet tervezetet a közgyűlés elé terjeszteni, de a tervezet jogerőre emelkedése iránt csak igen csekély reményeket lehet táplálni, mert egy az interpelláció intenciójával teljesen ellenkező tartalmú belügyminiszteri rendelet érkezett a közelmúltban a polgármesteri hivatalhoz. A válaszoknak egyhangú tudomásulvétele után a közgyűlés véget ért. Mindezekhez még csak azt kívánjuk hozzáfűzni, hogy reméljük a polgármesternek a külvárosi utcák megvilágítása tárgyában tett ígérete nem marad puszta szó, mert hogy a Kárpát, József, Kukorica, Pesti-ut, Erzsébet-tér, István-, Halász-, Vám-, Andrássy-, Zoltán, Gózs-utca stb. világítása mily botrányos, arról csak az arra lakó adófizető polgárok tudnak, kik minden este csakis életük kockáztatásával tehetik meg az utat a belvárostól lskásokig. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY kinkét mindenfelé a húsdrágaság kérdésében Kassa, nov. 30. A rohamosan emelkedő általános drágaság miatt mindenféle ankéteket tartanak, de hogy ezeknek valami kézzel fogható eredménye lenne, azt senki sem állíthatja. A drágaság minden ankétezés dacára egyre nő, de útjába akadályt még egyetlen ankét sem gördített. A legutolsó ankét tegnap zajlott le Budapest városházán, ahol szintén az volt a jelszó, hogy a drágaság ellen védekezni kell! Ez a jelszó már majdnem arra a nívóra emelkedett, ahová a »pártoljuk a magyar ipart« jutott hasonló eredménnyel. A fővárosi ankéton, éppen úgy mint a vidéki városok drágasági értekezletein, sem tudtak messzebb jutni annál a kérdésnél, hogy miként lehetne az általános drágaságon segíteni? S éppen ez az, amin mi is, mások is vállig törjük a fejünket, de eddigelé erre olyan választ, amely a bajon segíteni is bírna, még senki sem adott. Bő választék van politikai, merkantilista, szocialista és agrárius szempontokban, de e sok szempont között a drágaság kérdése mindig a pad alá esik. A tegnapi ankét sem jutott tovább, mert bár ékesen kifejtették, hogy az egész ország lakossága évek óta súlyosan érzi az összes életszükségleti cikkeknek folyton növekedő drágulását s ezek körében főleg a szegényebb néposztályok s a kötött keresetű középosztályhoz tartozókra szinte elviselhetetlen mértékben nehezedik a drágaság, — de erre itt csupán abban találtak, hogy sajnosan konstatálták, hogy jelentős eredményeket eddig elérni nem sikerült. Úgy látszik, hogy a szörnyű drágaság olyan leküzdhetetlen állapot, melyet valamennyire is mérsékelni szinte ember fölötti dolog. Bizonyos, hogy a kultúra haladásával, az igények fokozásával és a kereseti viszonyok folytonos javulásával úgyszólván együttjár az élelmicikkek s a kis és nagyipari gyártmányok árainak folytonos emelkedése, de ezzel szemben teljesen indokolatlanok a legszükségesebb cikkek áralakulásában mutatkozó abnomaitások és e tekintetben, főleg az élelmi cikkeknél legkevésbbé hazánkban volna szabad olyan állapotoknak uralkodni, mint aminők tényleg tapasztalhatók, ami kétségtelenné teszi azt, hogy a kereslet és kínálat aránytalan mérkőzésében van a hiba. Mindössze azt sütötték ki, ami úgyis köztudomású — hogy a drágaság világpiaci jelenség és hogy a húsdrágaságnak az az oka, hogy a termelés nem tartott lépést a fogyasztással, tehát a húsárak emelésének az állathiányos oka s a húsdrágaság ellenszerét a húsfogyasztási adó leszállításában látják. Hát ezek egyenlők a »halál ellen nincs orvosság” közmondással, ami annyit tesz, hogy a drágaságon nem lehet segíteni, mert amit a merkantilista célravezetőnek tart, azt az agrarius határozottan ellenzi, tehát marad a drágaság, ami nagyon szomorú vigasztalás. indiszkréciók. A „rangos“ magyarok, Kassa, november 30. Köztudomású tény, hogy a magyar ember mindenkor és minden körülmények között szerény. De ezt csak mi tudjuk. A valóságban máskép áll a dolog. A külföldön például hírük van a hangosan beszélő, neveletlen, otromba magyaroknak. Mi nagyon jól tudjuk azt is, hogy miféle magyarok azok, akik ilyen hírét terjesztik a magyar névnek. Ha bemennek a kávéházba, vagy vendéglőbe, akkor a következő percben már 274. szám. tudja ott minden ember, hogy Terczász Manó úr tegnap a színházban volt, ahol ez és ez a színésznő nem tetszett neki, de ezt és ezt a színésznőt megvárta és hazakísérte az előadás végén. De kéri azt, akinek ezeket elbeszéli, hogy el ne mondja senkinek, — teszi hozzá diszkrét mosollyal, nem szeretné a kicsikét kompromittálni. De ez még nem elég. Megtudja a vendéglő egész publikuma, hogy Terczász Manó úr, miután a »kicsikét« hazakisérte, elment a »Tátrához« címzett nyaralóhelyre és ott more patrio, hat üveg pezsgőt huzatott el a cigánnyal, aki különben dzsentri fiú és doctor utriusque juris. Megtudjuk továbbá, hogy ezután mi történt a »szepicsekben«, a »gőzfürdcsekben.« Hogy Manó úr mit reggelizett, mit mesélt neki az udvarias borbélysegéd, mivel fogadták a bankhivatalban a kollegák és hogy még a délelőtt folyamán szerelmes levelet kapott egy mese nőtől, aki a kávéházban őt, mármint Manót, meglátta. A levél úgy kezdődik: Jött, láttam, meghódított. És megtudjuk Manóról azt is, hogy ezt mondta Napoleon, csakhogy angolul, mikor átlépte a Mont-Blanc folyót. Ezután Izidor isteni nyugalommal rágyújt egy illatos hölgycigarettára és elkezdi beszélni azt az úti kalandját, mely őt akkor érte, mikor anno dacumal egy ízben átutazott villamoson Budára. A vendéglő közönsége ezt már nem hallgatja végig, hanem részben fizetvén részben nem fizetvén, de egyetemes undorral távozik. Manó azonban rendíthetetlen nyugalommal az ő beszédét tovább is folytatja és a vendéglő sok vihart átélt mennyezete megbotránkozva rázta meg a nagy csillárt, mely dühében éppen Manó fejére szakadni készül-tegnapi közgyűlésen némi változás történt a december 8-án megejtendő bizottsági tagok választási helyeinek megállapításánál és az elnökök beosztásában azon megállapodástól, amely az együttes bizottságban alakult ki. A szavazási helyekre nézve mindössze az a változás, hogy a III. kerület részére nem a Ferenc- József tén iskolában, hanem a Ferenc József téri volt laktanyában lesz a szavazás. Az elnökök végleges beosztása pedig ez: I. ker. dr. Neményi Vilmos és Kresz János. Választási hely Frőbel-kert. II. ker. dr. Hevessy Károly — Gerlóczy Béla. Hely: városháza. III. ker. Schirger Gusztáv — Vizy Domokos. Hely: Ferenc Józsefién laktanya. IV. ker. dr. Blanár Béla — Mildner Ferenc. Hely: Kovács utcai iskola. V. ker. dr. Brósz László .— Széman József. Hely városháza. VI. ker. Siposs A. Gyula — Balló Ferenc. Hely: Hunyady-utcai iskola. — Szabadságolások. A tegnap megtartott városi közgyűlés Baler Armand irodatisztnek két heti és Schiigut Ferenc sszámellenőrnek három havi szabadságidőt engedélyezett. — Segélyezések. A városi törvényhatósági bizottság a kassai Szent József gyermekotthonnak 200 kor, készpénz és 4 öl tűzifa, Brichta Zsigmondnak 3 éven keresztül évi 600 kor., az izr. jótékony nőegylet népkonyhájának 24 km. tűzifa segélyt és özv. Hagedorn Gézánénak az 1911-ik évre 365 kor. kegydijat engedélyezett. — Uj állás a városnál. A tegnapi városi közgyűlés egy körtisztasági felügyelő-állást szervezett a XI. fizetési rangosztályba való sorozással, s az állás betöltésével a polgármestert bízta meg. Mint értesülünk, az állás elnyerésére már a legközelebb kiírják a pályázatot. Hogy a kvalifikációhoz nem kötött állásra ugyancsak lesz pályázó, az csak természetes! — Halálozás: Kiss-Orosz Lajosné szül. Kisvárday Jolánka tegnap este életének 31-ik évében elhunyt. Halálát férjén és hat gyermekén kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése december hó 1-én délután 3 és fél órakor lesz a Rákóczy-körút 20. számú gyászházból. — Kettős eljegyzés a kassai színtársulatnál. A kassai színtársulatnál a legutóbbi napokban egyszerre két eljegyzés történt. Az egyik boldog jegyespár Újvári Lajos a társulat kiváló komikusa és Fái Flóra, a másik Sziklai József és Hevesi Gusztika. A kuliszatitkok ösmerősei egyébként még egy harmadik, a közeljövőben megtörténő eljegyzésről is suttognak. — Mindenkit érhet baleset. A Kassai Önkéntes Mentő Egyesület, mint minden évben, úgy az idén is, az év végén gyűjtést rendel a nagyközönség körében. Az egyesület valóban önzetlen munkásságát Kassán mindenki ösmeri ■ nem hisszük, hogy lenne váró HÍREK. Hol kell szavazni december 8-án ? Kassa, nov. 29.