Abauj-Kassai Közlöny, 1911. július (40. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-01 / 147. szám
XXXX. évfolyam. szzerkesztésiíg • kiadóhivatal Harang-u.S Telefon 150 |!I!?DHTésI DÍJ haegállapodása szerint : gkXiU.9EL9ilNIH I a. 5 órakor 1911.147, szám. Kassa, Szombat, julius 1. A bauj-Kassai Közlöny POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Egy hóra K — számára 4 filép Felhívás előfizetésre. Július hó elsejével új előfizetést nyitunk lapunkra. Mellőzni kívánjuk ez alkalommal a nagyhangú és tartalmatlan frázisokat, amikre nincs is szükségünk, mert hosszú, negyvenéves múltunk elég bizonysága annak, hogy az „ Abauj - Kassai Közlöny“ mindvégig a közönség fentartó szeretetében haladt és megértőkre talált. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ minden érdektől független napilap, ami már egymagában véve is nagy szó a mai világban. Azok maradtunk mindvégig, akik voltunk s azok leszünk a jövőben is. Nem szándékunk a megkezdett csapásról letérni és nem követjük azt a példát, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk,amikor úgyszólván pillanatról-pillanatra az érdekektől való függés újabb és újabb szinti ruhákba bujtatja a gerinctelen meggyőződést. Híven és becsülettel szolgáljuk a közérdeket. Felemeljük mindenütt szavunkat s a komolr tárgyilagosság lesz munkánknak alapeleme. Hírszolgálatunk gyors és megbízható. Programmunk nem változott. Kérjük az előfizetések megújítását, nehogy a lap szétküldésében nehézségek álljanak be. Mint ismeretes, a megszűnt „Esti Ujsá“ helyett önzetlenül megküldtük lapunkat, ezzel is dokumentálni akarva a közönség iránti szeretetünket. Felkérjük ezeket a t. olvasóinkat, hogy az előfizetéseket lapunkra minél nagyobb számban megújítani szíveskedjenek. •Előfizetési díjak: Vidékre, postán küldve: Egész évre K 20.— Félévre K 10 — Negyedévre K 5.— Helyben, házhoz küldve : Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 i v Szivarok és hadihajók. A címet olvasva, felmerül a kérdés, hogyan lehet két ilyen homlokegyenest ellenkező fogalmat egy cikk elébe írni?!, Miköze a hadihajónak a szivarhoz, vagy megfordítva s egyáltalában, kit érdekelnek nálunk a hadihajók ilyen vonatkozásban?! A kérdés nagyon helyes, de mi nagyon is meg tudjuk magyarázni a vonatkozásokat, amik a hadihajókat a szivarokkal összekapcsolják. Mert ugyebár rövid pár nap előtt Triestben óriási ünnepségek keretében, bocsájtották a tengerre azt az első hadiszörnyeteget, vagy műkifejezésében »Dreaughtnautot«, melyet a felemelt hadibudget prorammszerüleg építtet, a »Viribus unitist« s amely hadihajók költsége körülbelül 400 millió korona kiadást jelent a monarchiának s amelyből mireánk is csinos summácska esik a quota aránya szerint. S a hadihajók építése, bármily gyönyörű különben annak vizrebocsájtása s bármilyen örömet is éreznek keblükben azok, akik a monarchia nagyhatalmi állása után törekszenek, pénzbe, igen sok pénzbe kerül. S az adózó polgárok adógarasaiból bizony már nem telik az ilyen különleges paszsziók fedezése s ilyenkor mit kell az államnak, illetve az annak ügyeit vivő kormányoknak cselekedniük? Emelni kell az adókat ott, ahol csak lehetséges. Ha már az egyenes adók, nem emelhetők, mert már úgyis annyira felsrófolták, hogy azon még csavarintani az adózó alanyok tönkretevése nélkül nem lehetséges, az élelmes pénzügyminiszterek a közvetett adóknál keresik meg azt, amit a réven nyerniök kell. Felemelik azon fogyasztási cikkek árait, melyek a modern ember életében nélkülözhetetlenek. S ha másutt nem, élvezeteiben támadják meg s 30—50 százalékos áremelésekkel kedveskednek az engedelmes s fizető, birkatürelmű polgároknak. Julius elsejével a közkedvelt s közhasználatban levő szivarok s szivarkák, valamint dohányfélék árait a pénzügyminisztérium úgy nálunk, mint ugyanakkor Ausztriában is 30—50 ° o-kal felemelte. S ezzel az áremeléssel egyszeriben az egész ország dohányzó közönségére egy olyan hatalmas adót vetett, amelyet nyögni fog mindaddig, míg csak dohányos szenvedélyéről le nem mond. S íme itt megtaláltuk azt a kapcsolatot, mely a hadihajók s a szivarok között van. Ha a monarchiának nem lenne szüksége újabb hadihajókra, tengeri szörnyekre, akkor a pénzügyminiszterek nem kényszerülnének arra, hogy fejüket újabb és újabb adónemeken törjék. Akkor nem lett volna szükségük arra, hogy a dohányfélék árát ily horribilisen felemeljék s a szegény adófizető polgárnak egyetlen örömét is megkeserítsék azzal, hogy ezután 30 — 50 százalékig kevesebb öröme teljék a dohányzásban, mert hiszen kiszámított garasainál fogva nyilván ennyi százalékkal kell majd ezen élvezetét a jövőben csökkenteni, hacsak más oldalról nem kénytelen megtakarítani a különbséget. A hadihajók s szivarok nexusát ime bebizonyítottuk s egyben azt is, hogy a hatalmasok nagyzási hóbortját mindig és mindenkor a kisembereknek kellett s kell majd a jövőben is megfizetni. Ha majd egyetlen olyan magyar embert találunk, kinek öröme telik abban, hogy garasai fejében Triesztben, ebben a még nem is osztrák kikötőben, hadihajókat, dreaughtnautokat bocsássanak egetverő Hurrák, — igenis hurráh s nem éljen, — kíséretében a tenger vizére, akkor majd mi is helyesnek tartjuk azt, hogy a kisemberek szájából kell kivenni azt a cseppnyi élvezetet, mit eddig a füstölés szerzett neki, mellyel sokszor minden gondját-buját a levegőbe fújta. De addig elítélendőnek tartunk minden olyan kényszeradózást, melynek ellenében épen azok tudnak legkevésbé védekezni, akiknek a legnagyobb szükségök volna erre. hangverseny a iámban. A régi dalegylet újabb sikere. • I 1 & ^ Kassa, jun. 30. ,x-L<Szerdán délután ritka műélvezetben volt része Kassa intelligens közönségének. A székesegyházban ugyanis egyházi jellegű jótékonycélú hangversenyt adtak a székesegyházi énekkar és a Lekly Gyula kir. tanácsos elnöklése alatt működő régi kassai férfi és női dalegylet. A hangversenyben közreműködtek Unser Henrikné úrasszony, Stadler Sándor tüzérhadnagy, Hemerka Ulrik székesegyházi és dalegyleti karnagy , a házi ezred zenekara. A hangverseny rendezésében kiváló érdem illeti gr. Csáky Andorján szentszéki ülnököt. A templomi hangversenyek a legműveltebb s tegyük hozzá, a legkatolikusabb államok városaiban, mint a zenei élet természetes kiegészítői, igen gyakoriak, hiszen a zene és ének éppen az egyház kebelén nőttek fel s ma is ezek emelik az isteni tiszteletek magasztosságát. A templomi hangverseny nálunk sem idegen, a dómban már többször volt részünk ebben, így egypár évvel ezelőtt éppen a kassai dalegylet nagy zenekar kísérettel adta elő a 47-ik szoltárt. Kassa előkelő közönsége a szerdai templomi hangversenyt kellően méltányolta is, mennyiben a tágas dómot teljesen benépesítette. Ott láttuk dr. Fischer- Colbrie Ágost megyés püspökkel az élén városunk egész intelligenciáját, sőt a környék előkelőségeit is. A hangverseny kevéssel hat óra után Hemerka Ulrik székesegyházi karnagy orgona szólójával kezdődött, Dubois »Chant Pastoral« művét adva elő kiváló zenei tudással. Azután a székes-LiviI Révai Nagy Lexikona és Franklin Kézi Lexikona 3 koronás havi részletfizetésre kapható VITÉZ A. könyvkereskedésében, Kassa, Fő utca 75. sz.