Aero História, 1988 (3-4. szám)

1988-06-01 / 3. szám

OLVASÓINK ÍRTÁK A MiG-15-ösről 1947-től 1975-ig Néphadseregünkben a típus három változata volt rendszeresítve: kezdetben az RD—45 hajtóművel felsze­relt, kormányerő csökkentő (buszter) rendszer nélküli MiG—15 ,,Sas", majd a modernizált, VK—15 hajtóműves MiG—15 Bisz, valamint a kétkormányos ÚTI MiG—15 (az együléses harci repülőgépből átalakítva). Az ÚTI megjelölés — mint ahogyan azt a 19 oldalon egyetlen esetben használja a szerző — mindig nagybetűkkel a típus­jelzés elé került. A típus tervezésével és kifejlesztésével kapcsolatos történethez sok hozzátennivalóm nincs, de azért némi zavart csak szükséges lenne tisztázni. A 16. oldalon az 1- 310 jelzésű prototípus első, repülését 1948. június 2- ára datálja a szerző, míg a 18. oldalon ugyanennek a változatnak a berepülését fél évvel előbbre, 1947. decem­ber 30-ára teszi. A Hamburgban megjelenő Aero című repülő szakkiad­vány a gép történetének erről a szakaszáról a következő­ket írja: — Az L—01 (1—310) jelzésű protopéldány első repülését 1947. július 2-án végezte, de ez a rövid időtar­tamú repülés még nem tekinthető hivatalosnak. A típus jelentős módosítása után a prototípus próbarepülése 1947. december 30-án történt meg A. V. Juganov bere­pülő pilóta által. Ez a változat Rolls-Royce Nene 1 típu­sú hajtóművel volt felszerelve. A már MiG—15 típusjelzést viselő első változat a szov­jet gyártású RD—45 típusú hajtóművel és 2 darab NS—23, vagy NR—23 gépágyúval épült. A széria MiG—15-ös az első változattól csak abban kü­lönbözött, hogy beépítésre került még egy N—37 típusú gépágyú is. E változatból fejlesztették ki a licencgyártás­­ban épült lengyel LIM —1 és a csehszlovák S—102 varián­sokat. A MiG—15 Bisz már a 2700 kilopond tolóerőt adó VK—1A hajtóművel készült (építettek egy vízbefecsken­­dezéses hajtóművel felszerelt változatot is, 3000 kilopond tolórővel). A MiG-15 Bisz volt az alaptípusa a lengyel LIM—2, a csehszlovák S—103 és a kínai F—2 licenc­­változatoknak is. ÚTI MiG—15 jelzéssel épült a kétüléses kiképző-gya­korló változat, RD-45 hajtóművel. Lengyel gyártású variánsa az SBLIM-1, illetve a VK—1A hajtóművel ké­szült SBLIM-2. További módosítások: Mig—15 P — „Szumrud” (Smaragd) típusú fedélzeti lokátorral ellátott elfogóvadász változat. MiG—15R — felderítő változat, beépített kamerákkal (kétüléses változata is volt). MiG—15T — kimondottan célzsákvontatásra, cél­repülésre épített változat. A MiG-15SB­­ prototípusa volt egy könnyű vadász­bombázónak, amelybe kísérleti fegyvereket építettek, valamint 2x2 darab 100 kg-os bomba vagy rakétafegyver­zet felfüggesztésére alkalmas csomópontokat képeztek ki a szárnyak alatt. A típus nyilazott szárnyainak kifejlesztése során, a 17. oldalon szó esik azok negatív 2°-ba állításáról, ami­nek következtében a gép stabilitása állítólag megjavult. Nos, ha a szóbanforgó mínusz 2° a szárnyak negatív V-beállítására értendő (márpedig a típus ilyen szárnyak­kal épült), akkor helytelen a megállapítás, mert a negatív V-beállítás éppenhogy rontja a gép iránystabilitását, s ez­zel elősegíti fordulékonyságát, manőverező tulajdonsága­inak javulását. A típusnál pontosan ezért alkalmazták ezt a szárnybeállítási formát. A típusnak a Magyar Néphadsereg légierejében történt rendszeresítéséről, történetéről már sokkal több anyag áll rendelkezésünkre ahhoz, mintsem hogy ezen a részen két oldal terjedelemben átugorjunk! Az MDP Központi Vezetősége már 1950 októberében határozatot hozott a Néphadsereg további fejlesztésére, minek során felvetődött a légierő korszerű sugárhajtású

Next