Aeor história, 1991-1993 (9-11. szám)

1993-12-01 / 11. szám

LÜH utasítására megvásárolta francia Gnome Rhone-tól az 550 lóerős, 9 hengeres K-9 Mistral és a 870 lóerős, 14 hengeres K-14 Mistral Major motorok licenciáját, és ezeket a motorokat sikerrel ki is próbálták a CVD és CVE sárkányokban. Ez a siker lehetőséget teremtett arra, hogy a gyár korszerűsítse az egyébként jól bevált sár­kányokat. E fejlesztési munka eredményeképpen szüle­tett meg a „Budapest” felderítő- és könnyűbombázógép két változata, a Bp-9 és a Bp-14, felderítő feladatokra a kisebbik motorral felszerelt változatot szánták.­ Bár az új típusok berepülése sem hozott csalódást, a légierő vezetősége azonban mégsem merte elkötelezni magát mellettük - valószínűleg elsősorban anyagi okok miatt - és mindkét változatból csupán egy-egy század felszerelésére elegendő mennyiséget rendeltek meg. Az 1935. okt. 1-vel érvénybe lépett 15 tábori repülő­század­ között jelent meg a 4. F. szd Miskolcon az ottani volt 2. Sportrepülő kiképző századból, ami azonban rövid időre - egy elvetélt fejlesztési tervben - a 2. és. szd.-dá alakult át, névleg.­ Kezdetben csapatpróbaképpen mindegyik felderítő század kapott néhány Bp-9-et, a 3. F. szd pedig Kapos­várról áttelepült Pécsre. Az eddigi F. oszt.­pság a buda­pesti székhelyű 1. (vegyes) repülő ezredparancsnokság 1/1. F. osztályává alakult át, az ezred második osztálya, az 1 /II. V. osztály Székesfehérvárott a vadászrepülőket fogta össze.­ Az új hadrend ténylegesen csak 1936. jan. 1-vel lépett életbe. Térjünk azonban vissza a német gépekhez és cégek­hez. A Heinkel gyár, amelyik már 1928-ban kapcsolatot teremtett a LüH-hel a HD 22 licenciájának eladásával, már 1935-ben lépéseket tett, mégpedig saját kezdemé­nyezéséből, arra, hogy a magyar légierő felfegyverzését egyöntetűen Heinkel típusokkal oldja meg. Ajánlko­­zásának csak fokozta a jelentőségét az, hogy ismerve a magyar katonai vezetés célkitűzéseit, valamennyi típusát hajlandó volt a nálunk gyártott GR­K-14 motor beépí­tésére alkalmassá tenni. Vadászgépként a He 51-et, bombázóként a He 111-et, távolfelderítőként a He 70-et, és végül közelfelderítőként a He 45-öt vagy a He 46-ot ajánlották fel. Az első tapogatózó tárgyalások 1935. márc. 21-én kezdődtek meg Budapesten, amelyet követően a LüH és a WM úgy döntött, hogy megbízottjaikat tíznapos tanul­mányútra küldik Rostockba.­ Idehaza eközben minden illetékes szerv - a HM, a VKF és a LüH - egyértelműen a hazai gyártmányú moto­rokkal felszerelt német típusok általános rendszeresítése mellett sorakozott fel. Arról, hogy a sárkányokat megvá­sárolják vagy licencia alapján idehaza gyártják, egyelőre még nem döntöttek. Jóllehet a Bp-9 típusú felderítőgép teljesítette a VKF elvárásait, az időközben felajánlott német áruhitel kihasználására úgy döntöttek, hogy az „Előd” hadrendben­ felállításra kerülő három új felderítő repülőszázadot német He 46 gépekkel szerelik fel, és századonként 12 gépet fognak beszerezni, amelyek közül 3-3 tartalékként fog szolgálni. A típuskiválasztó bizottságot Feketehalmy-Czeydner Ferenc vk.­ezdi és Szintai (Steiner) József ez is vezette. Figyelmen kívül hagyva néhány akadályozó tényezőt, ekkor úgy tűnt, Heinkel He 46-os raj, a háttérben egy WM 21 „Sólyommal”. 030

Next