Aeor história, 1991-1993 (9-11. szám)
1993-12-01 / 11. szám
LÜH utasítására megvásárolta francia Gnome Rhone-tól az 550 lóerős, 9 hengeres K-9 Mistral és a 870 lóerős, 14 hengeres K-14 Mistral Major motorok licenciáját, és ezeket a motorokat sikerrel ki is próbálták a CVD és CVE sárkányokban. Ez a siker lehetőséget teremtett arra, hogy a gyár korszerűsítse az egyébként jól bevált sárkányokat. E fejlesztési munka eredményeképpen született meg a „Budapest” felderítő- és könnyűbombázógép két változata, a Bp-9 és a Bp-14, felderítő feladatokra a kisebbik motorral felszerelt változatot szánták. Bár az új típusok berepülése sem hozott csalódást, a légierő vezetősége azonban mégsem merte elkötelezni magát mellettük - valószínűleg elsősorban anyagi okok miatt - és mindkét változatból csupán egy-egy század felszerelésére elegendő mennyiséget rendeltek meg. Az 1935. okt. 1-vel érvénybe lépett 15 tábori repülőszázad között jelent meg a 4. F. szd Miskolcon az ottani volt 2. Sportrepülő kiképző századból, ami azonban rövid időre - egy elvetélt fejlesztési tervben - a 2. és. szd.-dá alakult át, névleg. Kezdetben csapatpróbaképpen mindegyik felderítő század kapott néhány Bp-9-et, a 3. F. szd pedig Kaposvárról áttelepült Pécsre. Az eddigi F. oszt.pság a budapesti székhelyű 1. (vegyes) repülő ezredparancsnokság 1/1. F. osztályává alakult át, az ezred második osztálya, az 1 /II. V. osztály Székesfehérvárott a vadászrepülőket fogta össze. Az új hadrend ténylegesen csak 1936. jan. 1-vel lépett életbe. Térjünk azonban vissza a német gépekhez és cégekhez. A Heinkel gyár, amelyik már 1928-ban kapcsolatot teremtett a LüH-hel a HD 22 licenciájának eladásával, már 1935-ben lépéseket tett, mégpedig saját kezdeményezéséből, arra, hogy a magyar légierő felfegyverzését egyöntetűen Heinkel típusokkal oldja meg. Ajánlkozásának csak fokozta a jelentőségét az, hogy ismerve a magyar katonai vezetés célkitűzéseit, valamennyi típusát hajlandó volt a nálunk gyártott GRK-14 motor beépítésére alkalmassá tenni. Vadászgépként a He 51-et, bombázóként a He 111-et, távolfelderítőként a He 70-et, és végül közelfelderítőként a He 45-öt vagy a He 46-ot ajánlották fel. Az első tapogatózó tárgyalások 1935. márc. 21-én kezdődtek meg Budapesten, amelyet követően a LüH és a WM úgy döntött, hogy megbízottjaikat tíznapos tanulmányútra küldik Rostockba. Idehaza eközben minden illetékes szerv - a HM, a VKF és a LüH - egyértelműen a hazai gyártmányú motorokkal felszerelt német típusok általános rendszeresítése mellett sorakozott fel. Arról, hogy a sárkányokat megvásárolják vagy licencia alapján idehaza gyártják, egyelőre még nem döntöttek. Jóllehet a Bp-9 típusú felderítőgép teljesítette a VKF elvárásait, az időközben felajánlott német áruhitel kihasználására úgy döntöttek, hogy az „Előd” hadrendben felállításra kerülő három új felderítő repülőszázadot német He 46 gépekkel szerelik fel, és századonként 12 gépet fognak beszerezni, amelyek közül 3-3 tartalékként fog szolgálni. A típuskiválasztó bizottságot Feketehalmy-Czeydner Ferenc vk.ezdi és Szintai (Steiner) József ez is vezette. Figyelmen kívül hagyva néhány akadályozó tényezőt, ekkor úgy tűnt, Heinkel He 46-os raj, a háttérben egy WM 21 „Sólyommal”. 030