Aetas, 1994 (9. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Mályusz Elemér†: Az első Habsburg a magyar trónon
MÁLYUSZ ELEMÉR Az első Habsburg a magyar trónon* Albert király 1438-1439 A 14. század második felének három szomszédos dinasztiája - Anjou, Luxemburg, Habsburg - közül Zsigmond halálával a rangban egykori legutolsó helyen álló, az osztrák herceg családja maradt a porondon. Az örökösödési szerződés, amely 1364-ben IV. Rudolfnak ígérte Magyarország, majd Csehország birtokát uralkodóházaik kihalása esetére, akkor a diplomáciai játék pillanatnyi helyzetét rögzítette, most azonban, a sors szeszélyéből megvalósulva, azt a látszatot kelti, hogy három ország egymásra utaltságának szimbóluma. De ez csak a felületes szemlélőnek tűnik így. A terv, hogy Habsburg herceg legyen a magyar király, nélkülözött minden reális alapot, hiszen Magyarországnak semmi érdeke sem volt, hogy Ausztriához kösse sorsát, a két szomszédos állam múltjából pedig hiányzott minden olyan tényező, amely kívánatossá tehette volna jövőbeli életük azonosulását. Amint a csehmorva-magyar kapcsolatok 15. század eleji szorosabbá válása Zsigmond hatalmi törekvéseinek volt következménye, ugyanúgy a Magyarország feletti uralmat szintén személyes vonzalma juttatta Ausztria hercegének kezébe. Zsigmond még 1402-ben IV. Albert herceget, aki hű szövetségesének bizonyult a testvérével és unokatestvéreivel folytatott viszályában, arra az esetre, ha fia hátrahagyása nélkül halna meg, utódjául jelölte ki, a magyar királysággal megajándékozta, azonnali hatállyal kinevezte helytartójává, amidőn pedig két év múlva éppen az ő fegyveres kíséretében Csehországban meghalt, érzelmeit átruházta fiára. Ennek jeléül vele, a 14 éves V. Alberttel jegyezte el 1411-ben egyetlen gyermekét, Erzsébetet, aki akkor három éves volt, s mihelyt ez nagykorú lett, 1421-ben vele házasította össze. Örökösének következetesen leányát tekintette továbbra is s mert Albertnek házasságkötésekor kötelezni kellett magát, hogy születendő fiát neveltetés végett a királyi udvarba küldi, a vő számolhatott azzal, hogy Erzsébet és fia mellett az uralomból csak korlátozott rész jut majd neki. Albert herceg mindent megtett, hogy Zsigmond jóndulatát biztosítsa magának. Nem esett nehezére, hogy készségesen alárendelje magát gyámja és apósa kívánságainak. Mint befolyásolható ember, aki Aeneas Silvius szerint még tanácsosai szavára is szívesen hallgatott, miért is ellenkezett volna vele. Viszont ausztriai uralma, amely jó iskola lehetett számára, hogy később nagyobb feladatok megoldására vállalkozzék, azt mutatja, hogy alattvalóinak nem önkénykedő ura volt, ugyanakkor a társadalmi fejlődés lényegét megértette, amennyiben a rendek - klérus, főurak, nemesség, polgárság - együttműködésén őrködött, közben pedig a városok gyarapodását jóindulatúan előmozdította. Ezt a magatartását, amely Magyarország számára csak jót ígérhetett, Zsigmond helyesléssel figyelhette, s ugyanő nem kevesebbre . A Mályusz Elemér hagyatékában lévő kéziratot Soós István rendezte sajtó alá.