Aetas, 2009 (24. évfolyam)
4. szám - HATÁRAINKON TÚL - Alun Munslow műveinek bibliográfiája
. ALUN MUNSLOW Tudomány-e még a történelem? A múlt mint történelem Bevezetésképpen azt kívánom leszögezni, hogy a hagyományosan egyfajta sajátos jellegű tudományágként értelmezett történetírást felülvizsgálják majd a jövőbeni szkeptikus és ironikus történészek. Remélem, hogy a kísérletezés és a történelmi kifejezés új módozatait fogják létrehozni. Ezen túlmenően, remélem, hogy a történész munkaköri leírása sokkal jobban összhangban áll majd az alkotóéval vagy a művészével. S végezetül, remélem, hogy a múltat „történelem"-ként fogják értelmezni, s a múltat és a történelmet nem fogják öszszekeverni egymással. A történelem tudományának konvencionális felfogása a nyugat-európai és az angolamerikai kultúrában ismeretelméleti választások olyan előnyben részesített készletét tükrözi, amelyek annak „feltárás"-ára irányulnak, hogy „mi a múlt legvalószínűbb jelentése", s így a múlt és a történelem, jelentőségteljes módon, szimmetrikus fogalomként tételeződnek. A múlt és a történelem szimmetriája elérésének egyetlen módja annak feltételezése, hogy a történész képes megoldani a „külvilág" híres és örökérvényű „problémáját" (problem of the external world). S bár lehet, hogy a történészek sohasem fogják elérni, hogy határozott tudással rendelkezzenek a múltról mint magában való dologról, a múlt „valóságához" való közelebb jutás céljából mégis egy olyan mechanizmust alakítottunk ki, amely úgymond a felszín alá, a mélybe képes hatolni. Röviden, ez a folyamat a források tanulmányozása (az empirikus oldal) és a következtetés (az analitikus oldal) kombinációját foglalja magában annak „felfedezése" majd „igazolása" érdekében, hogy mi az érzékelésből származó adatbevitel (sensory input) legvalószínűbb jelentése. Mindannyiunk által ismert módon a történészek „a legjobb magyarázathoz vezető érvként" vagy a „legmegfelelőbb választásként" határozzák meg ezt a fajta gondolkodást, s gyakran statisztikai jellegű következtetéseket és/vagy analogikus érveket sorakoztatnak fel mellette. Márpedig, amint azt egy kommentátor nemrégiben hosszadalmasan kifejtette, az empirikus szkepticizmus folyamata alapján az is axiomatikusnak számít, hogy mindebben nincs hely az irónia számára. A történészek őszinte emberek, akik miközben valamit mondanak, nem valami másra gondolnak. És a történészek természetesen nem úgy gondolkodnak, hogy lehetetlen „annak kijelentése, amire gondolunk". A történészek nagy többsége 1 A szerző által szándékolt jelentéstartalom jobb megvilágítása érdekében azon kifejezések esetében, amelyeknek a tanulmány mondanivalója szempontjából döntő jelentősége van, az angol eredetit is közöljük. (A fordító jegyzete) 2 McCullagh, Behan C.: Bias in Historical Description, Interpretation, and Explanation. History and Theory, vol. 39. (2000) 39-66.; McCullagh, Behan C.: The Logic of History: Putting Postmodernism in Perspective. London, 2004. 3 Henige, David: Historical Evidence and Argument. Madison, 2005.