Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 2. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Simon Zoltán Boldizsár: Interpretáció és történetiség
Elmélet és módszer Simon Zoltán Boldizsár nem a nyelvi trópusok háttérkészletéből, nem az interpretációból táplálkozó és nem azokból impulzust nyerő történelmi tapasztalatot iktat be a tropológiájába, amely dinamikát vezet be a rendszerbe.31 Ezen a ponton azonban rögtön szembesülni is kell egy nehézséggel. White tropológiaelmélete kétségkívül a Metahistoryban nyerte a legátfogóbb megfogalmazást. Ám a Metahistory a 19. századi történeti tudat változásait feltáró történeti munka, amelynek a tárgyát képező történeti és történetfilozófiai szövegek nem sokban emlékeztetnek a mai történeti és történetfilozófiai szövegekre. Mind a mai történetírás specializált, töredezett és mindenképp kisebb léptékben gondolkodó túlnyomó részével (még ha a globális történelem éppen új formában visszatérőben is van), mind a spekulatív történelemfilozófia kiátkozásával megszülető kritikai történetfilozófiával kapcsolatban (ami éppen a Metahistoryval hagyta maga mögött az analitikus korszakát) nehéz volna olyan, a történelem folyamatát illető történelmi tapasztalatról beszélni, mint amely Tengelyi szerint Tocqueville-t hajtotta. A spekulatív történelemfilozófia hatályon kívül helyezésével alighanem eleve nem sok remény kínálkozik egy annak járulékaként értelmezhető, a történelem folyamatát illető történelmi tapasztalat beiktatására. Bár a történelmet illető spekuláció tilalmának a feloldása - csak hogy megkockáztassak egy spekulatív állítást - megelőlegezhető fejlemény,32 ez gyaníthatóan egészen más jellegű spekulatív kísérletekhez vezethet, semmint hogy nosztalgikus visszatérést eredményezhessen egy történeti jelenséggé tett gyakorlathoz. Egyszóval, ami működhet Tocqueville, Michelet, Marx vagy Hegel leírásakor, vagyis ami működhetett egy olyan korszak történetíróira és történetfilozófusaira vonatkoztatva, amelyben a történelem menetéről való gondolkodás mindent áthatott,33 korántsem biztos, hogy működik 31 Tengelyi László: A történelmi tapasztalat védelmében. Paul Ricoeur vitája Hayden White-tal. Magyar Filozófiai Szemle, 55. évf. (2011) 4. sz. 44-45. 32 Ez ügyben a kérdés inkább az, hogy a spekulatív és/vagy szubsztantív történetfilozófia visszatérése mennyiben tér el a felvilágosodás és a német idealizmus történetfilozófiáitól. Bővebben lásd: Simon Zoltán Boldizsár: Az újra mozgásba lendült történelem. 2000. 25. évf. (2013) 9. sz. 64-74. A spekulációt illető tilalom ellen érvelő szövegekért lásd például: Runia, Eelco: Presence. History and Theory, vol. 45. (2006) No.1. 1-29.; Bevernage, Berber: From Philosophy of History to Philosophy of Historicities. Some Ideas on a Potential Future of Historical Theory. Low Countries Historical Review, vol. 127. (2012) No. 4. 113-120. A történelem folymatának a filozófiájaként értett történetfilozófia megannyi verzióban való újjáéledéséről, illetve annak a szükségességéről lásd például: Rohbeck, Johannes: Rehabilitating the Philosophy of History. In: Koslowski, Peter (ed.): The Discovery of Historicity in German Idealism. New York - Berlin, 2005.187-211.; Badiou, Alain: The Rebirth of History. London, 2012.; Fillion, Réal: The Continuing Relevance of Speculative Philosophy of History. Journal of the Philosophy of History, vol. 8. (2014) No. 2. 180-195.; Harpotonian, Harry: Philosophy of History’s Return. History and Theory, vol. 54. (2015) No. 1. 96—105. Továbbá tulajdonképpen ide vezet White újonnani lelkesedése a konzervatív filozófus, Michael Oakeshott „praktikus múlt” fogalma iránt, vagy nagy általánosságában véve a nagyobb léptékű történészi gondolkodás újbóli térnyerése is. Vö. White, Hayden: The Practical Past. Evanston, 2014.; Guldi, Jo — Armitage, David: The History Manifesto. Cambridge, 2014. Bár ezen kísérletek túlnyomó része sajnálatos módon inkább a szubsztantív történelemfilozófia felélesztésének tűnik, semmint egy 21. századi igényekhez szabott történetfilozófiának, a térnyerésük mindenképp sokatmondó. 33 Vö. Mandelbaum, Maurice: History, Man & Reason: A Study in Nineteenth-Century Thought. Baltimore, 1971. Mandelbaum a 19. századi gondolkodás fő sémájának azt a „fejlődési nézetet” tekinti, amelyet egyaránt kimutat a korszak történetfilozófiáiban, Comte pozitivizmusában vagy éppen Darwin elméletében. Egy olyan konceptuális háttérkészlet dominanciájának a fényében, amely szerint a világ dolgai előrehaladva fejlődnek, a korszak történeti cselekvőinek (mint Tocqueville) ugyan tulajdonítható a történelem menetét illető történeti tapasztalat. Az elmúlt évtizedek a törté ne2