A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-25 / 43. szám
Száz évvel ezelőtt született Jozef Truhlár a cseh testnevelés és sport kiváló szervezője. M T.és A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmai és Kulturális Szövetségének hetilapja Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Grafikai elrendezés: Csáder lászló Szerkesztőség Bratislava, Obchodna u. 7. Instafick C 398 Telefon: főszerkesztő 341 34 főszerkesztő helyettes 328 64 szerkesztőség 326 65 Terjeszti a Fosta Hírlap szolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket el iutéz: PNS —• Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwajdovo uüin. 40/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla lát. Bratislava, Štúrova 4. FH.fizetési dij negyed évre 26,— Kés. Fél évre 52,- Kčs, egész évre 104, Kčs. Köziratokat nem őrzőnk meg és o* 'U küldünk vissza. Az állam mi vagyunk ,,A mi állam én vagyok!" — mondotta XIV. Lajos, a francia „napkirály". Ezen a nézeten volt, ha ilyen nyíltan és gőgösen nem is vallotta be, a világ valamennyi uralkodója s amikor az egyeduralkodók kora lejárt, akkor az uralkodó osztályok ún. „államalkotó" hatalmassága: a termelőeszközök, a gyárak, nagybirtokok, bankok tulajdonosai. A nincstelen ipari munkásság és parasztság, tehát a proletárok milliói, viszont az államtól csak azokat a bizonyos marxlengelsi „láncokat“ kapták — fajra, nemzetiségre való tekintett nélkül. Nálunk 1945-ben telt be a pohár Pontosabban 1945. október 28-án, amikor a parlament úgy döntött, hogy államosítja a bányákat, bankokat, nagybirtokokat és a kulcsipart. Szocialista forradalmunk első s egyik legfontosabb lépése volt ez, s amikor október 28-án immár ennek a fontos forradalmi tettnek a 25 évfordulóját ünnepeljük, arról sem feledkezhetünk meg, hogy a történelmi jelentőségű esemény lehetőségét a Szovjetuniónak a facizmus feletti győzelme teremtette meg. Dolgozóink huszonöt éve vallhatják: az állam mi vagyunk. Miénk a gyár s miénk a föld, egy ország tulajdonosai lettünk. Vallhatják, mondom. Mert hát nem fontos ezt állandóan hangoztatni , fő: érezzék, tudják, hogy egy ország gazdái, hogy ebben az országban huszonöt év óta az történik, amit ők akarnak. Meggyőződésem, hogy munkásaink, parasztjaink közül sokan, a legöntudatosabbak már így gondolkodnak. Mint a jó gazda a csírázó, növő, beérő gabonát, a szaporodó jószágot, a telő magtárakat, olyan szemmel nézik az egész országot, s hogy a termést óvják a gaztól és gyomtól, a jószágot az elsatnyulástól, a magtárakat tűztől és víztől, éppígy igyekeznek elhárítani az országra leselkedő mindenfajta ártalmat. Mert a költővel szólva: „Ez az ország a mi országunk, itt már a mi kezünk épít,ahogyan gazdálkodunk úgy élünk. Zavaró, hogy szép számmal akadnak olyanok is, akikből ez a látásmód és magatartás hiányzik. Akik — mintha még mindig cselédek, kiszolgáltatott proletárok lennének — úgy érzik, semmi közük az egészhez Azaz annyi a közük, hogy szidják az üzleteket, ha kevés az áru vagy ha nőnek a piaci árak, a gyárakat, ha rossz a minőség stb. S a szidásra olykor ok is akad. Ismerjük el. Csakhogy bírálni, akár szitkozódva is, csak annak van joga, aki a sajátjának tekinti ezt az országot s megtesz minden tőle telhetőt felvirágoztatására. Aki nem lógja el a munkaidőt, nem gyárt setejtet s nem lopkodja szarkaként az ország vagyonát. Egyszóval: aki jó gazdája saját országának. — zsélyi— Huszonát évvel ezelőtt, október 23-én hatalmas tömeg köszöntötte Prágában a Vencel téren az államosítást. Beneš köztársasági elnök a tömeg nyomására kénytelen aláírni az államosításról szóló dekrétumot. Fiatal az édesanyja kislányát az iskolában ismertem meg ... Szerény viselkedésű, szorgalmas diák volt és nem nagyon érdekelte őt a tanuláson kívül semmi más... Éppen az egyik szerkesztőségbe siettem, amikor megpillantottam kis tanítványomat ■egy roppant elegáns hölgybe karolva. A kislány köszönt és én visszaköszöntem neki meg természetesen a mamajárnak is... Mert hát a hasonlóságból kitaláltam, hogy csak a mama lehet. Megálltak és pár szót beszélgettünk. Amikor tovább mentem egyre az járt az eszemben, hogy akadnak mamák, akik a leányukon takarékoskodnak ... Vajon mit válaszolna az Irtódivatos" mama, ha megkérdezném, miért nem öltözteti szebben a kislányát? ... Talán azt felelné, hogy még ráér... Az csak elvonná a figyelmét a tanulástól... Esetleg azt, hogy akkor neki kevesebb jutna a „francra" ... Hát bizony, akinek ilyen fiatal az édesanyja, az tanulja meg a lemondást az „anyuka" érdekében.