A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
ban megmagyarázta, hogy ezeket a kereskedelmi vállalatok eredeti palackokban hozzák be Magyarországról. — Mi csak ömlesztve hozunk be borokat, ezeket magunk állandósítjuk és magunk palackozzuk. — És hogyan jutnak ezek ide az üzembe, hogyan fér ide be az a töméntelen hordó? — Nem hozunk mi ide egyetlen idegen hordót sem — válaszolta mosolyogva házigazdánk. A hazai borokat tartálykocsikban szállítják ide, s azután csöveken eresztjük le a pince hordóiba. Említettem azonban már, hogy kész bort inkább csak külföldről veszünk. Nos, ezeknek raktárakba szállítása — mivel speciális tartályvagonokban hozzák — komplikáltabb. Ez sem probléma azonban ma már. A főpályaudvar Itt van szemben a pincénkkel: földalatti csővezetéket építettünk hát s ezen át áramlik hordóinkba a külországból érkezett bor. Ideje azonban, hogy ne csak „elméletileg“ ismerkedjenek meg a munkánkkal, jöjjenek, tekintsék meg az egykori Palugyay-pincét. Bacchus szentélyében Az udvarban jobbra, egy hatalmas vasajtón keresztül vezetett utunk a pincébe. Pince? Óriási földalatti katakomba ez, hatalmas hagyományos hordókkal és még hatalmasabb, üveggel bélelt cement-ciszternákkal. Ezek legnagyobbika 100 000 liter űrtartalmú. De akadnak itt egyéb érdekességek is. A hagyományos hordók gyönyörű fafaragásai például. Vagy a cement-ciszternák visszhangja, amikor a „hordó“ teljesen üres. Magas is bekiáltottam az egyikbe, hogy „in vino veritas" — és ötször felelt a visszhang. Érdekes egyébként az olasz gyártmányú szűrőberendezés is, ez egyetlen műszak alatt 80—100 000 liter bort szűr meg. Nekem azonban a pince „bormúzeumnak“ nevezett része tetszett a legjobban, itt az üzemből kikerülő minden borfajtát megtalálhatja az ember. Két évig őriznek itt mindenféle borból két-három palacknyir — ügyes számításból. Mert ha reklamáció fut be, kéznél az eredeti töltés, könnyen ellenőrizhető hát, jogos-e a panasz? Van itt néhány olyan bormárka, amelyeket Kubulák József főpincemester a szlovákiai borok királynőinek tart. A Trainint, a Burgundit, a Rajnai Iizlinget, a Leánykát és a többféle szőlőből erjesztett „Kiskárpátok aranyát“ például. Ezeket az I/A osztályba sorolja az üzem, s meg is érdemlik ezt a minősítést. Mert olyan aromájuk van, hogy valósággal öszszefut az ember szájában a nyál, ha kóstolgat belőlük. Csak úgy ne járjanak, mint én e borpincei ízlelgetés után. Úgy megkedveltem a Tramint meg a Rajnai rizlinget, hogy egészen záróráig kevergettem az egyik vendéglőben. Azóta is dühös rám az asszony, pedig sem a Rajnát, de még a Dunát sem ejtem ki a számon. Hét így jár a szegény riporter, ha túl lelkiismeretesen nyúl a témához! NEUMANN JÁNOS Prandl Sándor felvételei Tavaly 40 millió korona volt a beruházás összege, az idén meghaladja az 50 millió koronát. S azok az üzemek, amelyek már tettek valamit a levegő tisztasága érdekében s szűrőberendezéseket szereltek fel, különböző kedvezményekben is részesültek. A levegő szennyeződése és az ezzel okozott károk azonban az erdőgazdálkodásnak csak egyik részproblémája, ez a téma sokkal égetőbb a nagyvárosokban, ipari gócpontokban, ahol a káros anyagok az ember egészségét már komolyan veszélyeztetik. Az erdőgazdálkodás egyik fő problémája a munkaerőhiány. Különösen az iparilag aránylag fejlett prlevidzai járásban. Nagyon nehezen kap az erdészet munkásokat, mivel a fizetés az iparban dolgozók keresetéhez viszonyítva elég alacsony. Az erdei munka nagyobb testi erőt kíván, és a szabadban dolgozók az időjárás szeszélyeinek is ki vannak téve: hóban, esőben, sárban is el kell végezniük feladataikat. A gyári munka kényelmesebb környezetet biztosít, állandó jellegű, míg az erdőben főként a szezonmunkán van a hangsúly. Az idősebbek, a régi tapasztalt favágók, akiknek a múltban is az erdő adta a kenyeret és úgy ismerik a környező dombokat, völgyeket, irtásokat, mint a tenyerüket, azokmég ragaszkodnak az erdőhöz, és bennük a szeretet az erdő iránt. A fiatalok szakmát tanulnak, és amint lehet, tovább állnak, esetleg úgy maradnak ott az erdészeti üzemnél, mint némely szövetkezetben a traktoristák, gépkocsivezetők, gépjavítók, tehát műszaki, mechanikai vonalon. A fakitermelés gépesítése azonban még nem tökéletes, szükség van a tapasztalt kétkézi munkásokra is. A facsemeték ültetését is inkább középkorú aszszonyok végzik, akiknek a házkörüli munka mellett jól jön egy kis kereset, viszont a család miatt nem vállalhatják a távolabbi utazást. A fiatal lányokat vonzza a város, a gyár, a főbb kulturális körülmények. Az erdő csendje, ózondús levegője, romantikája csak a kirándulókat csábítja. A mindennapi munka itt egyáltalán nem romantikus, sok-sok verítéket, odaadást és fizikai erőt kíván. Az erdő, e hatalmas aranyat érő kincsünk jobb kiaknázása és regenerálása csak az ezernyi apró probléma megoldása révén lehetséges. OZSVALD ÁRPÁD Fotó: K. Cídi Ahol Balassi Bálint született Vonaton látogassunk el Zólyomba? Ne! Inkább autón, ha van. A város maga csak annyira érdekes, amennyire egy XX. századbeli város a ma emberének érdekes lehet. Amit Zólyomban érdemes megnézni, az maga a vár. Még azt is elárulhatjuk, hogy ez a vár a szó szoros értelmében véve nem az „eredeti“, mivel csak 1351-ben épült egy sokkalta régebbi és nagyobb vár helyett. Mivel 1345 körül a hajdani nagymegye helyébe az új Zólyom vármegye lép. Nagy Lajos király emiatt az enyészetnek adta át a kis megye számára túlságosan nagy régi Zólyom-várat és a város tőszomszédságában fekvő halom tetejére felépítette a mostani várat, mely az új főispánok székhelye lett. De akit a történelmi események érdekelnek, az a helyszínen többet tudhat meg, mint amennyit én itt leírhatok. A Balassák 1580 körül már a törökök ellen védelmezték a megyét és a várat. Itt született az a magyar költő is, aki szebb betűkkel írta be magát a magyarság történetébe, mint a legsikeresebb hadvezérek, Balassi Bálint. NLE, Grussmani! Igor felvétele