A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
Évszázadokkal ezelőtt az előkelő bőrszín nyáron is a sápadt, fehér volt. Az emberek azután rájöttek arra, hogy a barna bőrszín jobb, egészségesebb, divatos. Akiknek ugyanis napon végzett munka vagy napozás révén megbámul a bőrük, azok a csontrendszerük egészségéhez szükséges D-vitaminra is szert tettek. Mindezek ellenére a mai napimádók barna bőrszín iránti vágyát sokkal inkább a divat, mint az egészség fűti. Ez az oka annak, hogy a napozási lehetőségek beköszöntésekor fiatalok és öregek, nők és férfiak egyaránt egy-két nap alatt akarnak „divatosakká“ lenni, ahelyett, hogy lassan, egyenletesen — és tegyük mindjárt hozzá, veszélytelenül — bámulnának le. Bőrünkben a barnaságot okozó festékanyag, a pigment termelését a napfény Ibolyántúli sugárzása váltja ki. Közben ugyanez az ibolyántúli sugárzás alaku át bőrünkben egy vegyi anyagot D-vitaminná. A bőr pigment-termelésének komoly élettani jelentősége van. A pigment-réteg vastagsága, tehát a bőrben levő festékanyag mennyisége szabja meg végső fokon, hogy a napfény ultraibolya sugárzásából — ami bizony egyáltalán nem ártalmatlan — mennyi hatol át a bőrön. A pigment-termelés tehát valójában védelem az ibályántúli sugárzással szemben. A bőrégetést és más kellemetlenségeket a fokozatosan termeltetett pigment jórészt kivédi. Éppen ezért kezdetben az arcot és a felsőtestet is, csak néhány percig tegyük ki, kivált délidőben, napfénynek. Különösen veszélyes, ha víz partján, tűző napon, szabadságunk első napján fehér bőrrel elalszunk. Nagy kísértés a szellős vizek feletti csónakban töltött napozás is. A szellőtől ugyanis nem érezzük a túlmelegedés kellemetlenségét. Éjszaka aztán arra ébredünk, hogy réz a hideg és hatalmas hólyagokban válnak láthatókká testünkön az égési tünetek. A fokozatosság elvét minden embernek be kell tartania, de az e téren vétett hibák csecsemőknél és öregeknél bosszulják meg magukat leginkább. Az egészséges, fiatal felnőtt egy-egy bőrégést egy-két napos hidegrázás és esetleg életreszólóan megmaradó bőrhegek árán megúszhat, de az öregek és csecsemők életveszélyes állapotban kerülhetnek kórházba. A nyári strandszatyorban mindig legyen ott a kölni, olaj, krém és a napszemüveg is. A napszemüveg — főképpen, ha elég nagy ahhoz, hogy az egész szem környékét leárnyékolja — nemcsak a kellemetlen, vakító fénytől védi a szemet, hanem a 30 évnél idősebbeknél a szemzug körül keletkező szarkalábképződésnek is, elejét veszi. A kozmetikai szerekről általában nem lehet egyértelműen dicséretet mondani. Különösen napjainkban, amikor sok nő szed hormontartalmú fogamzásgátló tablettát, könnyen előfordulhat, hogy kozmetikai szerek fényérzékennyé teszik a bőrt. Az eredmény nemcsak bőrgyulladás lehet, hanem fekete foltokban sokáig megmaradó, csúnya pigment lerakódás is keletkezhet a bőrön ott, ahol a kozmetikai szerek a legtöményebben helyezkednek el rajta. Érdemes ezért egy-egy szemernyit felkenni a télen is használt kozmetikai szerekből, annak eldöntésére, hogy nem okoz-e fénnyel szembeni fokozott érzékenységet. A bergamott-olaj tartalmú „gyorsbarnító“ krémek használatát nem ajánlom. Sőt célszerű lenne, ha nem gyártanának, 111. nem is hoznának forgalomba bergamott-olaj tartalmú napolajakat vagy krémeket. A fényvédő krémek, ha ésszerű napozás mellett használjuk őket, igen hasznosak. A bennük foglalt fényvédő anyagok gátolják, hogy a sugárzás egy része áthatoljon bőrünkön, a zsiradék viszont akadályozza bőrünk vízvesztését, és ezáltal rugalmasságát, feszességét, puhaságát védi. Aki az említett szempontokat — akár a mezőn dolgozva, akár szabadságát valahol napfényes vidéken töltve , betartja, nemcsak divatos bőrszínre tehet szert, hanem olyan D-vitamin- és edzettség-tartalékra is, amelyből a napfényszegény téli napokra is marad bőségesen. II six uriiis tanácsul 20 I HÁRDI ISTVÁN: Az életharmónia Az élet további jelentős formálása iskoláinkban történik. Beszéljünk néhány szót az iskola pszichohigiénés vonatkozásairól. A napjainkban oly hatalmasan fejlődő iskolai, főiskolai és egyetemi élet az ismeretszerzés mellett az emberré válás szempontjából is igen jelentős. Itt is mindennél fontosabb az emberi kapcsolatok és a kedvező légkör kialakítása. A jó pedagógus sokat tehet a gyermekek értelmi, de lelki fejlődéséért is. A megértő, a szeretetet sugárzó, humanista tanár és tanító segíti gyermekeink harmonikus fejlődését. Magatartása, emberi közeledése sokat javíthat azon, amit a kedvezőtlen otthoni környezet esetleg rontott. Ehhez persze az kell, hogy maga a pedagógus lelkileg egészséges, harmonikus, kiegyensúlyozott legyen. Az egészséges lelki fejlődés mind a családi életben, mind az iskolában egészséges példaképet igényel. A testi fenyítés ma már hivatalosan is a múlté, ártalmassága köztudomású. A dühvel, haraggal, pálcával fegyelmező ember a maga tehetetlenségét bizonyítja, s nem neveli, hanem károsítja a gyermeket. Már utaltunk arra, hogy a feleltetés, kikérdezés, vizsgáztatás félelmetes légkörben „számonkéréssé“ fajulhat. Ez lerontja a tanulmányi eredményeket, másrészt szorongás révén „neurotizál“, tehát egyaránt hátráltatja a szellemi és a lelki előrehaladást. Látható ebből, milyen sokat tehetnek pedagógusaink a gyermek lelki egészségéért. Munkájuk akkor válik különösen értékessé, ha ahhoz is van érzékük, hogy a gyengébb idegzetűekkel szakszerűen bánjanak, az értelmileg-érzelmileg károsultakkal külön foglalkozzanak, szükség esetén kiemeljék őket a számukra terhes , vagy éppen általuk veszélyeztetett — környezetből, gyógypedagógushoz vagy orvoshoz irányítsák őket. Értelmileg elmaradott gyermek az egészséges tanulók között zavarja a többiek előrehaladását, de ő maga is érzelmileg-értelmileg sérül. Az egyéniségének és értelmi színvonalának megfelelő iskolások közé áttelepítve, korrigálni lehet lelki sérüléseit, és tanulásában maximális előrehaladás érhető el. Ugyancsak nagy jelentőségű a munkahely és a munkakör kérdése. Életünk jelentős része munkában, munkahelyünkön zajlik. Amennyire foglalkozunk a munkahely közegészségügyi, fűtési, világítási stb. kérdéseivel, annyira fontos, hogy lelki életünkre gyakorolt hatásával is foglalkozzunk. Természetesen a munkahely fizikai-higiénés, esztétikai, munkavédelmi stb. szempontjai az idegrendszer egészségét illetően is alapvetőek. A munkahely pszichohigiénéjében is elsőrendű az emberi kapcsolat, a munkatársi kapcsolat kérdése. A jó emberi kapcsolat bensőséges légkör kialakulásához vezet, amely nemcsak kellemessé, hanem eredményesebbé is teheti a munkát. Az ilyen munkahely számos más megterheléssel szemben második otthonként védheti a dolgozókat. Munkatársak és kollégák, főnökök és beosztottak sokat tehetnek egymás lelki egészségéért. A jó emberi kapcsolat, kölcsönös megbecsülés nemcsak magát a munkát, hanem az organizációt és a fejlesztést is segítheti. Ahol viszont szembenállás, intrika, pletyka keseríti az emberek munkaóráit, ott minden sokkal nehezebb. Pozícióharc, presztízsviták gyötrik az embereket. Világszerte végzett munkapszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az emberek sokszor meglepően felszínes apróságokért gyűlölik egymást. Nők között, fiatalok és nem fiatalok, szépek és előnytelen külsejűek között ellenséges feszültség támadhat. Üzemegységekben lényegtelen dolgok miatt keletkező ellenszenvek állandósulhatnak. (Csoportpszichoterápiás megbeszéléseken a betegek a lappangó feszültséget is nyíltan szóvá teszik, feldolgozzák s ennek következtében utóbb a munka békésebben sokkal eredményesebben halad tovább.) Folytatjuk útjait. Minden napom oly hosszú Levelemmel önökhöz fordulok, mint oly sok fiatal. Rendszeresen olvasom az „Emberi sorsok“ rovatot a Hétben, és úgy gondolom, talán tudnak tanácsot adni, hogyan rendezhetném életem további folyását. 18 éves lány vagyok és egy éve, vagyis 1971 áprilisában megismerkedtem szülővárosomban egy csinos 25 éves fiatalemberrel. Az Itteni szállóban dolgozik mint szakács. Néhány napon belül nagyon megkedveltem. Pár hét múlva megtudtam, hogy már három éve nős és két gyermekes édesapa. Feleségével már 8 hónapja nem élnek együtt, amit azzal magyarázott, hogy nem tudott megmaradni mellette, mert felesége nem törődött sem a gyermekekkel, sem saját magával, a fizetését elszórta, nem tudott takarékoskodni. Nem tudtam elutasítani, mert nagyon megszerettem. Fél évig jártunk együtt, s akkor felajánlottam neki a lakásomat, ő az ajánlatomat elfogadta, és augusztus közepén hozzám költözött szegényes cókmókjával. Együtt dolgoztunk a szállóban és naprólnapra többet veszekedtünk. Munkaidő után várt rám a háztartási munka. A szórakozást nem is kerestem, mert mindenütt féltékenységi jeleneteket rendezett. Később úrrá lett rajta alkohol, már a munkából is ittasan járt haza és nemegyszer meg is ütött. Siratta a gyermekeit és sajnálkozott maga felett. Nem ismertem őt azelőtt és nem tehetek róla, hogy felbomlott a házasságuk. Mindent elkövettem a kényelméért. Ruhákat is vásároltam neki, hogy tisztességesen öltözködhessen. A bíróság által megszabott tartásdíjat minden hónapban küldte a feleségének, úgyhogy az ő keresetéből vajmi keveset költhetett magára. Én még azt is felajánlottam, hogy magamhoz veszem a 3 éves kisfiát, mire ő barátnőimnek azt beszélte, hogy akárhogyan is van, én csak mostohaként bánnék a gyerekeivel. Nem bírtam tovább ezt a lealacsonyító viselkedést, és közöltem vele, hogy ha azonnal nem adja be a válókeresetet, nem vagyok hajlandó tovább együtt élni vele. Hiszen csak 18 éves vagyok és csinos udvarlóimat egytől egyig mind elutasítottam miatta. Nem akarok életem végéig csakis a szeretője és jótevője lenni. Szeretnék férjhez menni és boldog, nyugodt családi életet élni. Kiutasítottam a lakásomból és már egy hete, hogy elment. Nem tudom, mit tegyek, várjak-e, míg elválik a feleségétől, vagy mondjak le róla örökre? Nagyon nehéz ezt elhatároznom, mert nagyon szeretem és tudom, ő is szeret. Amíg tanácsot nem kapok, addig nem változtatok a helyzetemen. Jelige: Szomorú lány a sárga folyónál Mit tegyek? Rendszeres olvasója vagyok az „Emberi sorsok" rovatának s elhatároztam, hogy én is tanácsot kérek, de sajnos én is, mint annyi más fiatal, csak a boldogtalanságomat írhatom le. 17 éves voltam, mikor elkezdtem járni egy fiúval, eleinte nagyon jól megvoltunk, s úgy hittük, hogy boldogságunkat semmi sem fogja zavarni. De sajnos az egész oly hamar elmúlott. Három hónapig járt hozzánk. Sosem beszélt másról, csak kettőnkről, s ígért, amit csak tudott, egy alkalommal valahogy összevesztünk, s ő ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, elkezdett egy másik lánynyal járni, és már meg is volt az eljegyzésük. Lassan elfelejtettem a kapcsolatunkat és megismerkedtem egy másik fiúval. Az igaz, hogy még nem régen ismerjük egymást, de eleinte nagyon jó barátok voltunk, aztán egyszerre a barátságból szerelem lett, de csak az én részemről. Közöltem vele, hogy többnek tartom, mint jó barátnak, de sajnos választ máig sem kaptam. Egy munkahelyen dolgozunk, mindennap találkozunk, de már egészen hideg hozzám. Lehet, hogy már más lánynyal jár. Nagyon szépen kérek minden olvasót, hogy aki panaszomat elolvassa, adjon tanácsot, hogy mit csináljak, hisz még oly fiatal vagyok, az élet még előttem van. Jelige: „Mondd, mért van ez így“ Válasz egy hosszúhajú szőke lánynak Gondolkodtam azon, hogy vajon egy fiú adhat-e választ a kérdésére, át tudja-e érezni a helyzetét? Mivel csak az átérzés lehet kiindulópont a válaszadásra. Megpróbáltam beleélni magam a helyzetébe, és hogy ez mennyire sikerült, döntsön erről maga. Egy lánynak, kinek gyönyörű álmai vannak a szerelemről, s még fiatal, nagyon fiatal, borzasztó csalódást jelenthet ez az életében. Hiszen a maga számára még a szerelem az élet, s ha ebben csalódik, nem csoda, hogy nem találja meg a kiutat. Azonban nem szabad, hogy a gyötrődés, a szorongás, a kisebbrendűség érzete hatalmasodjon el magán. Nem veszítheti el hitét a szerelemben azután a szomorú embertelen cselekedet után sem. Maga volt a szenvedő alanya. Erkölcsileg maga áll a fiú felett. Ne féljen, hogy mit gondolnak mások, ha megtudják, mi történt, maga ki volt szolgáltatva az erőszaknak. Befejezésül még annyit: önmaga előtt kell tisztának maradnia, hogy mások előtt is az lehessen. Kassai Endre, Komárno Kulllii'i üli , üllli