A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
nem érezzük a fáradtságot, amikor gépünk leszáll Havanna José Mártíról elnevezett repülőterén. Angel Díaz Garcia harmincéves, rokonszenves fiatalember, a repülőtéren csatlakozik hozzánk, a Cubana légitársaság alkalmazottja. Folyékonyan beszél oroszul, Kazahsztán fővárosában, Alma- Atában tanult. Együtt ülünk az autóbuszban, amely a városba visz be bennünket, s mindjárt megkérdezzük tőle, van-e a Havanna — spanyolul La Habana — névnek valami jelentése. Azt mondja, hogy nincs, valószínűleg valami ősi indián szóból származik. 1515-ben alapította Diego de Velasquez spanyol konkvisztádor s San Cristóbalnak — Szent Kristófnak — nevezte el, nyilván Kolumbus Kristóf védőszentjéről. Angel barátunk megmutatja az El Templete emlékművet; a legenda szerint helyén valamikor hatalmas koronája célba állt, ennek árnyékában tartotta a városi tanács elsűlésát. A település számára kijelölt hely éghajlata egészségtelennek bizonyult, emiatt telepítették át Kuba jövendő fővárosát X51B—21-ben mai helyére. Nem kis érdeklődéssel szemlélem a tájat, a buja zöld vegetációt. A meleg levegő valahogyan selymes, a szemet gyönyörködtetik a többszínű pompás oleanderek és más, előttünk egyelőkre ismeretlen virágok, növények, a sok-sok pálma. Figyelmemet egyre jobban lekötik az itteni természeti környezetbe kitűnően beillő pompás épületek. Angel szerényen megjegyzi, hogy igen, az építkezés, a jog- és orvostudományok, különösen a száj- és plasztikai sebészet terén Kuba már régebben az első helyet foglalja el Latin-Amerikában. E kis kitérő után Angel folytatja az utolsó fél évezred történetének elmesélését. A 16. század közepén Havanna sokat szenvedett az angol, francia és holland kalózok támadásaitól, ezért II. Fülöp spanyol király parancsára 1569-ben parti erődítésekkel látták el. Ekkor épült — húsz évig — az új, La Fuerza erőd, mely máig a legrégibb jó állapotban megmaradt erőd egész Amerikában. Lassan közeledünk utunk céljához, ezért Angel is rövidebbre fogja Havanna történetének ismertetését. — 1592-ben kapta meg a város rangot és lett a spanyol kormányzó hivatalos székhelye. A 16. század végétől a spanyolok legfontosabb kikötője az Antillákon, erődjeinek védelme alatt rakják fel a hajókra a rablott ezüstöt és aranyat a konkvisztádorok. A 18. században az európai vezető hatalmak elkeseredett harcot folytattak Kubáért, s ezt tükrözi a város története is. 1762-ben, az egész országgal együtt, elfoglalták az angolok, de a következő évben, Floridáért cserébe, viszszaadták a spanyoloknak. A 18—19. században az Afrikából behozott rabszolgák véres verejtékének árán hatalmas cukornádültetvények keletkeztek Kubában. Az ültetvények nagy jövedelme elősegítette a város fejlődését. Havanna az Antillákon folyó rabszolgakereskedelem legjelentősebb központja lett. Népe részt vett az ország lakosságának spanyol-, majd amerika-ellenes függetlenségi harcában. 1898-ban Havanna kikötőjében robbant fel a „Maine“ nevű észak-amerikai cirkáló. Ez az esemény lett a spanyol-amerikai háború egyik fő ürügye. 1901-ben az Egyesült Államok ráerőszakolta Kubára az úgynevezett Platt-záradékot, amely gyakorlatilag gyarmatává tette az országot. Ettől fogva Havanna lett az USA kreálta diktátorok, Machado, Batista és társaik állandó székhelye. Minden évben dúsgazdag külföldi turisták ezrei keresték fel, főleg az Egyesült Államokból, számukra épültek a belvárosban a pazar hotelek, játéktermek, bárok és más szórakozóhelyek. Az idegenforgalmi prospektusok az Újvilág Párizsának nevezték Havannát. Szállónk, a Habana Libre, felvonója másodpercenként hagy el egy emeletet, míg végül megállapodik a huszadikon. A hotelt Hilton amerikai milliomos építtette, röviddel azelőtt, hogy Kubában a nép vette kezébe a hatalmat és ezt a hotelt is. FIDEL CASTRO javaslatára kezdték el építeni 1971. június 25-én nem messze Havannától az Almara lakónegyedet. Üdülőhelynek való gyönyörű környezetben, jelenleg még csak diplomáciai szolgálatban lévők laknak itt. Mintegy tíz perce járjuk már autóbusszal a telepet, megcsodáljuk az előre megépített kitűnő aszfaltozott utakat, amilyenekkel a fővároson kívül is mindenütt találkozunk. Az építkezésen egy felelős pártfunkcionárius, a negyven körüli jóléten kalauzol végig. Magyaráz. Harminchárom építőbrigád keze alatt nő, terebélyesedik a lakótelep, összesen száztíz háromemeletes épülettömb készül. Érdeklődünk az építkezés rendszere, a munkaszervezés iránt. Készséggel adja meg a kívánt felvilágosítást. Az építkezésen dolgozók nem egy „tisztán" építőipari vállalat alkalmazottai, elsősorban gyári munkások dolgoznak itt, különböző szakmák dolgozói, a gyárak gyakran szállítóeszközöket is rendelkezésre bocsátanak, azonkívül építőanyagokat. A lakóházakkal párhuzamosan iskolák, szociális és kulturális létesítmények is épülnek. A lakótelep építésén naponta tizenkét órát dolgoznak, szombaton is és vasárnap délelőtt. Önkéntelenül a mi építőink „kék hétfőire" meg nem ritka „kék péntekjeire" kell gondolnom . . . A lakások államiak, de a vállalatok vagyonának részét képezik. A lakók hat százalékát fogják fizetni havi jövedelmüknek, ami igazán nem sok. A lakások zömmel háromszobásak, a konyhák bútorozottak. Kuba — éppúgy, mint a többi szocialista ország — az erkölcsi és anyagi ösztönzés kombinált módszerét alkalmazza, de az anyagi össztönzést nem tartja kívánatosnak (bár ez bizonyos esetekben elkerülhetetlen) és mindig előtérben helyezi és erősen hangsúlyozza az erkölcsi ösztönzés fontosságát. Az anyagi ösztönzést inkább tömegméretekben alkalmazzák, nem pedig egyénileg. Így például ingyenes a telefon, ingyenes a nevelés és oktatás a bölcső José Marti kubai szabadsághős emlékműve Havannában, a Plaza de la Revoluciónon délitől az egyetemekig. ide értve az öszszes taneszközöket (tankönyveket stb.) is. Ingyenes továbbá az orvosi és kórházi kezelés, ellátás, a sportrendezvények látogatása, csaknem ingyenes — mint láttuk — a lakás stb. Ezeknél a szolgáltatásoknál figyelembe kell vennünk, hogy Kuba ma is még szegény, fejletlen ország, ahol a forradalom csak 13 évvel ezelőtt győzött. A kubai kommunisták jól tudják, hogy még nagyon messze vannak a kommunizmus felépítésétől, sőt ahhoz is még nagyon sokat kell dolgozniuk, hogy felépítsék a fejlett szocialista társadalmat, de véleményük szerint együttesen kell építeniük a szocializmust és a kommunizmust, és nem szabad a kettő között éles határvonalat húzni. Ez pedig szükségessé teszi a pénz szerepének fokozatos háttérbe szorítását (nincs borravaló, a többféle munkát végző állampolgárokat igyekeznek meggyőzni arról, hogy csak az alapvető munkájukért járó jövedelemből éljenek, a többi munkájukért ne fogadjanak el pénzt stb.). Az elvi szempontokat azonban bizonyos kérdésekben erősen befolyásolják a gyakorlati megfontolások. Az anyagi ösztönzést egyénileg is alkalmazzák. Akik munkájukkal, politikai érdemeikkel rászolgálnak, különböző szűkösen levő fogyasztási cikkeket, tévékészüléket, hűtőgépet, sőt az új lakótelep lakásaiba való beköltözésnél egész szobabútort kaphatnak. Amikor elbúcsúzunk jósé Lentől, nem felejti el hangsúlyozni, hogy „a mi Fidelünk", mint mondja, rendszeresen kijár az építkezésre, minden iránt érdeklődik, igen fontosnak tartja, hogy nyolcvanezer lakó ezen az új lakótelepen, amely a szocialista Kubát fogja reprezentálni, jól érezze magát. FIDEL A KUBAI EMBER LELKÉNEK LEGJOBB ISMERŐJE — mondja meggyőződéssel Josef Fitko, a kubai csehszlovák nagykövetség kereskedelmi attaséja, aki Skoda kocsiján visz el minket azokra a helyekre, amelyeket nem tekinthettünk meg autóbusszal. Jól ismeri az országot, egyszerű népét s a gazdasági és politikai élet felelős vezető személyiségeit is. Példák tucatjaival bizonyítja, milyen határtalan bizalommal tekint a nép forradalmi vezérére. Kuba nemzetgazdasága egyre szilárdul, új ipari ágazatok létesülnek, bővül a külkereskedelmi forgalom. — Nézzenek csak oda — mutat jobbra —, abban a cipőgyárban partizánok és technikusok dolgoznak. A szocialista országokból egyre több kitanult szakember tér haza, különösen a Szovjetunióból, de ott helyben is rengeteg tanácsadó segít. Nem kell messzire menni a példákért, legjobb lesz, ha legalább részben beszámíttok a csehszlovák gazdasági együttműködésről. Az utóbbi években felépítettük, illetve építünk négy nagy cukorgyárat Oriente, Las Villas, Matuanzas és Camaguay tartományokban. Villanyerőműveket építettünk Nuevicasban, Cienfuegosban, Hector Pavonban s egyet építünk Itt, Havannában. Liguaneyban cementgyárat építünk, amelynek négyszer akkora lesz a kapacitása, mint a Banská Bystricalnak, autógyertya-tzemet Sagua la Grandéban, csehszlovák szakemberek cipő- és speciális sportszergyárat építenek, csehszlovák berendezéssel fognak csavart gyártani Santiago de Cubában, kerékpárt Calbarlenében, hűtőszekrényeket és egyéb háztartási cikkeket Santa Marában . .. Citruszféléket, nikkelt, glicerint, márványt, cukrot, melaszt, cigarettát, szivart, rumot, likőröket, szivacsot s egyéb készárukat és nyersanyagokat hozunk be mi a baráti Kubából. A kapcsolatok szilárdak és egyre bővülnek, még több cukorgyár-berendezést kellene szállítanunk Kubának, bőrfeldolgozó üzemet, Havannában napi ötven tonna teljesítményű kenyérgyárat kellene építeni. . . KUBA NÉPGAZDASÁGA egyre jobban fejlődik. A mezőgazdasági termelés egyharmadával emelkedett, a tejtermelés a háromszorosára növekedett. Ebben az ötéves tervidőszakban negyven százalékban gépekkel fogják betakarítani a cukornádat, rizstermelésben önellátók lesznek. A cementgyártás 1971-ben az előző három évi eredményhez képest 940 000 tonnáról egymillió háromszázhatvanezer tonnára s a villamosenergia-termelés is száz százalékkal emelkedett. Nagy eredményeket értek el az előregyártott építőelemek gyártása terén is: az elmúlt tíz évben a termelés 11 862 mz-ről 109 200 m2-re növekedett. A kubai nép jól tudja, hogy a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — segítsége előfeltétele volt eddig is s a jövőben is biztosítéka a forradalom továbbfejlődésének, az anyagi és kulturális fejlődésnek. JÁN ISTVANCIN A szerző felvételei Kubai skanzen -- Guama indián falu kunyhói Sienaga de Zapata körzetében H et 5