A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-14 / 37. szám
Jaromeri gondolatok JÓKAIRÓL Két egybefűzött kéz, felettük könyv, ez volt a járomért Ruka munkásegylet jelképe. Az egyletben élénk kulturális, élet folyt. 1872-ben alakult, színielőadásai, a táncmulatságok és más összejövetelek egy kis pezsgést hoztak a csendes városkába. A gyári munkások, kisiparosok és más kétkezi dolgozók elhatározták, hogy egyletük minden rendkívüli bevételét közművelődésre fordítják, egy József-napi táncmulatság pedig éppen a könyvtárfejlesztés céljait szolgálta. Régi levéltári okmányok közül hozták felszínre kultúrtörténészeink a hajdani munkáskönyvtár teljes jegyzékét, amelyből kitűnik, hogy az egyletben nemcsak a korabeli cseh irodalom remekeit találták meg az olvasók, hanem a külföldi írók cseh fordítású könyveit is röviddel megjelenésük után elolvashatták. Orosz, lengyel, szerb, angol, svéd, francia regényeket is találtak a polcokon. A magyar írókat Jókai Mór képviselte. A régi könyvjegyzék történelmi, politikai, néprajzi, természettudományi, gazdasági és műszaki tárgyú könyveket is felsorol. A történelmi monográfiák között külföldi és nemzeti nagyságok életrajzait találjuk, s az Apostol svobody (A szabadság apostola) cím alatt Petőfi Sándorról szóló művet sejtünk, tekintve, hogy szerzője Karel Toma, aki a magyar költő-forradalmár rajongója és Verseinek cseh fordítója volt. Vajon hány házba kerültek el a munkásegylet könyvei, gondolom Járomét ódon épületei közt járva... Megalakulásakor 184 tagja volt az egyletnek, ami nem kevés. Ekkortájt már a sajtó is hozzászoktatta a kisembert a betűhöz, hiszen megvolt már 1872-ben a cseh szocialisták lapja, a Delnické listy, két évre rá pedig a Budoucnost. Betérek a régi udvarba s elképzelem, hogy egy ilyen nyárvégi délután, békésen sörözgetve beszélgetnek a hajdani lakók arról, hogy a művelődés nem célja, hanem eszköze csupán a politikai küzdelemnek.. Járt-e itt valaha a járomért emberek közt Ladislav Zápotocky, aki oly nagy súlyt fektetett a népművelésre?... A régi harangtorony boltíve alatt — képzeletemben — eladó sorban levő hajadon siet hazafelé, könyvet szorongatva a hóna alatt, talán éppen Az élet komédiásait vagy Az aranyembert... Mert a könyvtárban ez a két Jókai könyv volt meg. Jókai nevét régen ismerték Csehországban, hiszen a 48-as márciusi ifjak híre, példája a cseh forradalmárokat is lelkesítette. A magyar regényíró művei, amelyek a hetvenes években francia, angol német és olasz nyelven is megjelentek, eleinte csak német, majd pedig cseh fordításokban kerültek Csehországban a könyvespolcokra. Jaromérbe 1876-os kiadású Jókai-regények kerültek elsőként, mindkettőt Frantinek Brábek fordította, aki esztendőket töltött azzal, hogy a cseh olvasókkal megszerettesse s megismertesse a magyar irodalmat. Később valószínűleg eljutottak ide más Jókai művek is, hiszen úgy tudom, hogy a múlt században ugyancsak az említett fordító A Cigánybáró, Fortunatos Imre, Rútak rútja, Elesett neje című regényeken kívül, melyek könyvalakban jelentek meg a Svetozár című folyóiratban, még más lapokban is közreadott hosszabb vagy rövidebb alkotásokat nagy barátjától, Jókaitól. Az író tudott róla, mint hódít műve a cseh olvasók közt. Brádekkal kapcsolatosan említi az irodalomtörténet, hogy Jókai Mór prágai látogatása alkalmával szívesen járult hozzá könyvei cseh fordításához, s a fővárosban az Eladott menyasszony díszelőadásával ünnepelték a magyar írót, akinek később még egy odaadó fordítója akadt Gustav Narcis Mayerhoffer személyében. Szinte beláthatatlan a sora az ő tolmácsolásában, könyvalakban és folyóiratok hasábjain megjelent Jókai-alkotásoknak. A kis cseh folyó partján az jut eszembe, hogy Jókai a felmérések szerint Magyarországon, de más magyarlakta tájakon is még mindig a legolvasottabb regényírók közé tartozik. A százkötetes Jókai-életművek szerény becslésem szerint legalább egyharmadát a múlt század utolsó három és századunk első négy évtizedében cseh nyelven is megjelentették, némely könyv több kiadást is megért. Az alkotó népszerűségéről, könyveinek keresettségéről tanúskodik, hogy a régi idők óvatos, körültekintő kiadásában Jókait Csehországban is kockázat nélkül lehetett „piacra dobni“. Nemcsak Jaromérben, de más városokban s Prágában is, ha bármelyik idősebb, olvasottabbnak látszó embert megkérdez, kit tud megemlíteni a magyar írók közül. Petőfi mellett nem biztos, hogy megemlíti Aranyt vagy Madáchot, de minden bizonnyal eszébe jut Jókai. 1945 óta csehül csak néhány Jókai-mű jelent meg, a Rab Ráby és A kőszívű ember fiai, nem is jut eszembe más, talán ez minden. Cseh és morva városkák közkönyvtáraiban megtalálható egy-két háború előtti vagy a felszabadulás után megjelent Jókai-regény, a könyvesboltokban azonban nem találok semmit, még magyarázatot sem. SZÁNTÓ GYÖRGY Harangtorony a boltíves kapuval, mely kivezet a város főteréről. A lovas Vencel-szobor 1701- ben került a falára Járom és ódon környezetében modern vízi erőmű. A háttérben a XV. században épült gótikus templom . CSOÓRI SÁNDOR Lányok dinnyével Fáradtan s kicsit kényeskedve mennek föl a hegyre. Vállukhoz emelt tenyerükben sárgadinnye, édesség mézgömbje, leszakított Nap. Ennyi maradt meg nekik a hajdani édenből? mikor még keresztül-kasul csatangolták a földeket s meztelen lábból húsos, nagy leveleken tapostak? Szoknyájuk átlátszó, mint a víz, de mint a víz megtöri a tekintetet, jönnek a zajos cérnagyárból, derekuk orsójára föltekeredik a világ, fák pillantása, napsugár sárga pamutja s az eltéphetetlen férfivágy. Bolondság, de hirtelen szomjas leszek lábujjamtól a homlokomig — Bolondság, de hirtelen elém loccsan a tenger, talaján hatalmas muzsika lakik — s mindez miattuk, kiket nem is szeretek, csak látok, mint névtelen tüzet, sétáló madarat. Sugárzik felém a válluk, mint a rádium augusztus üvegfelhői alatt. Szenvedek majd az emlékezéstől, ha a hullámzó lépcsőn föllebegnek. Itthagyják rám a nyarat, a mindenség izzó formáit s hódítását napot emelő tenyerüknek. Jón Sómér felvétele heti 13