A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-28 / 39. szám
A bábjátszás szerelmese — így igaz — bólint dr. Szőke István. — Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a bábjátszás hozzátartozik az életemhez, mint a reggelizés, a kézmozdulatom, mint a lélegzés. Nélküle nehezen tudnám elképzelni a mindennapjaimat . .. Nézem az előttem ülő férfit. Közelebb áll az ötvenhez, mint a negyvenhez, én mégis jóval fiatalabbnak látom. Kutatom az arcát s rájövök, hogy fiatalsága a két szemében van. A kamaszok tudnak ilyen ábrándosan, ilyen kitárulkozóan nézni a világba ... Érettségi után elvégezte Kosicén (Kassán) az egyetemet — fogorvos lett. Két évig dolgozott Szepsiben fogorvosként. 1957-től az egészségügyi középiskolában tanít. Több mint tíz éve igazgatóhelyettes. — Hol és mikor is kezdődött ez a szerelem? — kérdem. Tudom, banális a kérdés, közhelyként hangzik, azonban most és ebben az esetben nem tudom másként feltenni. — Régen ... Gimnazista korom első éveiben. Talán még előbb. Mindig vonzott a színpad. Megfogott csodálatos varázsa: a mozdulat szépsége, a szép szó ereje, az emberség, az igazság kisugárzása. Minden ember tesz, elmond valamit a világról a világnak. Képességeihez és tehetségéhez mérten válogatja meg az önkifejezés eszközeit. Van, aki egyszerű munkaeszközzel teremt, alkot, van, aki szóval, tollal vagy éppen dallal akar valamit mondani. Én a bábozást, a bábjátszást választottam önkifejezésem eszközéül. Könnyű lebegés ez, szárnyalás a mesevilág csodálatos tájai felett. Mégis benne izzik az egyetemes emberiség szép arculatának a tükörképe és igazságába vetett hitének a gondolata . .. Dr. Szőke István tíz évig vezette az egészségügyi iskola bábegyüttesét, aztán öt évvel ezelőtt megalakította — azóta is vezeti — a Magyar Tannyelvű Gépipari Technikum Glóbus bábegyüttesét. Egyébként az ötvenes évek elején lépett be a CSEMADOK-ba. Jelenleg az óvárosi helyi szervezet elnöke. — Kérem, mondjon valamit a bábegyüttes sikereiről. — Szívesen . . . Egyéves működés után — 1970- ben — elkerültünk a szlovákiai amatőr bábfesztiválra, melyet Zilinán rendeztek meg. Ott a Művelődésügyi Minisztérium díját kaptam meg a rendezésért. (A legrangosabb díj volt.) 1971- ben részt vettünk Chrudímban a 20. országos bábfesztiválon, ahol első díjat nyertünk .. . Még ugyanabban az évben Pécsett is részt vettünk egy nemzetközi fesztiválon. Hivatásos együttesek léptek fel, kivéve a miénket. Megjegyzem: az nem versenyfesztivál volt, mindenkit egyformán díjaztak, örömünkre a szakemberek igen elismerően nyilatkoztak és nagyra értékelték a Glóbus bábegyüttes teljesítményét. 1972-ben elkerültünk Martinba, a legjobbak seregszemléjére — szlovákiai viszonylatban. A „Székely balladák" előadásával nagy sikert arattunk. Én pedig személy szerint a népköltészet művészi megjelenítéséért és színpadra állításáért megkaptam a Matica slovenská díját. — Igen szép és komoly eredmények ezek. Mennyi munkája fekszik benne? — Heti kilenc óra ... — Bírja? — Amit szeret az ember, szívesen csinálja ... Dr. Szőke István az említetteken kívül azonban mást is csinál. Vezetőségi tagja például a Színpártolók Körének, melynek az a célja, hogy összefogja és irányítsa a színházat kedvelő és szerető embereket. — Igen, ez is fontos ... Klubestéket szervezünk, vitákat folytatunk az egyes előadásokról, elvégezzük egy-egy előadott darab ideológiai értékelését, azonkívül bérleteseket gyűjtünk a MATESZ Thália Színpadának előadásaira. Szóval, amolyan népnevelő tevékenység ez is, mégpedig igen hasznos, ahogy az eredmények mutatják. Hát így dolgozgatunk lassan ... Nézem az előttem ülő férfit. Közelebb áll az ötvenhez, mint a negyvenhez, én mégis jóval fiatalabbnak látom. És most a beszélgetés után már azt is tudom, hogy miben rejlik fiatalságának a lényege: az erejében, nagy-nagy akaratában és a művészet szeretetében. L. B. :