A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
Zöld erdőben, zöld mezőben A kb. 200—300 fajt magába foglaló áfonya (Vaccinium) nemzetséget a legtöbb növényrendszertani munka a hangafélék (Ericaceae) családjába sorolja, de némely kutató szerint ez a nemzetség további 34 nemzetséggel együtt önálló családot alkot (Vacciniaceae). A kérdés eldöntése természetesen nem a mi feladatunk, lássuk inkább ennek az érdekes és gazdasági szempontból is jelentős nemzetségnek egyik ritka képviselőjét, a tőzegáfonyát. (A szakirodalomban Oxycoccus quadripetalus GIL. néven is emlegetik.) Már a neve is utal rá, hogy a tőzegmohalápok jellegzetes növénye, a nyershumuszos, savanyú talajokat kedveli. Hosszan elnyúló indái szinte átszövik a mohapárnát, levelei örökzöldek, télen sem hullanak le. Rózsaszínű virágai júniusban-júliusban jelennek meg, ezekből viszonylag nagy piros bogyók fejlődnek. A többi áfonyafajhoz hasonlóan a tőzegáfonya termése is fogyasztható, C-vitaminban gazdag, s mivel jelentős a cukortartalma, alkalmas befőttek és szörpök készítésére. Közép-Európában viszonylag kevés helyen fordul elő, ráadásul nagyon érzékeny a szennyező anyagokra, ezért állománya fogyóban van, védelemre szorul. A tőzegkitermelés is hozzájárul kipusztulásához, ezért a védelem alatt álló területeken a tőzegmohát sem szabad megbolygatni. Európa és a Szovjetunió északi területein a tőzegáfonya viszonylag nagy mennyiségben található, itt gazdaságilag is hasznosítják, elsősorban az élelmiszer- és konzerviparban, de magánszemélyek is nagyban gyűjtik, mivel számos helyen a legfontosabb, vitaminokban és tápanyagokban gazdag gyümölcs. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele 492 11