A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

Zöld erdőben, zöld mezőben A kb. 200—300 fajt magá­ba foglaló áfonya (Vaccini­­um) nemzetséget a legtöbb növényrendszertani munka a hangafélék (Ericaceae) csa­ládjába sorolja, de némely kutató szerint ez a nemzet­ség további 34 nemzetség­gel együtt önálló családot alkot (Vacciniaceae). A kér­dés eldöntése természete­sen nem a mi feladatunk, lássuk inkább ennek az ér­dekes és gazdasági szem­pontból is jelentős nemzet­ségnek egyik ritka képviselő­jét, a tőzegáfonyát. (A szak­­irodalomban Oxycoccus qu­­adripetalus GIL. néven is emlegetik.) Már a neve is utal rá, hogy a tőzegmohalá­­pok jellegzetes növénye, a nyershumuszos, savanyú ta­lajokat kedveli. Hosszan el­nyúló indái szinte átszövik a mohapárnát, levelei örökzöl­dek, télen sem hullanak le. Rózsaszínű virágai június­­ban-júliusban jelennek meg, ezekből viszonylag nagy pi­ros bogyók fejlődnek. A töb­bi áfonyafajhoz hasonlóan a tőzegáfonya termése is fo­gyasztható, C-vitaminban gazdag, s mivel jelentős a cukortartalma, alkalmas be­főttek és szörpök készítésé­re. Közép-Európában vi­szonylag kevés helyen fordul elő, ráadásul nagyon érzé­keny a szennyező anyagok­ra, ezért állománya fogyó­ban van, védelemre szorul. A tőzegkitermelés is hozzájá­rul kipusztulásához, ezért a védelem alatt álló területe­ken a tőzegmohát sem sza­bad megbolygatni. Európa és a Szovjetunió északi terü­letein­­ a tőzegáfonya vi­szonylag nagy mennyiség­ben található, itt gazdasági­lag is hasznosítják, elsősor­ban az élelmiszer- és kon­zerviparban, de magánsze­mélyek is nagyban gyűjtik, mivel számos helyen a leg­fontosabb, vitaminokban és tápanyagokban gazdag gyü­mölcs. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele 492 11

Next