Magyar Academiai Értesítő, 1854 (14. évfolyam)
1854 / 1. szám
38 MAGYAR ACADÉMIAIÉRTESÍTŐ. az eredeti rendeltetés' megvalósítására törekszik : minden érzés, minden tudás és minden akarásnak nem csak meg kell az eredeti határozottsággal egyeznie, hanem a' mindenben önmagánál levő szellemnek éreznie, tudnia és akarnia is kell a' megegyezés' valódiságát. A' sok felhozható közöl álljon itt még a' már mondottak mellett annak megemlítése, miszerint az emberi szellem a' szükségelt megegyezést csak úgy teendi valódivá, ha magát a' már többször érintett létviszonyok közt mindenben mint szellem érvényesíti. Érvényesítendi pedig magát mint ollyan, ha életének valamennyi fokán keresztül saját egyedi czélját közvetlenül, a' közös czélt közvetve, öneszméjét észszerüleg megvalósítani mindinkább törekedendik. Nem ok nélkül használjuk e' szót „törekedendik", mert a' sem létére sem létmódjaira nézve nem független lény csak fokonkénti tökélyesedés által lehet valódilag azzá, mivé lennie kell. Illynemű lény az emberi szellem is. Alig lehet tehát valami, természetével összehangzóbb, mint az, hogy életének különb fokain szükségképen fordulnak elő a következő kérdések : 1) mi ö létezésének közvetlen fokán ? 2) mi ö létezésének közvetett fokán ? 3) mi ö létezésének észszerű fokán? Hogy ezen kérdésekre csak a szinte három fokú szellemi önismeret által lehet megnyugtatólag válaszolni, a már eddig fölhozottakból is eléggé világos. Három fokú pedig az önismeret azért, mert minden ismeretet három fokon kell keresztülvinni, ha csakugyan kívánjuk, hogy a' szellem' valódi birtokává legyen. Nem önkényszerű, hanem az ismeretnek mivoltán nyugvó sajátság tehát az ismefokok'hármassága. Lássuk ezek után a'fokokat egyenként. 1) A' szellemi létezés' első fokának bélyegét a' közvetlenségbe helyeztük. Általában véve nincs tárgy a' világon, melly közvetett nem volna. Úgy hozza ezt magával a' világot tevő lények közötti belső összefüggés. Abban áll mind a' mellett egyik tulajdona az emberi szellemnek, hogy e saját egyedi és egyetemi oldalainak meghaladása után magát azon tisztán eredeti miváltozottságba visszahelyezheti , mellyben mint lényeges tag a' mindenség' valamennyi tagjával és az azokat folytonosan összetartó általányos egységgel is bensőleg összehangzik. Ez tulajdon nélkül nem lehetne szabadon azzá, mivé lennie kell.