Magyar Akadémiai Értesítő, 1857 (17. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - Számok - 1857 / 1. szám

2 HUNFALVI" PÁL, 1855.), úgy jutott könyvárusi uton kezemhöz, nem bírván a nevezett Suomi folyóiratot. Ez értekezésben sokat találok, mi­ről tudomásom nem volt, mert az észt irodalmi társaság tár­gyalásai sem járnak ide; magam pedig sem pénzzel sem idővel nem győzöm rokonunk figyelemmel tartását. Ahlqvist igen kedves dolgot téve tehát, ha szabad reménylenem, akadémi­ánknak is, mely előtt szerencsém van ism­ertetni munkáját. Mihez ezennel fogok. I. A vitó irodalom kezdete és kezdetleges folytatása. A szóm­i (finn) nemzet, s testvérei a finn tengeröböl déli partjain, a virók (esztek), majdnem egy időben jut­nak közlekedésbe a keresztyén népekkel. Ezek egyikét is mási­kat is a keresztyén hit nevében megfoszták szabadsága­ és önállásától ; de ha idáig egyenlő volt a szómiak és virók ál­lapot­a, ezentúl az nagyon különbözött. A szómiak vagy fin­nek hódítóji, a svédek, hamar testvérekül fogadák őket, s részelteték azon törvények és műveltség jótékonyságaiban, úgy hogy a finn népdalokban semmi keserűség nyomai nem látszanak a svédek iránt, milyent az elnyomott nép elnyomója iránt táplálni szokott. Ámde a vitók a német hadvitézek martalékivá lettek, s mennél vitézebbül védék magokat, annál kegyetlenebb rab­szolgaságba ejtetének , mert a kardvitézek vas ünge alatt nem dobogott emberi szív. Szegények, a keresztyén hitet is inkább csak a tized­adásból ismerték meg, hogysem emberszerete­tét tapasztalák. A viró nép földig tapostaték, s hozzá fogható szerencsétlen nép nem volt Európában. Hódító­i között mindjárt a martalékon osztozkodtakban viszály tört ki, mert a vitézrend feje és a rigai püspök kiki maga szeretett volna uralkodni. Ezen viszály azután is tar­tott, s okot szolgáltatott mindig a litvánok, lengyelek, oroszok beavatkozására. Tudjuk pedig, hogy : quid quid peccant re­ges, plectuntur activi, a rabszolga nép vérzett leginkább ezen csatázásokban. Ilyen körülmények között a viró nép mívelő­déséről szó sem lehete.

Next