Magyar Akadémiai Értesítő, A Mathematikai és Természettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1864
1864 / 1. szám - 1. Negyedkori kovaszerszámok. Szabó Józseftől
SZABÓ JÓZSEF. lángok nagyrészt olyanok voltak, hogy azokba azelőtt ember nem járt, sőt Szalagmit által voltak fedve, s így azok eredeti fekvétéről kétsége nem volt. A helyi vizsgálat után azt következtette , hogy e barlangok nem voltak ragadozók lakhelyei, de az emberé sem ; az első nem, mert megrágott csont nem fordul elő, a másik sem, mivel egész váz egy tej sem fordul elő, hanem igenis egyes részei a testnek, de ezek úgy helyezve egymás mellé, hogy azoknak még húsos állapotban kellett bejutni. Hogy az állatok és az ember csontjai egy időben jöttek be, bebizonyodott az elváltozás hasonló foka által, mert a szerves anyagból még annyit talált az állatok csontjában mint az emberében. Általában azonban vesztettek már súlyokból friss csontokhoz képest, kivéve azon esetet, midőn a likacsok beszüretkezett mészcarbonáttal teltek meg, ez esetben néha még súlyosabbak is. Schmerling ezek nyomán kimondotta, hogy az ember együtt élt a Mammuttal és az ős Medvével. Munkája azonban hidegen fogadtatott, még Lyell által is, ki annak megjelenése évében őt meglátogatta, s a társalgásból észrevette, hogy állításának valóságától át meg át van hatva. A tény akkor magában állott, s utána járni nem csekély feladat volt, mert Schmerling magát a barlangba napokon át kötélen eresztette le, s leérve az első tárnába, az utat négykézláb folytatta egyik csarnokból a másikba, s ott fáklya mellett ügyelt fel a munkásokra, kik a márvány keménységű csepke-kérget eltávolították ; egy lábbal vízben állott, fejére mésztartalmú víz csöpögött, s így észlelte a tárgyak fekvését hétről hétre, évről évre ! — Végre ezen önfeláldozással tett észleletek és gyűjtések befejeztetvén, következett az alapos tanulmányozás a dolgozóteremben, ennek eredményei összeállíttatván s kiadatván, az eredmény , hogy a tudós és nem-tudós világ elfordult tőle! — Schmerling már meghalt, s munkájának teljes becsülése csak néhány éve hogy számítható. Máshonnét kellett sokaknak meggyőződni, hogy ezen jeles és megdönthetlen igazságú észleletének önérzetével bíró philosophot méltányolni bírják ! 1860-ban Lyell ismét Lüttichbe ment, Schmerling már nem volt, de nagyszerű gyűjteményét megnézte, s egyik barlangot is megvizsgálta egy ottani természetbúvár prof. Malaise társasága-