Akadémiai Értesítő, 26. kötet (1915. évfolyam)
Előadások és czikkek - Simonyi Zsigmond: A szövegkritika módszeréhez
Simonyi Zsigmond : A szövegkritika módszeréhez. 5 Wittmann Ferencz. Zemplén Győző, Fejér Lipót. Szarvasy Imre. B. Harkányi Béla. Bánki Donát. Rejtő Sándor. 24. Веке Manó. Tuzson János. Déchy Mór. Ifj. Entz Géza. Hutyra Ferencz. Fekete Lajos, Kertész Kálmán. Richter Aladár. Preisz Hugó, Buday Kálmán, Mauritz Béla. 27. Schaffer Károly: A szövegkritika módszeréhez. (Simonyi Zsigmond r. tag előadása 1914 nov. 2-án.) Mikor véletlenül én nekem jutott a feladat, hogy megkezdjem az I. osztály szakszerű előadásainak sorozatát, azt kérdeztem magamtól : váljon helyes-e, illő-e, hogy ezekben a nagy időkben a szaktudománynak félreeső s nálunk nem is igen kedvelt részletkérdéseivel foglalkozzunk? De megnyugtatott az a tudat, hogy minden részlet a nagy egésznek szolgál. S ha csodálattal szemléljük nagy szövetségesünk erejét, el kell ismernünk, hogy nagyságának alapja az a legapróbb dolgokban is érvényesülő kötelességtudás, mely minekünk is mintául szolgálhat, s az a német hangyaszorgalom, melyet a felszínes elmék oly igazságtalanul tesznek sokszor gúny tárgyává. Ezúttal a német philologiában olyan nagy eredménynyel művelt szövegkritikával kívánok foglalkozni, annak is alsóbbrendű kérdéseivel, de fogjuk látni, hogy ha ezekre kellő módon ügyelünk, sok nagy tévedéstől megóvhatjuk magunkat. Mióta a nyelvtörténet olyan fontosnak és nélkülözhetetlennek bizonyult a nyelvélet jelenségeinek megértésére, méltán fokozott nagy becsben tartjuk régi nyelvemlékeinket , kegyelettel őrizzük a régi kéziratokat, a legnagyobb pontosságra törekszünk a kiadásukban és iparkodunk a legnagyobb gondossággal felhasználni minden egyes adatukat. Ez a gondosság néha könnyen túlzásra visz bennünket : olyan adatoknak is fontosságot tulajdonítunk, amelyek nemcsak hogy ellenkeznek minden egyéb tudomásunkkal, hanem tüzetesebb vizsgálat után egészen valószínűtleneknek bizonyulnak. Ilyenkor az adatokat természetesen hibásaknak kell tartanunk, s minden ilyen hibára háromszor is volt alkalom : elkövethette a hibát az eredeti kéziratnak a szerzője, elkövethette a másolója s elkövethette a kiadója.