Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)

1973 / 4. sz. - ERDÉLYI ISTVÁN - ECSEDY ISTVÁN: Gondolatok a magyar régészetről

Remélhetőleg idővel az összes múzeum áttér a modern információ-tárolásra, ami megnyitja majd az utat a számszerű, kódolt leírás, a statisztikai, sőt kombinatorikai­ valószínűségszámítási módszerek alkalmazása felé a régészet­ben is. A leletek, a tárgyak szerves rendszere a kultúrán belül és a bennük rejlő információhalmaz feltárható, de ehhez a gépi adatfeldolgozás segítsége szükséges. A tapasztalati út nyomán haladó rendszerezés tempója ma már nem elégséges, legyen szó bármelyik régészeti leletcsoportról, szobrokról, avagy fémveretekről, edényekről. A logikailag (intuitív módon) kikövetkeztetett eredményeket a matematika módszereivel fogja a jövőben a régészet bizo­nyítani, alátámasztani, amint erre már nem egy sikeres kísérlet történt kül­földön. Hazánkban az őskori kőszerszámok feldolgozására tett ilyen kísérletet Vértes László.­ Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy lehetőleg minél kevesebb adat vesszen el a múltból a régészet számára, vagyis ne pusztuljanak el a régi sírok, települések és kincsleletek, vagy ami már kimozdult helyéről a föld­munkák során, ne kallódjon el magángyűjtők kezén, ne pusztuljon el végle­gesen a tudomány számára. A jövő régészeti kutatóhelyei gépesített, jól műszerezett intézmények lesznek. Ennek azonban már most megvethetjük az alapjait, de csak akkor, h­a nem engedjük szétszóródni magát a leletanyagot és pontosan rögzíteni igyekszünk magukat a lelő­körülményeket is. A régész számára ma már csak az alaposan feltárt és megfigyelt objektu­mok — település- és temetőmaradványok — nyújtanak információkat, amelyek elégséges alappal szolgálhatnak helyes történeti következtetések levonásához. Az anyag mennyiségi és a kutatási feladatok minőségi szintjének ez a dialek­tikus kapcsolata követeli meg az ásatások méreteinek és technikai szintjének állandó növelését és az elvi módszertani igényesség fejlesztését egyaránt. Eredmények és lehetőségek Jól példázza ezt az összefüggést az újkőkor (neolitikum) kutatásának folya­mata. Ma már közismert, hogy az emberiség történetének egyik legjelentő­sebb szakasza kezdődött el az újkőkor kialakulásával, hiszen a gyűjtögető­vadász életmódot akkor váltotta fel a letelepült termelő közösségek földmű­velésre és állattenyésztésre mind nagyobb mértékben támaszkodó életmódja. Mint a korszak elnevezése is — újkőkor, csiszolt kőkorszak — mutatja, hogy a kutatás kezdetben az új eszköztípusok kialakulását tartotta a korszak leg­lényegesebb vonásának, tehát az előkerült tárgyak tipológiai elkülönítésére szorítkozott. Több évtizedes feltáró és elemző munka után ismerték fel a korszak rend­kívüli jelentőségét, azt a folyamatot, melyet a nagy angol marxista kutató, W. Gordon Childe „neolitikus forradalomnak" nevezett. Ahhoz pedig, hogy ennek az egyes területeken való folyamatnak kialakulását, gazdasági-társa­dalmi, műveltségi viszonyait alaposabban megismerjük, az újkőkori közösségek életét rekonstruálhassuk, szükség van mind a kutatások területi kiterjesz­tésére, mind arra, hogy teljes telepeket és temetőket tárjunk fel korszerű . VÉRTES L.: AZ őskori technika fejlődésének sebessége. „Munka és emberréválás" Budapest 1972. 187—194. 1.

Next