Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 1999 (106. kötet = Új folyam 44. kötet)
1999 / 4. sz. - KÖNYVSZEMLE - SZABADOS LÁSZLÓ: Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
Könyvszemle sójában Brandenstein Béláról, hogy „a hitlerizmus makacs megszállottja volt", s hogy „csupán saját gyávasága és a vezetőség többi tagjának ellenszegülése akadályozta meg abban, hogy téveszméit magánbeszélgetéseken túlmenő, nyomtatott formában is terjessze" (vö. Perecz, 199.). Magam Brandensteinhez nyújtottam be doktori disszertációmat 1937-ben, de inkább szigorúan katolikus beállítottságú, emellett liberális és barátságos embernek ismertem meg. Szemináriumának hallgatóival kifejezetten kellemes kapcsolatot tartott, ámbár kétségtelen, hogy rendszeres szemináriumi megbeszélései egyikére meghívta az egyik egyenruhás és antantszíjas szélsőjobboldali „vezért" az „audiatur et altera pars", hallgassuk meg a másik felet is elve alapján. Hogy 1938 után merre fordult, nem tudom. Magam akkortól 5 éven keresztül egy kisvárosban tanítottam, kapcsolatomat az Athenaeum körével csak a belső eleganciát sugárzó gr. Révay Józseffel tartottam, aki a folyóirat akkori szerkesztője volt és még 1945-ben erőszakos halált szenvedett el Gyomron, családja egykori birtokán. Brandenstein nem volt olyan lenyűgöző előadó és tudós egyéniség, mint Pauler Ákos, akinek élete utolsó félévében tartott előadásait még hallgattam, de esetleg valóban titkolt nézetei ellenére nem végzett haszontalan munkát a már kellőképpen jellemzett második világháború előtti és alatti magyar filozófiai élet történetében. (Perecz László: A pozitivizmustól a szellemtörténetig. Athenaeum 1892—1947. Osiris. Budapest, 1998. 244 o. — Athenaeum-tár. Pannon Panteon. Comitatus Társadalomkutató Egyesület, Veszprém 1998. 770 o.) Vajda György Mihály Simonyi Károly: A FIZIKA KULTÚRTÖRTÉNETE Valamennyien ismerjük korábbról a művet, hiszen most a negyedik kiadása jelent meg, úgyhogy e recenzió célja nem a bemutatás és értékelés, hanem inkább a kedvcsinálás, hogy vegyük ismét kezünkbe a könyvet, mert végre újból megtehetjük. A könyvtárak is immár vadonatúj példánnyal pótolhatják a ronggyá olvasott korábbit. Még a műfaját is lehetetlen meghatározni — egy kicsit monográfia, egy kicsit tankönyv, illetve nagyon is az, de nem a szokványos módon, egy kicsit esszégyűjtemény, egy kicsit lexikon, egy kicsit az emberi kultúra története képekben és képletekben. Húsz éve (!) jelent meg az első kiadás, amit viszonylag gyorsan követett a második, bővített és a harmadik, átdolgozott kiadás, de ez utóbbinak is már 12 éve. Simonyi professzor nem lett hűtlen olvasóihoz, de a német nyelvű változat két kiadása (1990 és 1995) és az angol nyelvű változat előkészítése túlságosan lekötötte az idejét. Ráadásul az angol kiadás meg is hiúsult, és ez éppen a könyv sajátosságából fakad. Ebben a látszólagos holtidőben maga Simonyi Károly mesélt könyvéről a Magyar Tudomány hasábjain (1996. 6. sz., 718—726. o., Staar Gyula: Az ember és a könyve.). Ez az a könyv, amelynek névmutatójában úgy következik egymás után Henry Purcell, a barokk zene kimagasló egyénisége, az angol nemzeti opera megteremtője és Mills Edward Purcell, Nobel-díjas amerikai fizikus, mintha nem is alapvetően fizikakönyvről lenne szó. Az M kezdőbetűs hírességek közül pedig Madách, Thomas Mann, Michelangelo, Mohamed próféta, Molière, Monet, Montesquieu, Monteverdi. Mozart és Mózes próféta nevének előfordulása ugyanolyan természetes, mint Marconi, McMillan, Michelson, Millikan, Moissan, Mott, Mottelson, Mössbauer, Mullikan és Müller fizikusoké. Noha ez utóbbiak mindegyikét Nobel- Magyar Tudomány 1999. 4. szám 493