Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2000 (107. kötet = Új folyam 45. kötet)
2000 / 6. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - KOVÁCS LÁSZLÓ: Bay Zoltán, a kísérleti fizikus
Kovács László Bay Zoltán, a kísérleti fizikus Stephen Lisa, magyar-amerikai újságíró „csodálatos hetes"-nek nevezi a Szilárd-Wigner-Neumann-Teller-Kármán-Szent-Györgyi-Bay természettudósok csoportját [1]. Én szentháromságról beszélek: a 19. és a 20. század három legjelentősebb magyar kísérleti fizikusa és legkiválóbb tanáregyénisége: Jedlik Ányos, Eötvös Loránd és Bay Zoltán. Bay Zoltán Szent-Györgyi Alberttel együtt 25 év távollét után jött először haza Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. Ekkor az Eötvös Loránd Fizikai Társulat felkérésére előadást tartott a MTESZ Kossuth téri székházában Budapesten. 1973. október 29-én az új méterszabványra vonatkozó javaslatáról szóló előadásának kezdetén az alábbi mondatait jegyeztem fel: „A természet fundamentális állandóját, most c-t, a fénysebességet, nagyobb pontossággal mértük, mint amit a mérőrendszer megenged. A kísérleti módszer adja ezt a lehetőséget. " Születésének centenáriuma alkalmából a továbbiakban arra vonatkozóan mutatunk példákat, hogy a tudományos eredményeinek elérésekor milyen kísérleti módszerek alkalmazásával, milyen mérési ötletekkel tudta Bay Zoltán a mérési pontosságot fokozni, hogyan tudta a más fizikusok által megoldhatatlannak ítélt feladatokat végrehajtani. Foglalkozunk az új méterszabvány kidolgozásával, illetve azzal, hogy miképpen tudta a jel/zaj viszonyt nagymértékben csökkenteni az elektronsokszorozónál és a Hold-radar-kísérletnél. Bay Zoltán Eötvös Loránd hatására választotta a fizikusi pályát, bár őt magát Eötvös már nem taníthatta. (Az 1918-19-es tanév első félévében Bay leckekönyvében még szerepel „Kísérleti fizika, Dr. Eötvös Loránd báró", de a jelesen colloquált" beírás mellett már Rybár aláírás van.) Az eötvösi eszmék és a budapesti Eötvös Kollégiumban eltöltött öt esztendő meghatározó szerepet játszott kísérleti fizikussá válásában és sokoldalúságának kialakításában. További szellemi gyarapodást jelentett számára, hogy 1926 és 1930 között Berlinben volt kísérleti fizikusi ösztöndíjas kutató. Itt Max Planck, Albert Einstein, Erwin Schrödinger, Max von Laue és esetenként még Niels Bohr és Werner Heisenberg előadásait is hallgathatta, társaságukat élvezhette. Ebben az időben több magyar szellemóriás is tanult, kutatott vagy tanított Berlinben: Neumann János, Wigner Jenő, Polányi Mihály, Szilárd Leó, Gábor Dénes. Bay Zoltán velük is kapcsolatban lehetett. Bay Zoltán legjelentősebb tudományos eredményei . 1929-ben Berlinben kimutatta, hogy a kémikusok által aktív nitrogénnek nevezett gáz nitrogénatomokból áll [2]. Sikerének titka az volt, hogy a gázkisülési csere kívülről helyezte rá a gyorsítótekercset, ugyanúgy, ahogyan az ugyancsak 100 évvel ezelőtt 769 Magyar Tudomány 2000. 5. szám