Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2004 (111. kötet = Új folyam 49. kötet)
2004 / 12. sz. - TUDÓS FÓRUM - Bor Zsolt Bolyai-díjas
Interjú • Bor Zsolt Bolyai-díjas BOR ZSOLT BOLYAI-DÍJAS 2004-ben Bor Zsoltot, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját jutalmazta a kétévente kiosztott Bolyai-díjjal az elismerést odaítélő alapítványi kuratórium. Mádl Ferenc államfő október 10-én, a budapesti Operaházban rendezett gálán adta át az elismerést a fizikusnak, aki azt édesapja emlékének ajánlotta. Bor Zsolt tevékenységét többek között a fotolitográfia (az integrált áramkörök előállításához használt lézertechnológia) és a Egyed László: Mikroelektronika, pikkelysömör, femtoszekundum, szemműtét, műorr - mi köti össze őket? Nos, egy Bolyai-díj, amelynek idei jutalmazottja, Bor Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem fizikus professzora, mindezekkel kapcsolatban ért el kiemelkedő eredményeket. Meg egy eszköz, a lézer, amely mindezeket lehetővé tette. De kezdjük az elején: hogyan lett fizikus? Bor Zsolt: Orosházán születtem nővérem és bátyám után harmadikként. Szüleink matematika-fizika szakos tanárok voltak. Édesapám szabad idejében fizikaszakköröket tartott gimnazisták számára. Tudása és embersége delejként vonzotta a gimnazistákat. Kiváltságnak számított az ő szakkörére járni. Tanítványai fizikai diákolimpiákat nyertek, és mára magyar és külföldi egyetemeken professzorok, többen közülük akadémikusok lettek. Orosházán volt egy nagyeszű tanítványa, Gyarmati István, akit fizikából, bizonyára valamilyen függelemsértés miatt, félévkor megbuktatott. Ez akkora kudarcot, de egyúttal intellektuális kihívást jelentett az egyébként rendkívül okos, de rebellis diák lézerek orvosi alkalmazásai területén végzi. Számos szabadalma van. A Szegedi Egyetem Optikai és Kvantumelektronikai tanszékének alapítója és az MTA-SZTE Lézerfizikai Kutatócsoportjának vezetője. A kétévente kiosztott, jelentős anyagi elismeréssel járó díj nyerteséről független díjbizottság dönt, amelynek elnöke a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke, tagjai a magyar adomány és közélet kiemelkedő, elismert személyiségei, önbecsülésének, hogy dacból alaposan megtanulta a fizikát. Ez lett a veszte: fizikus lett. Méghozzá nem is akármilyen, professzor lett, majd akadémikus, és amint a sírjánál tartott búcsúbeszédből kiderült, tizennyolc alkalommal jelölték a Nobel-díjra is. Ha Gyarmati István Szegeden járt, soha el nem mulasztotta édesapámat felkeresni. Az általános iskolában az időmet jobbára sportolással múlattam. Szeged város kétszeres úttörő tornászbajnoka voltam. Emellett úsztam, atletizáltam, cselgáncsoztam és kipróbáltam mindent, ami veszélyes vagy tiltott volt. A sportnak mindig szerepe volt az életemben, sokat kerékpároztam, volt, hogy elkerekeztünk Szegedről a Balatonra is. Szerettem és kerestem is az ilyen megpróbáltatásokat. Kezdetben tornász vagy fiákeres akartam lenni, azután a motorszerelő szakmával is kacérkodtam, de nem sokáig, mert édesapám a nyolcadik után a gimnáziumba parancsolt. Ez akkoriban szülői önkénynek tűnt, de ma már nagyon hálás vagyok neki ezért, no meg az azután eltelt fél évszázadnyi szülői gondviseléséért. A kijevi műszaki egyetemen szereztem 1973-ban elektro- 1415