Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2008 (169. évfolyam)
2008 / 6. sz. - AZ MTA ÚJ KÜLSŐ TAGJAINAK BEMUTATÁSA - Petőfi János
Magyar Tudomány • 2008/5 PETŐFI JÁNOS 1931-ben, Miskolcon született, ordinárius. Szakterülete a nyelvfilozófia, szövegtan. A Janus Pannonius Tudományegyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem és az Universita di Torino díszdoktora, a szegedi Juhász Gyula Pedagógiai Főiskola magister emeritusa. Mi volt az a döntő mozzanat az életében, amely erre a pályára vitte? Mindenekelőtt a gimnáziumi magyartanárom órái, amelyek életreszóló érdeklődést ébresztenek bennem az irodalmi művek mint a legkomplexebb verbális jelek „működésének" megismerése iránt. Később pedig — elsősorban a generatív nyelvészettel való találkozás eredményeként — az a felismerés, hogy matematika, fizika és német nyelv és irodalom szakos képzettséget szerencsésen tudom ötvözni e működés mechanizmusának feltárását célzó elméleti koncepció kidolgozásában. Mi volt az az eredmény munkája során, amelynek igazán örül? Egyetlen eredményt nem tudnék megnevezni, eredményeket felsorolni igen. Azt, hogy a hasonló célkitűzés megvalósítására törekvő szakmai közösség pozitívan reagált koncepciómra, amelynek eredményeként a 60-as évek végétől az európai szövegtani kutatás élvonalába kerülhettem. Azt, hogy tizenhét évig szabadon választott tematikát taníthattam Németországban és ugyanannyi évet ugyanolyan módon Olaszországban. Azt, hogy meghívott aktív résztvevője lehettem számos nemzetközi konferenciának, köztük három Nobel-symposiumnak is. Azt, hogy vezetésem alatt több mint húsz doktori értekezés készült el, és hogy egykori német, olasz, spanyol, magyar doktori fokozatot szerzett tanítványaim csaknem kivétel nélkül kutatók vagy egyetemi oktatók lenek. Azt, hogy társszerkesztője lehettem a papiere zur textlinguistik /papers in text linguistics címmel megjelenő első nemzetközi szövegtani monográfia-sorozatnak (Buske Verlag, Hamburg, 70 kötet), valamint szerkesztője a berlini de Gruyter Verlag Research in Text Theory című sorozatának, amelyben huszonöt kötet jelent meg. Azt, hogy kutató, oktató és tudományszervező munkám elismeréseként több egyetem díszdoktorává fogadott, a Nemzetközi Hungarológiai Társaság pedig Lotz-éremmel tüntetett ki. Az, hogy a Maceratai Egyetem az ottani, 75 éves nyugdíjkorhatár elérése után sem engedett el kötelékéből, hanem — professor emeritus címmel megtisztelve — további feladatokkal bízta meg, és az egyetem kiadója egy sajátos multimédia DVD-ROM kiadványt (Da un ateneo all'altro. Verso la costruzione di una teoria semiotica del testo) szentelt kutató- és oktatótevékenységem dokumentálására. Végül — de nem utolsósorban — azt, hogy koncepcióm nem maradt a szakma szűk „akadémiai" keretei között, hanem utat talált a különböző iskolafokozaton tanító tanárokhoz és hallgatókhoz, diákokhoz egyaránt.