Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 25. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Tarnay György: A Szegedi Nemzeti Színház "Triptychon" felújítása
Sándor Pál is ezt mondja. Az olasz művész - a beérkezett nagyság - a hit és a kötődés értelmét hangsúlyozza, a magyar rendező egy piti grundfőnök csetlés-botlása segítse- VERESS JÓZSEF Világszerte ritkaságszámba megy manapság, ha egy operaház Puccini három egyfelvonásosát egymás után, egyazon színházi este során játssza el, pedig a kisoperák a szerző által megállapított sorrendben (A köpeny - Angelica nővér — Gianni Schicchi) dramaturgiai és zenei egységet is képeznek. „A köpeny” grand-guignol drámaisága után pihentető közjáték az „Angelica nővér” líraibb hangvétele, s csattanós befejezése a sornak a „Gianni Schicchi", mely egyben az olasz opera nagy századának utolsó vígoperája is, méltó befejezéseként a „Sevillai borbély”, a „Don Pasquale”, a „Falstaff” és társaik sorozatának.) Puccini a Triptychonban átmeneti korszaka („A nyugat leánya") után itt már a végső szintézishez érkezett el, a három kisopera saját kistechnika-összefoglalása az utolsó nagy mű, a Turandot előtt. Vaszy Viktor, a Szegedi Nemzeti Színház zeneigazgató karnagya, mint már évekkel ezelőtt, most is egy estén játszatta el a három művet, s így ismét ritka csemegéhez juthatott Szeged és az ország operát szerető közönsége. Vaszy Puccini egész életművének avatott tolmácsolója, s nem véletlen, hogy annak idején a nálunk méltatlanul már-már elfelejtett Manon Lescaut-t, valamint A nyugat leányát is az Állami Operaházat megelőzve újította fel a szegedi operaegyüttes. Vezetésével, mint már a tavaszi operatalálkozó folyamán Debrecenben is bemutatott Falstaff-ban, ismét megnyilvánult az a magas színvonalú együttes-kultúra, ami a szegedi társulatra jellemző. Egy mindenkiért - mindenki egyért. Vaszy irányítása alatt nem egy-egy kiemelkedő énekes „visz" egy előadást, jóllehet a szegediek ilyenekben sem szűkölködnek. Ez a „társasjáték" főleg (a mű adottságai folytán) a Schicchi-ben nyilgével ugyanezt a tanulságot fogalmazza meg. Fontos gondolatok ezek. És kitűnőek a filmek is, melyek a régi, de változatlanul aktuális eszmei summa üzenetét közvetítik, vonult meg ezúttal, de a másik két kisoperában is a szép számmal található 4-5 mondatos szereplők is a maguk ütemeiben egyenrangúak voltak a főszereplőkkel. „A köpeny"-ben Georgette-et és az „Angelica nővér" címszerepét Karikó Teréz és Harmath Éva felváltva-felcserélve éneklik. Ezen az estén Karikó A köpenyben, Harmath az Angelica nővérben lépett fel élményt nyújtóan. Mindkettőjük énekesi alkatához talán ez is az ideális szereposztás. A „Gianni Schicchi"-ben a címszereplő Gyimesi Kálmán maszkja és játéka éneklésével együtt aratott nagy sikert. Gregor József kis szerepében „falstaffi" homorú és színvonalú volt. Mind a három operában a tőle megszokott magas színvonalon énekelt Turján Vilma. Az „Angelica nővér"-ben és a „Gianni Schicchi" Lamettájában feltűnt Bálint Ilona lírai szopránja. Mint Szegeden már annyian ő is „saját nevelés". Ezzel kapcsolatban is óhatatlanul felvetődik ismét a vidéki operák énekesutánpótlás kérdése. A szegedi együttes elsősorban saját nevelésű, pályájukat sokan a színház énekkarában kezdték el. Énekes képzésünk számszerűleg elenyésző a két pesti és három vidéki opera igényeihez képest. Vaszy Viktor elmondta, hogy a három operában szereplő énekesek közül mindössze ketten kerültek diplomával Szegedre. Az elért eredményekről a tények beszélnek! A nyár folyamán a tv-ben is láthattuk a Falstaff-ot, a jelen bemutatót a Magyar Rádió rögzítette, remélhetőleg minél hamarabb közvetítésre kerül. Ehhez az együttes neveléshez szükséges azonban a „lassan járj, tovább érszkelve, tehát egyegy ígéretes tehetséget nem kell azonnal a mélyvízbe dobni, hanem lassan és fokozatosan kell erőteljesebb megterhelésnek alávetni, míg a szakma minden csínját bínját meg A Szegedi Nemzeti Színház „Triptychon" felújítása