Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 44. (1993)
1993 / 8. szám - KORFORDULÓ 2 - Kisgyörgy Réka: Szoba a magasban
50 KISGYÖRGY RÉKA Szoba a magasban A nemzedékfogalom, amely köré annyi elmélet szövődik, s amelyet különféle megnevezésekkel illet a szociológia, a párbeszéd révén válik élő valósággá. Tudok-e úgy kommunikálni, hogy ez az élő valóság ne csak referenciaalap, hanem a jelen körülményhatározóinak és önmeghatározásunk attribútumainak táptalaja legyen. Nos, e tekintetben szüleink megtették az első, nélkülözhetetlen lépést; országunk születésszabályozási indexei nem várt eredményeket mutattak, s még csak az sem volt teljesen világos, hogy a szép számban megugrott újszülött létszám reális kapcsolatban állt-e Közép-Európa latens politikai áramlatainak kisugárzásaival, netán a forrongó közhangulattal, vagy hogy Romániában a gyermekhalandóság aránya egyszersmind csökkent-e, ment-e már akkor általunk „a világ elébb”? Ama forgandó kerekeket igen látványosan nem szüleink irányították, hiszen aki az abortusztörvény kiszolgáltatottjává vált, nem hinném, hogy cselekvő szereptudatában megerősödve végezte volna oly nagy hittel mindennapi munkáját... 1966—67. Az sem mondható el, hogy az idő immár a mi kezünkre játszotta volna át lassan-lassan a hatalmat. Szüleink kiszolgáltatottsága egyrészt örökség, másrészt a fokozatosság elve alapján növekvőben van a tehertétel, miként a bűnök átöröklésének nemzedékenként érezhető hatásfoka. Hetedíziglen. Az Úr színe előtt zajló színjáték távol az ótestamentumi vérvörös színezettel a pír más-más árnyalataival operál. A szégyen színe, az izgalom színe s a ma jól ismert vörös. Eszményeik dolgában is hasonló módon jártak, vért talán csak színében ismerő szüleink, nem szabadott elvetélt gondolatokról tudomást szerezni, miként — elvileg — nem lehetett részük a büntelenül megélt pásztorórák ciklámen hajnalaiban sem. Minden a világra jött. Az „index alá” kerülő könyvek, az elkobzott kéziratok és a „természetes” határokat feltüntető, lepedőnagyszagú térképek észvesztő védelmével fordított arányban megszületett hát a vegetális és ösztöni konspiráció „románcos” létezésmódjának egyik válfaja A népek közti egyetértés izolált tendenciái, a szülőföldünkön a tegnapi jöttmentek gyűlölnek bennünket, és nem tudom, változott volna-e a történelmünk, ha bölcsebb oktatóink okosabb és bátrabb, magabiztosabb és öntudatosabb nemzedékeket neveltek volna! Mindez ma már több az „esztétikum” nyers kérdésénél, több az újavantgárd bájos felhőjátékánál. Vitathatatlan, hogy jó volt kamaszként Wilson-operát élvező modernnek lenni, de az is tény, hogy utána rettenetes volt a magáramaradottságunk felismerésének pillanataival szembesülni. Hatalmas próbatételt jelentett — és jelent még ma is — a „szépség relevanciáján” túl felfedezni az erkölcsi jó, a morális nemesség örök tanítását is. Ez a már idézett bibliai kérdés lényege: szellemi önmegvalósításunk pillanataiban van-e elegendő erőnk a jóra?