Alkotmány, 1898. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1898-02-01 / 27. szám
’ ^ "■ " ..- -. szavaztak, természetesen a miniszter intenciói szerint, aki legfőbb rendőri mivoltának dacára ma Aesculap köntösében a szakembereket akarta túllicitálni szaktudományával és jpsz vicceivel. Ez utóbbi páratlanul fényesen ■ sikerült. Ülés elején nagy gyorsan a színházak még hátralevő tételeivel végeztek s azután áttértek a közegészségügy tárgyalására-Először a szabadelvű párt soraiból Papp Samuer foglalkozott a kérdéssel; jobbára a körorvosok silány helyzetével foglalkozott sok megszívlelendő dolgot ajánlva a miniszter figyelmébe. Utána Buzáth Ferenc állott fel szólásra Részletes, kimerítő kritika alá vette a közegészségügy jelen állapotát, reámutatva a hibákra, melyeket sürgősen orvosolnunk kell, megjelölve egyúttal azt is, hogy minő törvényhozási intézkedésekre van szükség. Végül határozati javaslatot nyújtott be a körorvosi állások betöltésére vonatkozólag. Szakszerű fejtegetéseit tetszéssel fogadták s hallgatósága élénken megéljenezte. Szünet után az orvosi karnak egyik kiváló tagja, Major Ferenc dr. szólalt fel. Nagy szaktudással s a legapróbb részletekre is kiterjeszkedő gondossággal foglalkozott az ország közegészségügyével, mely mindez ideig még mostoha gyermeke a kormánynak. Széles látókörre valló ismeretekkel sorolta fel a bajok okait, melyek oly siralmas és megdöbbentő állapotba sodorták közegészségügyünket s különösen a járványos és ragályos betegségek elleni védekezés tekintetében kérte a kormány sürgős intézkedését, mert ami e téren ez ideig történt, az valóban komikum számba megy. E sürgős intézkedések megtételére határozati javaslatot is nyújtott be. Formás, szép beszédét, melylyel száraz tárgyát is érdekessé tudta tenni, éljenzéssel honorálták. Az elhangzott szakszerű beszédekkel Peresei miniszter nagyon is röviden végzett. Egy kicsit korrigálta a statisztikai adatokat, egy kicsit elismerte az egézségügy siralmas állapotát, majd egy kicsit tagadta azt, azután egy kicsit viccelt s e pontpuriból arra a konklúzióra jutott, hogy egészségügyi állapotaink kitűnőek s a benyújtott határozati javaslatok feleslegesek. , A betegápolás tételénél Thahl Kálmán, a járványos költségek tételénél pedig Visontai Soma lokális bajok orvoslását sürgette, mire a vita folytatását a holnapi ülésre halasztották. A képviselőház ülése. Elnök : Berzeviczy Albert. A kormány részéről jelen vannak: Pergell Dezső, Erdély Sándor. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint ő Felsége a provizóriumról szóló tör- vényjavaslatot szentesítette s az Országos Törvénytárban kihirdettetett. Erdély Sándor igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyujt be a kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szóló 1879. XXXIX.cikk módosítására vonatkozólag. Következik A belügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Az Operához tételénél Visontai Soma szólalt föl. Hibáztatja, hogy az Opera tevékenységéről és működéséről sem a minisztérium, sem az Opera igazgatósága évi jelentést nem terjeszt elő. Kevesli, hogy a magyar zenetanítás érdekében nem történik semmi, dacára annak, hogy a tavalyi költségvetési vita során ez a kormány részéről megígértetett, Perczal Dezső azt válaszolja, hogy csupán költségkímélésből nem nyomatja ki a jelentéseket, de azokat bárki rendelkezésére bocsátja. Ami a vidéki színészet ügyét illeti, a színészeti felügyelő jelentése után kellőleg tanulmányozni fogja a kérdést, ankétet fog összehívni az ügy rendezésére, melybe meghívja a vidéki színházigazgatók jelesebbjeit és a színügy iránt érdeklődőket. A Ház e tételt elfogadja. A Nemzeti Színház tételénél Major Ferenc : T. Ház ! Legyen szabad csak egy percre szíves tüzemét igénybe venni. Az igen t. belügyminiszter úr a múltülésben a Nemzeti Színház tekintetében felhozottakra tett megjegyzéseiben azt méltóztatotta nekem vólam szólni, hogy a Nemzeti Színházban oly darabokat kell előadni, amineket a közönség kivan. Engedje meg a t. belügyminiszter úr kifejeznem azt, hogy ezzel nem értek egyet, mert én osztályoztam a a budapesti közönség ízlést. Egy része szereti a nagyon is csiklandós darabokat, másik része megelégszik a könnyebb darabokkal, a harmadik része — és azt hiszem, még elegen vannak Budapesten ilyenek — a klasszikus darabokat és a drámai előadásokat szereti látogatni. Épen azért, minthogy e térre szorítkozott az én kritikám, nem fogadhatom el a miniszter úr ezen megjegyzését. De nagy fontosságú a Nemzeti Színház iránya az egész irodalomra, mely úgy is eléggé ki van téve a befolyásolásnak az operetta túlkapásai által, hol az író nagy jövedelmekkel van kecsegtetve, melyek épen az operette irány folytán háramlanak reá. Nem hagyhatok szó nélkül egy igen fontos dolgot a színművészet tekintetében és ez a kritikában nyilvánul. Sajnos, hogy ez irányban a Házban még szó nem emeltetett, pedig nagyon sok kifogásolni való volna azokon a kritikákon, melyek az egyes színházi művekről és irányaikról megjelennek, ahol részrehajlással minden nap találkozunk. Pedig épen a kritika volna hivatva a színirodalmat fejleszteni, a színészek működésének irányt mutatni és őket tevékenységük magas fokára emelni s másrészt műszlést követelni a közönségtől. Mindezt azonban sajnos, nagyon hézagosan látjuk és ez irányban az a nagy kérésem volna azokhoz, kik hivatottak kritikát gyakorolni a színművészet felett, hogy igyekezzenek e tekintetben jobb viszonyok előidézésére. Még egy kérelmem volna a t. miniszter úrhoz, ha ugyan kivihetőnek tartja. Azt hiszem, mindent el kell követni, hogy a műs ülést a fővárosban emeljük, főleg a fiatalságban, mely a nemzet jövőjét fogja képezni s igy különösen a tanuló-ifjuságban. Talán nem volna célszerűtlen, ha a Nemzeti Színház bizonyos időkben és meghatározott feltételek mellett ingyenes előadásokat rendezne, melyeken a legválogatottabb darabokat adnák elő, s melyekre úgy a tanulóifjúság, mint egyes egyesületek bizonyos számú jegyeket kapnának. Ezáltal egyrészt a műszlést meghonosítanák az ifjúság közt, másrészt arra ösztönöznék őket, hogy megtakarított pénzükön más alkalommal nem ingyenes előadásokra is eljárjanak, ami által meglennének óva attól, hogy más szórakozásban keressenek üdülést. Ezt voltam bátor az igen, miniszter úrnak válaszolni. Perczel Dezső belügyminiszter azt mondja, hogy a Nemzeti Színház igazgatójának számolnia kell a közönség minden osztályának ízlésével. Major Ferenc: Vezetnie kell a közönség ízlését! - 1 Perczel Dezső: Hiba lenne, ha csupa shakespearei, sophoklesi előadásokat tartana, de hiba lenne az is, ha mindig Sardou-féle darabot adatnak elő. Ingyenes előadásról szó nem lehet, de igenis vasárnap délután nagyon mérsékelt áron nézheti meg a Nemzeti Színház előadásait a szegény nép. A tételt elfogadják. A közegészségügyi tételnél i ’ . Papp Samu rámutat arra, hogy 198 községben a halettvizsgálatot nem teljesítik s hasonló adatokkal az ország egészségügyi állapotának siralmas voltát bizonyítja. Az orvosok és kórházak ugyan szaporodnak s számos község egészséges ivóvízzel látta el magát, mindennek dacára még sok a teendő. A közegészségügy terén konstatálható haladás az orvosok érdeme. Népszerű előadásokkal és magánkörben terjesztik a közegészségügy emelésére irányuló tanokat. Az orvosok társadalmi állása a közegészségügy haladásával fordított arányban áll. Az orvosok megélhetése súlyos küzdelem rájuk nézve. Rámutat az orvosi pályára való előkészület nehézségeire. A tiszti orvosi vizsgával zaklatják a gyakorló orvost. Ezt a vizsgát mindjárt a tanulmányok befejezése után kellene letenni. A körorvosi javadalmazás nagyon silány. Kijelenti, hogy nem az orvosok, hanem a közegészségügy érdekében beszél. Szóló áttér a ragályos betegségek elleni intézkedésekre, melyek között a gümőkór elleni küzdelem a legfontosabb feladatok egyike. Statisztikai adatokkal illusztrálja a gümőkór pusztításait. A múlt évben 60,000-nél több ember pusztult el az országban gümőkórban. A művelt népek feladata ne az legyen, hogy állig felfegyverkezve álljanak egymással szemben, hanem humánus intézetek alapítása által gátat vessenek e kór pusztításának. Buzáth Ferenc : T. Ház ! Az ország közegészségének ügyét, ha megvizsgáljuk és azt a vaskos könyvet elolvassuk, amelyet a ‘f.’ belügyminiszter úr az országgyűlés tagjai közt szét1898. február 1.. osztatott s ha az 1896. évi közegészséget állítjuk szemeink elé, szomorúsággal tölthet el mindnyájunkat, mert nem kevesebb, mint félmillió halálozásról van ott szó. Az 1874. XIV. t.-c. 165. §-a értelmében minden évben készíttetnek ilyen jelentések (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) és épen azért nem fojthatom vissza a megdöbbenést a fölött, hogy az ország közegészsége ügyében tett kormányintézkedések oly csekély értékűek, hogy azokat számbavehetőknek elismerni nem lehet. Épen azért, az ily mostoha sorsban létesített közegészségügy terén a mulasztások következtében úgy összetorlódott a teendők halmaza, hogy foltozgatásokkal nem, hanem csakis radikális eszközök s nagy anyagi áldozatok folytán érhetünk célt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az igazat. Ház, hogy a közegészségügy nincs befolyással a kormány politikai életére és talán e körülménynek tudható be a közöny, hogy a közegészségügy a kormányt, sőt a pártokat is oly hidegen érinti, márpedig a liberális párt a haladást tűzi zászlójára és folytonosan tetszeleg a civilizáció jelszavával és törvényt alkot nem az élet szükségletei, hanem a modern államberendezés követelményeinek! (Úgy van! ügy van! a baloldalon.) S önök, akik itt elsősorban a fényes főváros palota sorait tekintik csupán, önöket elkápráztatja a fény és a pompa, amely szemük elé tárul , elfeledteti önökkel azt a sok nyomort, szenvedést és bánatot, amelyről tudomást nyújt a könyvek olvasása. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! A modern államberendezésnek alapfeltételeit én nem a külsőségekben, hanem az életszükségletnek minden irányú figyelembevételében találom. A modern állam nem tesz és nem tehet különbséget az ismeretek között, hanem egyenlően és minden irányban fejleszti azokat, mert csakis így lehetnek az emberiségre nézve áldást hozók. Állami életünk azonban nem ezen az alapon van szervezve. Mert egy irányban fokozni a fejlődést a végtelenségig, a másik részt pedig otthagyni az ő fejletlenségében, ez támasztja a kettejük közötti ellentéteket, boldogság és megelégedés helyett boldogtalanságot és elégületlenséget kelt. Hát lehetséges-e az t. Ház, hogy az ország 12.000 községének összes anyagi és erkölcsi ereje, állami költségvetésünknek 5 száz millió forintos bevétele és az a nagy szellemi erő, amely a közegészségügy terén a rendelkezésünkre áll, képtelenek azon nemes hivatásuknak a betöltésére, amelyre egy civilizált állam egészségügye méltán igényt tarthat. Mi értelme van orvosi egyetemeinknek és hasonló közoktatásügyi intézeteinknek, ha az ott nyert szakértelem és szaktudás nem használtatik ki eléggé a szenvedő emberiség érdekében ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Pedig t. Hát, hogy nem használtatik ki, arról a miniszteri jelentés bő bizonyítékot szolgáltat, mert a közegészségügyünk terén mutatkozó némi haladás és a létesített modern intézmények legnagyobb része mondhatjuk a vagyonosabb osztály érdekét képviseli, a szegényebb rész pedig marad az ő elhagyatottságában. A kormányzati politika bölcseségének volna feladata az így támadt aránytalanságokat eloszlatni; ott, ahol a sors által sújtott osztály, magán segíteni képtelen, ott az államnak kell segítenie. Az állam nem mondhatja azt, hogy nincs anyagi ereje, a szegény, vagyontalan osztályt a közegészségügyi intézkedések áldásaiból kizárni nem szabad, mert ezt megköveteli a nemzeti érdek is. Mert hiszen ami a múltban az emberek között megszokássá vált, azon ma a fokozódó műveltség és finomuló érzék megbotránkozik. A rendőrállam elkerüli és eltakarja a nyomort, de nem gondolkozik a sebek gyógyításáról s igy válik a kóros anyagok melegágyává, és inisén azután a veszedelem bekövetkezik, az nem respektálja a társadalmi válaszfalakat, mert míg egyrészt a kunyhókban gyalulatlan koporsó felett gyertyafénynél virrasztanak az árvák, ugyanakkor a fényes paloták lakói is gyászolnak. Egy példa annak bizonyítására, hogy a közegészségügy nem közönyös dolog, hanem állami érdek, közérdek, melyet érdeme szerint kell elbírálni, hacsak az országot veszélynek kitenni nem akarjuk. (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Az ország közegészségügyét az 1876 : XIV. t.-c. szabályozza. Nem mondom, hogy ez a törvény nem terjeszkedik ki a közegészségügy minden ágazatára, és mégis elsősorban e törvénybe látom közegészségügyünk mostani szomoru állapotának egyik tényezőjét. Mert megalkotói abba a hibába estek, hogy a közegészségügy öszszes teendőit és feladatait a községek hatáskörébe utalták. És ebben van azután a bajnak lényege, mert ennek költségei a községekre nehezülnek. l.o- ALHOTOIÁSY. ■W»■■