Alkotmány, 1902. január (7. évfolyam, 1-27. szám)
1902-01-01 / 1. szám
VII. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1902. január 1. Szerda* ELŐFIZETÉSI ÁR: &Hétz évre .............kor. 28.Félévre............ .. _ « 14._ Negyedévra........................... 27.— Egy hónapra.......... kr 2.40 Egyes szám S fill., vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : 58—68. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: Vili, Szentkirályi utca 28a. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN: Friedl Huberinél m, Matzlensdorfer-Strasse7. Kéziratost nem adunk vissza:’ Az újév küszöbén. Budapest, dec. 31. Mi is általánosabb,magasabb szempontból kívánjuk megvilágítani az újév küszöbén helyzetünket. Átalakulásnak indul minden: az is, aminek szilárd alapon kellene nyugodnia. A 67-es alap a szabadelvű pártnak nem talapzata többé. íme a külön vámterület önálló vám- és kereskedelmi szerződésekkel a párt egy része törekvései céljának tűzte ki. Ez pedig már nem azon jogi elv, hogy a kiegyezési kísérletek meghiúsulása esetén a külön vámterület jogi állapota érvényesül. Ebben a kiegyezés létesítésében leltek a jog és a helyzet követelményei a szükséges megoldást s az ebbeli őszinte közreműködés a helyzet etnikai követelményei és a Deák úéti politikának egyik alapvető tétele. Ezt vette át a szabadelvű párt. E körül és hasonlók körül forgott a vita az országgyűlési pártok között a kiegyezés óta. Amint a kiegyezési törekvés nem többé alapja a pártegységnek: bekövetkezik a pártban is, a műben is a bomlás, mely egyhamar kihat másokra is, mert az állami lét kérdései egymással szoros összeköttetésben vannak. Márpedig ezen ellentétleges törekvés nemcsak a Házban, hanem a hatóságokban, városokban és megyékben, a társadalom és publicisztika köreiben megindult. Könnyebb ily mozgalmat megindítani, mint megállítani. Az örökös tartományokban a bomlás még kézzel foghatóbb. Az elválásra irányuló törekvések féktelenek és a küzdelem kifakadásai az indulatosságot jelzik, mely nemcsak az alkotmányos szervezet közegeiben, de a tömegekben is érvényesül. A nemzetiségek szerinti elválás és a partikularizmus törekvései tűzték ki ett a zászlót. Mindenütt meg van támadva az egyház: hazánkban az egyház és felekezet mellett erős az érdeklődés, a Lajtán túl a «Los von Rom» a tömeg nyugtalanítására, alig álarcozott idegen törekvéseknek műve; nálunk a hivatalos törekvés a keresztény és főleg a katholikus hitvallás megrontásával a racionalizmust és a modern liberalizmust dédelgeti. A kiegyezés aktuális kérdései ily áramlatok között vajúdnak és őfelsége többi országai és tartományai között az érdekek ellentétének kiélesitése az egymásközti feszültséget és ingerültséget növeli. A néppárt, mely ma leginkább a katholikus egyházért küzd és az alkotmányos kormány által elnyomatik, mert az állam omnipotenciáját a hit dolgában el nem fogadhatja, a többi pártoknál jobban érti és melegebben érzi az állami rend és a monarchia köreben létesített kiegyezés feltételeit. De nemcsak nálunk és szomszédainknál, egyebütt is, más államokban is sok a baj, a ki nem elégítő viszony, a gyűlölködés és szenvedés. Mindenki atért kénytelen keresni, hogy a létérti küzdelemben megállhasson, belőle tisztességgel. Magára nem sokat költött, családja nem volt, ám egy ici-pici lányka szakadt a nyakába a néhai öcscséről, miután az özvegye is elhunyt s ez a kislány nőttön-nőtt, iskoláztatása, ruházása kimerítette Vesztróczy segélyforrásait. Ezért, csak ezért a leánykáért szerette volna, ha feljebb vihette volna. De hiába, nem lehetett. Sokat olvasott, műveit, tanult ember volt ő, mindez magánszorgalomból, de bizonyítványokkal igazolható ismerete nagyon kevés volt, pedig ma csak ezt veszik számba. Hogy azért a hatszáz forintért és lakáspénzért volt Vesztróczy olyan pontos, olyan hangyaszorgalmú, olyan becsületes, ezt rótták föl neki kollégái. Hanem nemcsak ezt, azt is, hogy anyagi kárt okozott nekik. A felektől nem fogadott el semmi néven nevezendő ajándékot, okut adván, hogy az a legszigorúbban megvan tiltva, a felek igy felvilágosítva a többi tisztelt urnak se adtak semmit. ‘v — Ha az égből hullana szobájába egy ezres bankó, azt is visszaküldené Szent Péternek, vagy letétbe helyezné és jelentést tenne róla illetékes helyen. No és ha egy bankóval jól kibélelt tárcát találna, bizonyosnál bizonyosabb, hogy a rendőrséggel kurrentáltatná a károsultat s volna az bár maga Rothschild, visszaszármaztatná kezébe. így ítéltek Vesztróczyról kollégái. Az öreg nem gondolt semmivel semmit, dolgozott tovább is szorgosan kitartón. Nem is tudott volna másként. A hivatalban olyan volt mint eddig, azonban hivatalon kívül nem volt többé a régi, nyugodt életű agglegény, Rózának, nevelt lányának . Az európai nagyhatalmak között a bizalom alig állott valaha gyengébb lábon, mint jelenleg: az erők egyensúlya más és újabb támpontokat keres és az írott szövetségek háta megött azokkal ellentétes, érdekek fognak kezet. Az angol hatalma ez idő szerint nagyobb erőkifejtésre, ha nem is képtelen, legalább is nem hajlandó. A németnek koloniális politikája az oroszéval versenyez, és nem lelhet más megbízhatóbb társat az angolnál Az orosz a franciával szint oly könnye találkozhatik, amily könnyen r'hasonlik a némettel. Szomszédjága pedig a félhold birodalma bem. ,ő foszlányaival kísértetként keletkeztet új vágyódásokat a nagyhatalmakban. Ekként az európai helyzet és benne a hármas szövetség helyzete lényegileg változott. Mindezeket aggódva szemléljük. Bár bírnánk céltudatos, velleitásoktól ment és a helyzet magaslatára emelkedő vezérlettel! Nem bölcs politika, mely nem kíméli és ki nem elégíti a népek hitbeli meggyőződéseit és a hitélet követelményeit, mely a katholicizmus és a felekezetek közt ellenségeskedést szít s a nép erkölcsét vallásos alapjában megingatván, ez által a neralinus állami lét alapját is gyengíti. De legkevésbbé helyeselhetni ily politikát, mikor nagy nyomatékú, aktuális kérdések eligazítása és a bekövetkezhető bonyodalmak minden erő egyesítését iövetelnék. A mai helyzet különösen követeli, hogy minden utópisztikus törekvésről lemondsorsán való töprengés, aggodalom egy csendes pillanatot sem adott neki. Nem panaszolt ezért, sőt jót esett szívének, hogy valakiről gondoskodhatik. Csak ne kötijne úgy a szegénységi Otthoni munkát vállalt, ami nagy áldozat egy öreg embertől, akinek ugyancsak elkél a pihenés a fárasztó hivatali munka után. Észre se vette. De bizony kevés csurrant nagy igyekezetéből, így tért rossz útra a jó öreg, becsületes Vesztróczy bácsi. Ne ítéljük el érte. Különben hát egyelőre nincs szó valami nagy dologról. Neki igaz annak látszott. Ha megteszi, amit gondolt, azt hitte, félre lép a becsület útjáról. Nem nagyon, de egy lépés is közelebb visz a becstelenséghez. Hosszú belső küzdelem után nyugtatta meg csak lelkiismeretét, de megnyugtatta. Nem ment ki frakkóron, nem egyfogaton, bizony csak gyalog a versenytérre, ott se váltott jegyet a forintos, csak a harminckrajcáros helyre, a hely neki mindegy volt, a pénz azonban nem. Nyerni akart a jó öreg Vesztróczy bácsi. Kockáztatni pár forintot, nem sokat, mert hátha! Milyen szép volna, milyen jó volna, ha pár tízessel gazdagabban mehetne haza. Megvehetné Rózának azt a palotát Holzernál, ami úgy megtetszett neki. Nem drága, valaminőt pedig úgy is kell venni, itt az ősz, nyomában a tél! Ezenkívül is mennyi kellene még. Tudja, hogy hiányzik neki sok minden bizonyosan. Ha anyja volna, az kitalálná, ő még erre sem képes. És Róza nem szól, a jó leány, denem tanul szorgalmasan, megérti, hogy egyszer A talált jószág. Az Alkotmány eredeti tárcája. A becsületes ember jellemében, ha úgy mérjük, mint a szeszt, mai fogalom szerint van huszonöt százalék kevélység, huszonöt százalék képmutatás és ötven százalék kegyügyüség. Ez az ötven százalék bizonyos, a másik ötvenben a föntebbiek mellett vagy helyett az individuum szerint más és más alkotórészek kérhetnek helyet aránylagos percentekben. Marad tehát állandó alkatrésznek az együgyüség. Nos ilyen ember volt a jó öreg Vesztróczy bácsi, akiről egy történetet jegyzett fel Klió, mit — ha megengedik — elmondok az alábbiakban. Ismerik őt sokan, hát csak annyit tartok szükségesnek mindenek kedvéért elmondani, hogy a városnál dolgozott egy kis segédhivatalban már vagy negyven éve s hogy maga volt a megtestesült pontosság, lelkiismeretesség és becsület. Kollégái, igazi mai emberek, tündöklők a pontatlanságban, a munka alól való lehető kibúvásban , akik vele ellentétben csak úgy kilenc óra felé szállingóztak az irodába, egy óra után pedig ha lehetett, elszeleltek, szemben nem merték őt gúnyolni, annál inkább a háta mögött. No azért szerették az öreget, volt is okuk rá. Sokszor történt volna bravár, mikor néha a tanácsos benézett az irodába s ők még nem voltak ott, ha Vesztróczy valami ürügygyel mentésükre nem siet. Ami öregünk anyagi dotálását ületi, biz az nem volt fényes, éppen csak hogy megélhetett .