Alkotmány, 1903. március (8. évfolyam, 52-77. szám)
1903-03-01 / 52. szám
ALKOTMÁNY 52. szám. 3 Vasárnap, 1903. március 1. polemizáljon. íme, megvolt az alkalom, hogy görögtüzes kivilágítás mellett vonuljon vissza arról a helyről, ahol a bécsiek fölfogása szerint már alig tarthatja magát sokáig, de nem tette, elfogta a hatalmon levők görcsös ragaszkodása és egy szóval, egy hanggal sem jelezte, amit minden magyar embernek tennie kellett volna helyében, hogy rosszulását fejezze ki nemcsak a maga, de az őt támogató többség nevében is. Pedig már készültek a mameluk-tengerek, hogy tapsvihart zúdítsanak vezérüknek, ha az szívükből beszél. De hát nem így esett, a tapsvihar befagyott, mintha csak azt akarták volna jelezni a várakozásukban csalatkozott pártbeliek, hogy «csöndes részvétet kérünk.» Rákosi Viktor ezúttal szive-lelke mélyén utasította vissza az osztrák támadást. Pichler Győző, a «Presse»-ből citálva, merényletnek bélyegezte azt, amit az osztrák vezérpolitikusok ellenünk elkövettek. Nagy csöndben és osztatlan figyelemben beszélt, inkább dörgött ezután Ugron Gábor és többször megújuló tapsviharban a láthatatlan kéz munkáját idézte elő, amely mindig mutatkozik, valahányszor a korona és a nemzet közt viszályt lehet támasztani. Midőn a bécsi intrikusokat gyalázatos bandához hasonlította, Apponyi hatalmasan megrázta a csengőt és szelidebb alakban újból ismételte, amit Rátkynak mondott A néppárt részéről Rakovszky István a tőle megszokott férfias és energikus föllépéssel szólalt föl. Széll nem jól olvasta el az osztrák honvédelmi miniszter beszédét, mert akkor észre kellett volna vennie és visszautasítania azt az abszurd kijelentését, hogy a hadsereg ügyében kizárólag a császárt illeti az intézkedés joga. Elvárja tehát, hogy az egész parlament, minden párttekintetek mellőzésével, egy emberként utasítsa vissza az osztrák támadást. Széll Kálmán ismét szükségét érezte, hogy Pilátus módjára végezze nyilvános mosakodását, egy jottával sem mondva lényegben többet, mint az előbbi fölszólalásában. , — Férfiasabb nyilatkozatot várunk ! — kiáltották vagy tizen. Széli ,ekkor egy kis műfelháborodást csinált és a nagy zúgást túlharsogva, crescendó kiáltozta: — Ötven forint? — ez kapta meg a figyelmét a lánynak a másik beszédéből mindössze... ötven forint . . . — Kapsz később többet is — biztatta az idegen. — Akkor . .. remegett Liszka hangja. — Nem megy el, — roppant elébe dühtől szikrázó szemekkel Kormos Pista — megfojtom ezt az embert! Hé, legények, fogjátok meg! A pesti úr iszonyú veszedelemben forgott. A többi legény már gyürkőzni kezdett, Pista meg teljességgel rávetette magát. — Megállj, te nyomorulj! — ordította rekedten — adok neked, te csábító, te kígyó! — Pista! — hangzott föl abban a pillanatban mögöttük egy éles hang. A legény megismerte a hangot. Két karja megzsibbadt. Eleresztette az idegent Kormosné jelent meg a csata színhelyén. — Békesség legyen itt — parancsolta az özvegy — te pedig — fordult Liszkához, ki szintén át akarta az imént ölelni a legényt, hogy a verekedésből származó veszélytől megóvja — takarodjál az utamból, te rongy kölyök! Liszka szép ábrázata bíborba gyuladt abban a pillanatban. Két szeméből dac villámlott elő. Hirtelen határozott Odaállott az idegen mellé s azt mondta neki: — Vigyen innen az ur, én megyek magával. — Hohó! — kiáltottak a legények karba — fogjátok meg a németet, üssük ágyon! Az öklök már emelkedni kezdtek a levegőben. — Félre innen! — állott az idegen elé a szép leány — én tiltom meg, hogy őt bántsátok. Pistát szeretem úgyis csak, de mert itt nem szerethetem, elmegyek messze, messze... vigyen az úr. Liszka riva fakadt Az idegen megindult vele. A legények megkövülve állottak. Utána csak egy ment volna, de azt görcsös kézzel tartotta vissza az édesanyja. — Nos hát, ha tényleg úgy beszélt az osztrák honvédelmi miniszter, ahogyan állítják, úgy nagyon helytelenül beszélt és azt visszautasítja. A taps ismét elmaradt Szünet következett ezután, amidőn elővették a kérvények 5-ik sorjegyzékét amely 269 kérvény elintézési módját jelezte a kérvényt bizottság véleménye szerint. A tanítók kérvényeinél Csernoch János és a gabonahatáridő-üzlet betiltására vonatkozó kérvényeknél Rakovszky István és Kaas Ivor báró szólaltak föl a néppárt részéről alapos tárgyismerettel, hangoztatva a párt által követett álláspontot, amely a kérvények teljesítését kívánja. (A véderő vita ma teljesen szünetelt.) A rendelkezésre álló egy óra alatt éppen csak felével végeztek, a többiekre nézve a jövő szombatra halasztották a döntést. Az ülés végén négy interpelláció hangzott el, amelyek az időt egészen fél 4-ig elfoglalták. Az interpellációk közt a legnagyobb figyelmet Wilczek Frigyes grófé keltette, aki a lapunkban előzőleg már ismertetett keleti hajózásunk ügyében interpellált. Részletes tudósításunk a következő: Elnök: Apponyi Albert gróf, majd Tahién Béla, Jegyzők: Szőts, Dedovits, Rátkay. A kormány részéről jelen vannak: Széll, Láng, Plósz, Wlassics és Cseh. Elnök féltizenegykor megnyitja az ülést s bemutatja az irományokat; ezek közt a főváros köszönőiratát a régi képviselőház ingyen átengedéséért. Belicska Béni jelenti, hogy Rudnay Sándor nyitrai képviselőt igazolták. Elnök : Münnich Aurél képviselő úr személyes kérdésben kért szót s felszólal a napirend előtt Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző és Rakovszky István is. Münnich Aurél személyes kérdésben szólal föl válaszolva Kovács Pálnak s programmbeszédének egy részét felolvassa, amivel azt akarja bizonyítani, hogy ő őszintén nyilatkozott választói előtt. Rátkay László, Rátkay László felháborodással mondja el, hogy az osztrák parlamentben az egymással gyűlölködő pártok, amelyek azonban mélységes gyűlölettel viseltetnek a magyarok iránt,Igaz! Úgy van! jobbról és balról, hirtelen összeállónak, hogy a véderőjavaslatokat megszavazzák. Olyan kifejezéseket használtak különösen a csehek a magyarok ellen, amelyekben a «betyár» szó volt a legszelídebb, (Nagy zaj a jobb és szélbalon.) és nem akadt elnök vagy miniszter odaát, aki e gyalázó szavak ellen tiltakozott volna. (Zajos tetszés a jobb és szélsőbalon.) Sándor Pál: Elég gyalázat! Kubinyi Géza: Igaza van. Szégyen, gyalázat. Rátkay: Ezekre a beszédekre Welsersheimb osztrák honvédelmi miniszter azt felelte, hogy a legfelsőbb császári akarat biztosítja a hadsereg egységét, eddigi zászlaját, jelvényeit, a címerét és a régi hagyományos szellemét. (Nagy zaj mindkét oldalon.) Íme odaát a császári akaratra hivatkoznak. Helyesli ezt a Ház? Kubinyi Géza: Nem! Rátkay: E nyilatkozatokkal szemben áll a magyar kormány nyilatkozata, amelyről azt kell hinnünk, hogy a király nevében tette és ha ez igaz, hogy a felső akarattal egyezőleg jelentette ki a magyar kormány azt, hogy a hadsereg közös jellegének megfelelően kell a jelvényeket megváltoztatni, akkor Welsersheimb úr hazudott. (Zajos tetszés jobbról és balról: Igaz! Úgy van! Kiáltják a jobboldalról.) Rubik: Csakhogy ebben egyetértünk! Elnök csenget. (Nagy zaj a szélbalon: Igaza van Rátkaynak!) Csak általánosságban azt akarja megjegyezni, hogy a magyar parlament fölényét annál inkább megőrizzük, minél higgadtabbak vagyunk. (Általános helyeslés.) Felkiáltások balról: Éljen az elnök! (Taps.) Rákay: Ha a magyar nemzet jogait nem respektálják, tudni fogjuk az utat, amelyen jogainkat visszaszerezzük. (Zajos helyeslés a szélbalon.) Széll kertel. Széll Kálmán: Ha olyan nyilatkozatokat tettek odaát, amiket Rátkay felhozott, szintén nagyon sajnálja, hogy nem akadt senki odaát, aki azok ellen tiltakozott volna. (Élénk helyeslés.) Éppen azért kéri a Házat, hogy mi ne viszonozzuk a sértéseket, hanem őrizzük meg mi nyugodtságunkat. A magyar kormány azon törvények alapján áll, amelyek 1867- ben hozattak és amelyek a közös védelmet megállapítják. Azokért, amik odaát elhangzottak, a magyar kormány nem felelős. A magyar kormány egyedül Magyarország jogainak megóvásáért felelős és felelős azért, amit itt elmondott a kormány, hogy egyes kívánságokat beváltanak. A kormány állja ígéretét, hogy mivel a hadsereg mai jelvényei nem felelnek meg a hadsereg közösségének, helyes és a közösségnek megfelelő jelvényt fog megállapítani és érvényt fog szerezni a 68-iki rendeleteknek, amelyek szerint a magyar tisztikart fokozatosan áthelyezik a magyar ezredekbe. (Élénk helyeslés jobbról.) Ami Welsersheimb állításait illeti, azok a közösség, a közös hadsereg álláspontjából erednek. Ne tulajdonítsanak messzebb menő jelentőséget e kijelentéseknek. Ezek nem alterálják a mi jogainkat, kéri, hogy térjenek napirendre. Sipulusz és Albordik. Rákosi Viktor: A magyar nemzetet Retnához hasonlítja, amely kívülről hideg és nyugodt, belől pedig a kötelesség és hazaszeretet tüze ég. Odaát azért egyesültek, mert rebelliseknek akarták feltüntetni a magyart, denunciálni akarták felfelé a magyart. (Tetszés.) Gabányi: Köszönjük ezt a gyáva kormányunknak! Elnök: Rendreutasítja Gabányit. Széll Kálmán: Visszautasítom a gyávaságot! Rákosi Viktor: Arra kéri a Házat, hogy tartsanak együtt az osztrák gyűlölet ellen. íme, egyik karunkat levágják a kiegyezés,set, a másikat a katonai javaslatokkal. Ne kényszerítsenek arra, hogy mint az oroszlán, a fogainkkal védekezzünk. (Elénk tetszés.) Pichler Győző azt bizonyítja, hogy Welsersheimb nyilatkozata a volt nemzeti párt kívánságai ellen van irányítva. Széll és Fejérváry nem fogják beválthatni azokat az ígéreteket, amelyeket a volt nemzeti pártnak tettek, hanem kénytelenek lesznek bizonyos idő múlva távozni. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A nemzeti párt memorandumára Welsersheimb adta meg a feleletet. Ugrón Gábor, Ugrón Gábor: Tiltakoznunk kell mindnyájunknak azok ellen, amik Ausztriában elhangzottak,ügy van a baloldalon.) A magyar nemzet szuverenitása, a magyar nemzet önállósága, a magyar nemzet törvényeinek fennállása a kérdés és semmi más. Próba és kísérlet, hogy mit tud eltűrni ez a nemzet, mit lehet a nemzet arca közé vágni, mennyire lehet e nemzet törvényeit megsérteni, megsérteni a legilletlenebb, a legfrivolabb módon. (ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi soha Ausztriának belügyeibe nem avatkoztunk, (ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) S mi történt az osztrák parlamentben ? Az előbb lármás, hivatkozó, néhanapján egymást köpdöső és szitkozódó nagy férfiak a maguk kofáskodó vitatkozási modorát, lármáját és zaját egy napra elhallgattatva, fordultak az osztrák képviselőházban a magyar nemzet, a magyar nemzet törvényes álláspontja, a magyar nemzet törvényeiből folyó jogai ellen. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Akkor látjuk, hogy simán, de annál gonoszabb nyelven az osztrák főrendiházban egyenként állanak fel a pártok vezérei, hogy hadat üzenjenek Magyarország jogainak és törvényeinek. (ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérdi, miként jött létre az egyetértés Ausztriában? Magyarország elleni gyűlöletből? Hát ilyen szövetségeseink vannak? Vagy talán megint a láthatatlan kéz működik, amely kényszeríteni fogja a kormányt, hogy Magyarország ellen állást foglaljon. Ezt kamarillának nevezik. Sajnos, hogy Magyarországon is akadtak férfiak, akik önkénytelenül is a kamarillának tettek szolgálatot. (Nagy zaj és helyeslés a szélsőbalon.) Molnár Jenő: Ez az a bécsi kéz, a bécsi kamarilla! Ugrón Gábor: Ezt őseink kamarillának nevezték. Rakovszky István: Most katonai kamarilla a neve. Ugrón Gábor: Ezt őseink próbálták leküzdeni, de soha ez a leküzdés nem sikerült. Miért ? Mert a magyar nemzet csak ritkán állt ellent nagy többségben, arra a nemzet nem volt hajlandó a maga egészében, hogy ellenálljon ezen törekvéseknek, ezen támadásoknak, mert különben másképp állanánk. Mert hisz a magyar nemzet, ha egyetért, sokkal erősebb, mint a darabokra tört Ausztria, amelynek különböző vágyai, széthúzásai, idegen állami és fejedelmi családokhoz való vonzódásai nem teszik azt a trón olyaű és biztos támaszává, mint amilyen Magyarország. (Általános helyeslés.) Vége kell hogy szakadjon annak, hogy Ausztria megtámadjon bennünket. Ausztria egész szervezetében meggyengülve, évek óta Magyarország türelméből él, a többség oka annak, hogy a törvény nem érvényesül. Az osztrák parlament már évek óta nem tárgyalja benső ügyeit, hanem az alkotmányosság kijátszásával a 14. §. alapján viszi keresztül azt. Maga a kormány sem a parlamentarizmusból fakadt. Véget kell vetni a bujkálás állapotának, álljon sarkára a magyar országgyűlés többsége, szabjon árat egyszer a támogatásának s az ígéretek teljesítése legyen ez az ár. (Fölkiáltások a jobboldalon: Úgy is lesz!) A miniszter helyeslésével egyenesen fölszólították az osztrák urak házában a császárt arra, hogy vonja vissza a magyar tisztekre vonatkozó rendeletét. Ez a rendelet előzménye és föltétele volt Magyarországon az 1868-iki véderőtörvény elfogadásának. Akik arra a bűnös, tisztességtelen gondolatra akarják rábírni az uralkodót, hogy ünnepies ígéretét megszegje, azok infamis gondolkozású emberek. (Zajos helyeslés.) Ha a többség igazi hive a trónnak és a nemzetnek, akkor az osztrák támadást már a leg-