Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
DR. KOLOZSVÁRI LAJOS—SZÖLLŐS GÁBOR A működési bevételek, valamint a lakosság adói mellett elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek adóinak részbeni, vagy teljes átengedése lenne a legcélszerűbb, mert ennek elhatárolása az egyes községek között egyszerű és volumenében is jelentős bevétel. Az előirányzatok decentralizálása, a saját és átengedett bevételek arányának növelése mellett is változatlanul szükség lesz állami támogatásra, az alsóbb tanácsoknál tanácsi hozzájárulásra. Az előirányzatok erőteljes decentralizálása mellett, a községi és városi önkormányzatok kialakítása szükségessé teszi a bevételi források bővítését is. A helyi bevételek arányának növelése valamennyi tanácsszinten problémaként veti fel az illetményhivatallal rendelkező megyékben a bérek finanszírozását. Eddig ugyanis a felsőbb tanácsi hozzájárulás összegéből először az illetmények fedezetét biztosítottuk és a különbözetet utaltuk a járási, városi tanácsok számlájára. Megyénkben 1970-ben már változtatni kell a módszeren, mert két járás és két város felsőbb tanácsi hozzájárulása nem fedezi a béreket, így a tanácsoknak kell az illetményhivatalhoz a szükséges bérkülönbözetet átutalniuk. Ezért felvetődik az illetményfizetés jelenlegi rendszerének megváltoztatása, hogy az illetményhivatal csak számfejtést végezne, a kifizetéseket pedig a tanácsok teljesítenek saját számlájukról. összefoglalva megállapítható, hogy alapvetően megváltozott a tanácsi gazdálkodás rendszere, jelentősen növekedett a tanácsok hatásköre és gazdasági önállósága. Ennek nem mondanak ellent a negatív tapasztalatok sem, sőt azok feltárása csak elősegítheti a reform kibontakozását, a tanácsi önkormányzatok megvalósítását. V 630