Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 74. (1987-1988)
FISCHER ANTAL: A 120 éves Budapesti Állatkert rövid krónikája
lat élte meg: 9 emlős (1 elefánt, 5 víziló, 1 kétpupú teve, 1 láma és 1 zebra) és 5 madár. A romeltakarítás és helyreállítás nehéz évei következtek, így 1947-ben az emlős állomány már elérte a 154 darabot, jórészt hazai fajokkal. 1950-ben megtörtént a háború utáni első komolyabb vásárlás: Hollandiából érkeznek kenguruk, kétpúpú tevék, elefántok, hiénakutyák, jegesmedvék, emuk és nanduk. 1951 végére a gyűjtemény már 1320 főre emelkedett, de még ezek nagy része is hazai faj volt. Az 50-es évek beszerzéseiből kiemelkedik a strucc pár, az ajakos medve pár és a nilgau antilop trió. 1954-ben a pekingi állatkertből érkezett nagyobb ajándék szállítmány. 1954-ben megépült a Pálmaház egyik oldalszárnyában az ország első trópusi akváriuma. A 32 medencében több mint száz halfajt helyeztek el. 1956-ban az Állatkert tudományos státust kap, és még ebben az évben kinevezik Anghi Csabát igazgatónak. Megszületik és életben is marad Jubile, az indiai elefántborjú. Ebben az évben újítják fel az emlősállatok törzskönyvezését, és bevezetik a takarmánynormákat. Az 1958-ban érkező állatok közül kiemelkednek a Duna-deltából származó nagy kócsagok, barna gödények, a Kínából érkező szecsuán papagájok, az Afrikából érkező vízilovak, csimpánzok és dzselada páviánok. Az 1961-es év szenzációja Qimba, a májusban született indiai elefántborjú. Az 1960-as évek elején kísérleteztünk édesvízi fókák tartásával, de sajnos eredmény nélkül. 1964-ben megkezdődött az utolsó háborús maradvány eltüntetése, a zsiráfház újjáépítése, és ezzel kezdetét vette a centenáriumra való felkészülés. Ekkor a legkiemelkedőbb beszerzés a zsiráfpár volt. Húsz év után ismét lehetett zsiráfot látni az Állatkertben. (Jelenleg három nőstény és két bika van kertünkben.) A centenáriumi ajándékok közül kiemelkedik egy przewalski mén és egy kodiak medvehím. Anghi professzor 1967-ben nyugdíjba ment, és Szederjei Ákos lett a főigazgató. Bevezetjük az állatokkal való foglalkozást; a kézhez szoktatott ragadozók iránt igen nagy az érdeklődés, valamennyi szaporulatunkat elviszik külföldre. A 70-es évek kiemelkedő beszerzései: szibériai tigris, kafferbivaly, törpe víziló, fekete orrszarvú, papucscsőrű gólya. A 70-es évek második felétől bevezetjük kétévenként az állatállomány minősítését. Ennek szempontjai: bemutatásra és továbbtenyésztésre egyaránt alkalmas, tenyésztésre alkalmas, bemutatásra alkalmas, egyikre sem alkalmas. A minősítés alapján végezzük az állomány fejlesztését, a tenyészcsoportok kialakítását, a vérfrissítést, az állomány minőségi cseréjét.