Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1978. augusztus (20. évfolyam, 29-32. szám)
1978-08-26 / 32. szám
1978.augusztus 26. Krisna könyvelői koponyái Salzburger Nachrichten A terrorizmus nemzetközi hulláma már Indiát is elérte. Érdekes módon éppen a távoli Ausztráliában váltak indiai diplomaták egy olyan fanatikus vallási-politikai szervezet célpontjává, amelyről Indiában már régen úgy vélték, hogy sikerült véglegesen szétverni. Iqbal Szing ezredest, a Canberrai indiai nagykövetség katonai attaséját éjnek idején megtámadták otthonában. Miután a támadó — egy fiatal ausztráliai — egy késsel mellbeszúrta, rákényszerítette a sebesült férfit és feleségét rájuk szegezett revolverrel, hogy az attasé autóján kivigyék őt a városból. További terveire nem derült fény, mert az ezredesnek sikerült egy szándékosan előidézett balesettel megszabadulnia merénylőjétől. Merész akciójáért életveszélyes sérülésekkel fizetett, de végül gondos kórházi ápolással sikerült megmenteni. Alig néhány nappal a merénylet előtt Canberrában felgyújtották az indiai nagykövetség épületét. Az Iqbal Szing ezredes ellen elkövetett kudarcba fulladt akciót követően a nagykövetség több levelet kapott, amelyekben az indiai diplomatákat és hozzátartozóikat „folyamatos gyilkolási programmal”, valamint „halállal és erőszakkal” fenyegették, amennyiben nem engedik szabadon az Ananda Mary-szekta bebörtönzött vezetőjét, Ananda Murtit, és nem adnak át a csoportnak 100 000 dollár készpénzt. (Ananda Murti életfogytiglani börtönbüntetését tölti Indiában hatszori gyilkosságra való bujtogatásért.) Sok más terrorcsoporttal szemben a magukat „univerzális forradalmároknak” nevező ausztráliai terroristák működését az összehangoltság teljes hiánya és amatőr ügyetlenkedések jellemzik. Egyébként a siker legcsekélyebb valószínűsége nélkül folytatják megfélemlítő akcióikat. Követeléseiket az indiai kormányzat sohasem teljesíti. (Az ausztráliai hatóságok időközben letartóztatták a 26 éves merénylőt.) Ugyanakkor senki sem kételkedik abban, hogy a szekta fanatikus buzgalmában nem riad vissza a legsúlyosabb emberáldozatoktól sem. A mozgalom megalapítója és szellemi atyja, a most 56 éves Prabhat Sarkar — ő adta magának később az Ananda Murti nevet — jelentéktelennek látszó „szent”. Széles arcú férfi elmosódott vonásokkal és vastag szemüveggel: a vasutak volt könyvelője az ártalmatlan polgár megtestesülésének tűnik. A semmitmondó külső mögött azonban még afurcsa szektákban bővelkedő Indiában is meghökkentő valóság rejtőzött. Amikor a rendőrség 1975-ben felszámolta a mozgalom tagjainak találkozó helyeit, központjaikban pénz és fegyverek mellett rengeteg emberi koponyát is talált. Feltehető, hogy kezdetben a munkájával elégedetlen könyvelő csak a „belső békéje” megteremtésének útját kereste. 1955 januárjában hirdette meg első ízben az Ananda Marg — Örök Gyönyörűség — tanítását. Eszerint az ember meditációval és önmaga legyőzésével, valamint a gyakorlati szociális munkában való elmélyüléssel eljuthat a „kozmikus tudat” és ezzel „az örökös boldogság” állapotába. A jóga, a hinduizmus elemeit univerzalista, szociális-reformista gondolatokkal egy olyan elképzelhetetlen zagyvasággá kapcsolta össze, amely szektás-fasisztaízű vonásaival hamarosan meglepő vonzást gyakorolt együgyű követőire. Ananda Murti maga is meglepődött, hogy „tanításai” ily sok hívőre találtak, így azután önbizalma, elhivatottságtudata ugrásszerűen megnövekedett. Úgy érezte, ő a „nagy tanító”. Rövidesen megkezdte véglegesen kialakított „filozófiájának” hirdetését, amelynek fő célja a moralisták világuralma. A „szadviprák diktatúráját” propagálta, a kiválasztottak teokratikus uralmát. A kapitalizmus és a kollektivizmus szerinte csak a gazdasági biztonság látszatát adta az emberiségnek, ugyanakkor kiszolgáltatta a pszichikai neurózisnak és a szellemi rabszolgaságnak. Ennek következménye „az altatószerek és a kábítószerek mostani civilizációja”. Az Ananda Mary-mozgalom ezzel szemben megteremti az új embert, az anyagi, a fizikai és a szellemi béklyókból kiszabadult embert. Figyelemre méltó szervezési tehetséggel fogott neki a próféta annak, hogy ütőképes politikai, szociális és pénzügyi struktúrával támassza alá az új hitet. Alig tíz év alatt több százezer hívet szerzett Indiában, és a szervezet sejtjei aktív tevékenységet folytattak egész sor más országban is, beleértve az Egyesült Államokat, a Német Szövetségi Köztársaságot, a Fülöp-szigeteket és Ausztráliát. Ananda Murti időközben kidolgozta a szervezet belső hierarchiáját és sötét rituáléját is. Jelképévé a Dávid-csillagot tette — horogkereszttel és a felkelő nap rajzával kiegészítve. A legfontosabb kultikus tárgyat valódi emberi koponyák képezték. Ezeket a hívők állítólag — és a hatóságok ezt erősen kétségbe is vonják — a hinduk halottégetéseinek színhelyein gyűjtötték össze. Az új rend vezető kasztját kiválasztott szerzetesek képezték, akiknek halálig tartó feltétlen hűséget kellett esküdniük vezérüknek. Az Ananda Mary propagandistái az iskolákban és az egyetemeken szereztek fiatalokat a szerzetesrend számára. A szülők gyakran indítottak pert emberrablás címén; a perek eredménytelenek voltak, mert a félrevezetett fiatalok nyilatkozatban jelentették ki, hogy önként vállalták a szerzetesi életet. Nem okozott különösebb nehézségeket „az új civilizáció hírnökének” gyorsan növekvő szervezetének a költségek előteremtése sem. Híveitől két százalékos „kereseti adót” szedett, és „kulturális, valamint szociális jótékonysági intézményeket" létesített, ami feljogosította a szektát adókedvezményekben részesülő adományok elfogadására. Az Ananda Mary iskolákat, tanműhelyeket, kórházakat is nyitott, és végül nekifogott Nyugat-Bengália dzsungeljében saját álomvárosának felépítéséhez. A szekta növekvő hatalma és gazdagsága sokakban ellenséges érzelmeket és irigységet keltett. A közösség összejöveteleit megzavarták hinduk, a helyi pártszervezetekhez tartozók és baloldaliak egyaránt, és sokszor súlyos összetűzésekre került sor. Bennszülöttek, akik féltették vadászterületeiket és állataik legelőit az álomváros építőitől, a szekta számos tagját megölték, és kikényszerítették az építési program feladását. Mindez természetesen aláásta az „emberszerető guru” hitelét és tekintélyét, akit időközben eltöltött a szilárd meggyőződés, hogy mindenre képes és Siva, valamint Krisna isten megtestesülése a Földön. Egyidejűleg mind diktatorikusabb, szadista, sőt perverz megnyilvánulásai voltak, így azután még legközvetlenebb bizalmasainak szűk köre is kezdte kétségbe vonni önzetlen boldogságról szóló hangzatos tanait. Miután „hűtlenség” miatt bestiális módon meggyilkoltatta szektájának hat vezető tisztségviselőjét, ezzel betelt a pohár még felesége számára is, akit a közösség „szellemi anyaként” tisztelt. A hatóságokhoz eljuttatott megsemmisítő nyilatkozatában közölte, nem tudja többé tétlenül szemlélni, hogy férje „az isten szerepében tetszeleg, és a jóra hivatkozva gonosz gyakorlatot folytat" Kezdetben 17 gép eladását tervezték. A British Airways és az Air France 2—2 gépet üzemeltetett volna — de az USA nem engedélyezte a leszállást A Concorde sugárhajtású gép New York-i leszállási jogáért folytatott hoszszas és végül eredményes harca után a British Airways légitársaságnak a London—New York közötti Concorde-összeköttetést az eredetileg tervezett hét járatról hetenként két járatra kellett csökkentenie. Az Air France-szal ellentétben ugyanis, amely naponta indít járatot a Párizs—New York útvonalon, a brit állami légitársaság következő év februárjáig még nem rendelkezik elegendő Concorde-pilótával, hogy naponkénti járatot tudjon fenntartani. A British Airwaysnak jelenleg még csak húsz kiképzett Concorde-pilótája van, az Air France-nak 42. Az angol pilóták pedig francia kollégáiktól eltérően nem hajlandóak egy New York-i út után még aznap visszarepülni. A brit pilótahiány tovább éleződött, amikor a British Airways zöld utat kapott a London—Bahrein-i Concordentvonal Singapore-ig történő meghosszabbítása számára is. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Kevés a pilóta a KURIER AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET Csokonai egy kálomista pap s Csokonai Alikra tette tenyerét a pap, Kermánnak voltak jó barátai. Csak várt, csak várt, hogy jön talán a csap, Kitoáal egysz Debrecenböl S a csap nem jött és a pap morgott, S a jó barát előtt megáll, „De mi az ördögöt csinál, S: „Ihatnám, pait*s!” így kiált föl Hol a pokolba marad az a Csokonai Vitéz Mihály. Csokonai Vitéz Mihály?” „No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Tovább nem győzte várni a csapot, Akad még bor számodra valahol, Otthagyta a hordát (a bor kifolyt), Ha máshol nem, tehát pincémben, Fölmén a pincéből a házba, Ottan nem egy hordó bor áll." De ott fönn senkit nem talál. Szólott a pap, s leballag véle Csak késő este érkezett meg Csokonai Vitéz Mihály. Csokonai Vitéz Mihály. „Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap, hiát a dologban ez volt az egész: Amint egy hordóból dugaszt kikap. Kereste ott fönn a csapot Vitéz, „Szaladj, csapért! ott fönn felettém; Zeg-zugot kikutat érte, Szaladj öcsém, de meg ne állj!” De csak nem jön rá, hogy hol áll, És fölrohan lóhalálában És így csapért szomszédba mégyen Csokonai Vitéz Mihály. .. Csokonai Vitéz Mihály. A szomszédban valami lakzi volt. Flébe hoztak ételt és italt. És ím az étel és bor mellett És a zenének hanginál Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály. (Pest, 1844.) CAROLINE MEGZAVART NÁSZUTJA Húszezer dollár a meztelen fényképért Alig egy hét leteltével, a fiatal Junot nászutas-pár, Caroline monacói hercegnő és Philippe, csalódottan kellett megszakítsa mézesheteit, két okból: állandóan zuhogott az eső és már torkig voltak az újságírók és fényképészek zaklatásaival. „Hazajönnek Monacoba és a jachtjukon akarják kipihenni magukat” — mondta a hercegi udvarszóvivője. „Az Év Párja” a Csendes-óceáni Moorea szigeten akart úszni és vizi-sieléssel szórakozni. Marion Brando háziorvosa, Dr. Jonville, rendelkezésükre bocsájtotta ottani villáját. De a fiatalok napokon keresztül nem hagyhatták el a házat, mert legalább két tucat „Paparazzi (sajtó orv-fényképész) ült lesben a bozótok között. Egy párizsi újság igazgatója megmagyarázta: Caroline meztelen fényképéért, vagy amelyen mindketten láthatók fürdőzés közben, a képesújságok már 20 ezer dollárig menő ajánlatokat tettek. Először magánrepülőjükön, a 20 kilométerre fekvő Tupai korall-szigetekre menekültek. Itt a kókuszpálmák alatt mindössze néhány bennszülött család él. Alig helyezkedtek el az ottani egyetlen kis hotelben, ott is felbukkantak a fényképészek, akik bérelt csónakokon jöttek, teleobjektívekkel felszerelve. Nem engedték őket partraszállni, de a fiatalok hangulatát sikerült mégis elrontaniuk. Már a Nizzától Papeteeig tartó repülőúton is, ott ült egyik amerikai hetilap riporternője, fényképezőgéppel a kezében. Moorea szigetén a bozótok és pálmák között, lesben ültek a riporterek. A mézeshetekből még hátramaradt napokat Caroline és Philippe a „Kwazi” luxusjachton — Rainer herceg nászajándéka — akarják a Földközi tengeren tölteni. Az elrontott nászút költségei eddig mintegy 1.200.000 lírát tesznek ki. A diplomáciai szolgálat vonzó szakma, de vannak, akik csalódottan hagyják ott. Ezek közé tartozott a múlt században Franciaország barcelonai főkonzulja is, aki Lajos Fülöp bukása után (1848) aggodalommal várta, hogy az új köztársasági kormány hogyan fog bánni a korábbi rendszer diplomatáival. Az új külügyminiszter Alphonse de Lamartine volt, a híres költő, aki sorra hívta a francia diplomáciai képviseletek vezetőit. Amikor távirat érkezett Párizsból, hogy azonnali hatállyal hazahívják, összecsomagolt, és elkeseredetten hazautazott. Közölték azonban vele, hogy madridi követté nevezték ki. Madridban jelentős tevékenységbe kezdett, de Párizsban újabb politikai fordulatra került sor, és madridi követté Joseph Bonaparte Napóleont nevezték ki, az új elnök, Louis Bonaparte rokonát. Neki az akkor viszonylag jelentéktelen berni követi posztot ajánlották fel, amit kénytelen volt elfogadni. DIPLOMÁCIA Ez a megbízatása sem tartott azonban sokáig, mert hazahívták, és egy nagyon jelentős római diplomáciai küldetéssel bízták meg. Maga a külügyminiszter és miniszterelnök beszélt vele elutazása előtt. Hamarosan kiderült azonban, hogy a francia kormány kettős játékot űzött, és római tárgyalásainak csak az volt a célja, hogy a francia katonai akciókról elterelje a figyelmet. Amikor ezt nem akarta elhinni és elfogadni, azonnali hatállyal leváltották. Ezért úgy döntött, hogy 44 éves korában leveszi a diplomatafrakkot, és egyszer s mindenkorra elbúcsúzik a diplomáciai szolgálattól. Ez a francia diplomata nem volt más, mint Lesseps (Ferdinand), aki később a Szuezi-csatorna építkezéseit vezette. Kevésbé közismert azonban, hogy hasonló szerepet töltött be a Panama-csatorna építésénél is, és ő maga is belekeveredett a „panamába”. Ezért azután 5 évre ítélték, később azonban a büntetést törölték. 15.oldal