Amerikai Magyar Népszava, 1938. január (39. évfolyam, 1-31. szám)
1938-01-25 / 25. szám
ni v Founded in 1899 by GÉZA D. BERKŐ alapította 1890-ben Amerikai IBN Népszava wj**uoi*MMo#n»votcc> ^ the ptetír wwwwwaweewspwea Entered as Second Class Matter Post Office, New York Published daily including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. Main Office: 380 2nd Avenue, corner 22nd Street, New York, N. Y. Telephone: GUamercy 5-G780, 0781, 6782 Night, Sundays and Holidays: STuyvesant 9-8200 SUBSCRIPTION RATES United States of America, Canada, Mexico, South America, Cuba—one yr. $0.00, 5 mo. $3.00. Daily only. Foreign Countries and New York City one year $9.00, Hi months $4.50 Daily only. Budapest Editor Dr. ANDO Magyarországi szerkesztőség Budapest, I., Horthy Miklós út. 15/B BRANCH OFFICES: Astoria, N. Y. — 31-05 Grand Avenue Bethlehem, Pa. — 843 East 4th Street. Bridgeport, Conn. — 578 Bostwick Ave. Buffalo, N. Y. — 432 Dearborn Street Cleveland, Ohio — 11530 Buckeye Road Chicago, 111. — 3520 N. Marshfield Ave. Detroit, Mich. — 7932 W. Jefferson Ave. Los Angeles, Cal. — 724 S. Arizona Aye. ELŐFIZETÉSI ARAK: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Dél-Amerikában és Cubában. Egész évre $0.00. — félévre $3.00. — Külföldre és New Yorkban egész évre $9.00. félévre $4.50. . KUN budapesti szerkesztő Office In. Hungary, Budapest, I., Horthy Miklós út. 15/B FIÓK IRODÁK: Newark, N. J. —• 17 Williams Street, Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 307 Maple Street Passaic, N. < J. — 157 Jefferson Street Philadelphia, Pa. — 537 Morse Street Pittsburgh, Pa. — 312 Johnston Avenue So. Milwaukee, Wise. 1105 N. Chicago A. So. Bend, Ind. — 1712 So. Kembel Street Trenton, N. J. — 906 So. Broad Street Az igazi ütőkártyák A VILÁGHÁBORÚ utáni békekötések történetét írja most a francia Riviérán David Lloyd George, Anglia háborús miniszterelnöke. A 77 éves angol államférfi bizakodva néz a jövő elé, mert mint mondja “az igazi kártyák a demokratikus országok kezében vannak” és el kell jönnie annak az időnek, amikor a diktátorok el fogják veszíteni diplomákai játszmájukat. “Hitler és Mussolini urak pagálykiáltásai, hogy meg kell menteni a világot a kommunizmustól, hidegen hagynak” — jelenti ki az angol liberális vezér, aki nem lát különbséget Mussolini fascizmusa, Hitler nazismusa és a Stalin-féle bolsevizmus között. “A szabadság éppen úgy be van börtönözve Olaszországban és Németországban, mint Oroszországban” — mondja. David Lloyd George felfogása a három izmusról — az egyetlen, igazi liberális felfogás. Az igazi ütőkártyák a nagy diplomáciai játszmában a demokratikus országok kezében vannak s Mussolini eddig nagyon gyenge kártyákkal a kezében bolondította a világ diplomáciáját, mondja David Lloyd George. Lloyd Gerge-nek igaza van abban, hogy Mussolini gyenge kártyákkal a kezében is megnyert diplomáciai csatákat. S igaza van abban is, hogy az igazi jó kártyák mégis csak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kezében vannak. De mit érnek azok az aduk, amelyek a játékos kezében maradnak? A jó kártyáknak csak akkor van értékük, ha a játékosok a jó kártyákat a maguk előnyére tudják kihasználni. Amíg a demokráciák csak a kezükben tartják a jó ütőkártyákat, de nem teszik azokat az asztalra, addig a diktátor urak sokkal rosszabb kártyáikkal is “aratni” fognak, ra minél rosszabb kártyákkal is nyernek, annál nagyobbnak könyvelik el híveit a dicsőségüket. S teljes joggal. Mert mennyivel nehezebb rossz kártyákkal nyerni, mint jókkal? David Lloyd George nyilatkozata — amit egy nevezetes családi évfordulója alkalmával tett — bizonyos mértékig kihívásnak vehető a nagy demokratikus országok kormányai számára. Az angol liberálisok ősz vezére arra hívja fel a demokratikus országokat, hogy mutassák már meg végre ütőkártyáikat. Mert David Lloyd George nem kételkedik abban, hogyha egyszer megmutatják ezeket az ütkártyákat, akkor a diktátor urak vesztesként fognak felkelni a diplomáciai játékasztaltól. Tanácskozások áradata HA TANÁCSKOZÁSOKKAL meg lehet teremteni a gazdasági jólétet ezen a földön, akkor Amerika rövidesen olyan gazdag országa lesz a földnek, hogy eltörpülnek mellette a Kánaánról szóló legmerészebb röptű mesék is. Ha tanácskozásokkal pénzt lehet varázsolni az üres zsebekbe és dúsan jövedelmező állásokba lehet juttatni az összes munkanélkülieket, akkor megvalósul egyik gyorsan letűnt elnökünknek az az ígérete, hogy minden amerikai családnak két automobil áll majd a garázsában és nem minden vasárnap, hanem minden hétköznap is “lyuk fő majd a legszegényebb ember fazekában is” és olyan “steakeket” eszünk, amilyenek elolvadnak az ember szájában. Hozzászoktunk már ahhoz, hogy csonka lenne a mi szétszaggatott életünk, ha valahol, valamilyen fontos kérdésben nem “folynának” tanácskozások. De a tanácskozásoknak az a borzalmasan bőséges zuhataga, az a szó és gondolat Niagara, amely már-már elsodrással fenyegeti az ország népét, példátlanul áll a mi korszakunkban, amely pedig arról nevezetes, hogy sokat beszél, keveset cselekszik és néha jól beszél, de ha cselekszik, akkor rendszerint rosszul cselekszik. Tanácskozások folynak Amerika minden részében, de főképpen Washington városában, ahol most a New Deal kátyúba jutott szekerének lovait akarják hangos “gyű lakókkal” megindítani. Minden héten újabb és újabb berendelt tömegek koptatják a Fehér Ház kilincseit, napról-napra újabb “csoportokkal” tárgyal az elnök, a gazdasági és pénzügyi élet jelesei és okosai egymásután jelennek meg a szenátus bizottsága előtt és külön-külön tárgyal Mr. Roper és Mrs. Perkins, a kereskedelemügy és a munkaügy nemes buzgalmú miniszterei. A tanácskozások mind azt állapítják meg, hogy igazán nincs szükségünk erre a feltámadt depresszióra, amely az új keresztrégben “recessio” nevet nyert, de bármilyen szintre festjük, éppen olyan vigasztalanul fekete, mint amilyen az 1929-es év szülöttje volt. A mindennapi élet embere ha nem is érzi, mindenesetre megérzi azonban a különbséget. Amikor bevonult az amerikai politikai életbe a New Deal, amikor zászlót bontott Franklin Delano Roosevelt, meglepetésszerű gyorsasággal követték egymást az események és cselekedetek. Kevés beszéd és a kevés beszéd nyomán gyors cselekedetek láncolata jellemezte azt a harcot, amelynek célja a depresszió minden hétfejű sárkányának letiprása volt. És pont most az ellenkező stratégiát folytatja ugyanaz a hadvezér, enyhe változtatással, ugyanazzal a vezérkarral. Minden nyert és minden vesztett háború egyaránt tanulságokat szállít a hadvezérnek. Lehet, hogy négy évi szakadatlan csatározás után, amelyben sűrűre adott és kapott sebeket a vezér, új tanulságot vont le magának Roosevelt, aki tisztában van azzal, hogy nem a jó pap az egyedüli, aki holtig tanul. Lehet, hogy most jobb és ravaszabb fogással kísérletezik. Lehet, hogy most nem arra dolgozik, hogy “decision”-el nyerje meg a “fightot”, hanem olyan “knock out”-al, hogy a depresszió akkor se tudjon újból talpra vánszorogni, amikor már tizet számlált felette a legfőbb főbiró — az amerikai nép. A legfőbb biró —az amerikai nép — józan türelemmel várja a kialakulást, nem harsogja, hogy unja már ezt a sok tanácskozást és feleslegesen hangzó beszédet, nem követel cselekedeteket, nem követel azonnal intézkedéseket és orvoslásokat. Az amerikai nép “chance”-t akar adni a tanácskozásoknak, a kihallgató bíráknak és az előcibált tanuknak, az önkéntes mentőknek és tűzoltóknak. De minden türelem mellett sietniük kell, mert a földszint már lángokban áll és a sebesültek “mentők” után könyörögnek. BALTIMOREBAN lakik Miss Clara Carl, a város és az állam legidősebb tanítónője, aki elmúlt százéves. De az örök Éva nem tagadja meg magát, mikor megkérdezték, hogy hány esztendős, élt a nők örökadta jogával és nem akarta pontos születési évét elárulni. A SORS NÉHA furcsa tragédiákat hoz az élet színpadára. Scottdalen közös megállapodással vált meg a 47 éves Nelson és a 17 éves Nellie Meese. Hátrahagyott leveleikből tűnt ki, hogy egymásba szerettek és későn tudták meg, hogy apa és leánya voltak. Meese születése óta nem látta gyermekét. Felnőtt leányként találkozott vele, egymásba szerettek és egybekeltek. De mikor megtudták a rettenetes valót, közös elhatározással dobták el maguktól életüket. NÉMELY EMBER burokban született. Hendersonban, Tex. B. Arnold Henderson egy 80 láb magas olajkútról zuhant le, de csak kisebbszerű karcolásokat szenvedett. NEWARKON, N. J. teljesen újszerű közlekedési kihágási ügy került a rendőrbíróság elé. Két gyalogjáró, John Samuels és Carmine Caruso ütközött össze. Samuels kórházba került, mert szemén sérült meg, ő tette a feljelentést a gondatlanul járkáló Caruso ellen. SALEMBEN, Mass, történt az alábbi épületes história. Két testi-lelki jóbarát közös megállapodással, több ízben, hosszabb-rövidebb időre feleséget cseréltek. Az egyik asszony, Mrs. Edith E. Lee és férj, Calvin M. Watson válópert nyújtottak be és a válási tárgyaláson tűnt ki a barátságos megegyezés, melybe mind a négyen készséggel beleegyeztek. OSCAR R. BENAVIDES, Peru köztársasági elnöke pár tucat aranyhalat rendelt és meghagyta, hogy a halacskákat repülőgépen szállítsák el hozzá. A halakat Miapuban tették a repülőgépre és teljes épségben tették meg a 3416 mérföldes utat Lima városáig. A HUSZONHATÉVES Reba Foster, Pecos, Tex,húsz éven át betegeskedett, vakbélgyulladás tünetei voltak. Végre műtétre határozták el magukat a kezelő orvosok és a vakbéllel együtt egy beágyazott gombostűt távolítottak el, melyet Miss Foster kerek húsz évvel ezelőtt, gyerekkorában nyelt le, de melyről teljesen megfeledkezett. MAURY HUGHES, Dallas, Texasban lakó ügyvéd, ha nem ügyvédeskedett, fajtyúkok és fajkakasok tenyésztésével foglalkozott. Kakasainak disze és vezére a Beautificus névre hallgató fajkakas volt, mely — vagy talán aki — ma már valószínűleg nem él és egy leveses kondorban fejezte be fiatal életét. Beautificust elrabolták és a vakmerő rabló 85 dollár váltságdíjat Lövésért, különben... Hughes későn vette észre a bajt, a kitűzött határidő lejárt és már nem menthette ki Beautificust a leveses kondérból. AZ ÉLET ÉS HALÁL adtak egymásnak találkozót Adairsville, Ga. városkában. Dr. Sidney Hutcheson egy szülésnél segédkezett, világra hozta az újszülöttet, de a következő pillanatban szívéhez kapott az 51 éves doktor és halva rogyott össze. Szívroham ölte meg. AZ ÉLŐ EMBERFAJTÁK közül az eszkimó volt az egyetlen, melyről azt hitték, hogy teljesen mentes a rákbetegséggel szemben. Ez a tévhit most megdőlt. Az Eastern Arctic Patrol hétszáz eszkimót vizsgált meg teljes alapossággal és az expedíció orvosai megállapították, hogy közülök egyik rákbeteg volt. A RIDGEVILLEN, Dellake W. B. Trust 15 dolláros csekket várt egy new yorki cégtől, melynek karácsonyi virágokat szállított. Ugyancsak meg volt lepve, mikor a csekket megkapta, mert az nem 15, hanem kilencmillió és tizenöt dollárra szólt. Trull levélben értesítette a küldőt a kis tévedésről és csak azt kérte, hogy hagyják meg nála a csekket “emlékül” — egy kicsit pukkasztani szeretné vele “barátait”. DOHÁNYOSOK megnyugtatására szolgáljon a Cincinnati-i egyetem tudós tanárainak kijelentése, amely szerint a dohányfüst határozottan fokozza az intelligenciát. Fehér patkányokkal kísérleteztek és azt találták, hogy a dohányfüstös kalitkában tartott patkányok sokkal intelligensebbek, tanulékonyabbak és gyorsabbak voltak, mint azok, amelyeket nem részesítettek a nikotin jótékony hatásaiban. Budapesti posta Amerikába n J 1 1» Ti 1 , i • r 1 , , , ,, , , A svábok pompásan levizsgáztak A BONYHÁDI kerületben választás volt. Ez a kerület a magyarellenes német izgatás főfészke. A kerület lakosságának több mint kétharmada német. Itt ütötték fel a magyarellenes csoportok központjukat. Ezért hát rendkívüli jelentőségű volt a bonyhádi választás. A magyarság és magyarbarát németség Klein Antalt léptette fel. Klein Antal a szomszédos kerületkép______________ viselője, de népszerű az egész megyében. Azért vált meg régi biztos kerületétől, hogy Kunbonyhádon felvegye a harcot a magyarelle-VI« IUINI nes izgatókkal. Klein Antal kitűnő ember, « ■ békében negyvennyolcas volt, most kisgazdára FlOor párti. Minden magyar párt őt támogatta, . ^ mert erőmérkőzés volt ez a magyarsághoz hű I T9 S 3 lakosság és a német izgatóktól megmételyezett svábok közt. Hatalmas erőpróba volt. “ A német túlzók Goldschmidt Györgyöt léptették fel s nemcsak az összes magyarországi hitlerista sváb vezérek izgattak, uszítottak a kerületben, de sok magyarországi sváb diák is és egy tucat diák agitátor jött Németországból, járva titokban éjszakánkint a falvakat. Rengeteg újság, röpirat is érkezett Németországból. A választás kifogástalanul tiszta volt. Az egész magyar közvélemény aggódva leste az erőpróba eredményét, leste azonban a németországi közvélemény egy része is. Klein Antal 10.533 s Geldschmidt 2566 szavazatot kapott. A tolnamegyei svábok tehát fényesen levizsgáztak a magyar haza melletti ragaszkodás és hűség, továbbá józanság kérdésében. Klein kortesen a kisgazdapárt két sváb, paraszti sorsú országgyűlési képviselője volt: Láng Lénárt és Riesz Ádám. Paul Muni betegeskedése és felépülése Budapesten Paul Muni, Amerika egyik legnagyobb filmszínésze, feleségével Budapestre jött, hogy európai szabadságútja során, pár jó napot töltsön a magyar fővárosban. A vasúton azonban meghalt, úgy hogy megérkezve magas lázzal szállították egy pesti szanatóriumba. Öt napig feküdt ott influenzával s aztán teljesen meggyógyult. Rengeteg virágot, tokaji bort, barack pálinkát, befőttet küldtek a beteg művésznek azok, akik a filmről szerették meg a valóban kiváló amerikai sztárt. Amerikából is igen sok érdeklődő kábel érkezett. Az amerikai National Broadcasting Company felkérésére pedig felgyógyulása után a budapesti stúdióból mondott beszédet rádión rövid hullámhosszon az amerikai közönséghez. Paul Muni a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a budapesti orvosokról és szanatóriumról. Betegágyából felkelve,, megnézte a magyar fővárost, megjelent színházakban, mulatóhelyeken, éttermekben, s a közönség őt is, feleségét is meleg szeretettel fogadta. Nagyobb kirándulásokat nem tehetett, mert éppen e napokban dühöngött olyan hideg Budapesten, amilyen csak 1929-ben volt egy napig. Most azonban ez a rettenetes hideg kerek tíz napig dühöngött. Paul Muni meggyőződhetett, hogy az a hideg, amit Amerikában a szokott túlzással fagyhullámnak neveznek, kis öccse sem lehet annak, ami tíz napig Budapesten uralkodott. A háborús összeomlás óta kitűnően tanítják az idegen nyelveket Magyarországon. Új módszerek könnyűvé, kellemessé teszik a nyelvtanulást, nem úgy mint régebben, amikor a nehézkes, vaskalapos, ósdi tanítási módok meggyűlöltették, megutáltatták az iskolákban a nyelvtanulást. Amellett divatja is van a nyelvtanulásnak. Sok meglepett ember pótolta mulasztását s tanult meg deresedő fővel angolul, franciául, olaszul. Budapesten alig akad jobb kávéház, vendéglő, bolt, ahol egyszerű kiszolgálók, pincérek tűrhetően ne beszélnének kéthárom, esetleg négy idegen nyelven. A legmagyarabb városokban is feltűnő sok az idegen nyelveket tudó fiatalember. Valamikor a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben sokan tanultak s tudtak nálunk idegen nyelveket. Azután az osztrák elnyomás idején lett a jelszó, hogy jó magyar ember nem tanul németül. Minthogy pedig németül nem tanul, egy szuszra bojkottálja a többi idegen nyelvet is. Az én diákkoromban egyes alföldi gimnáziumokban hazafiatlannak tartottuk, aki németül tanult s éppen azért akad ma is nem is egy olyan nagyobb alföldi község, ahol az én korombeli urak közül (jeles nemzedék volt ez) nem akad senki, aki a magyaron kívül más nyelven egy kukkot is tudna. Ha pedig mégis tud egyik-másik véletlenül németül, az úgy összetöri-zúzza a szerencsétlen, senkinek nem vétő német szavakat, hogy minden ember haja az égnek mered, amikor meghallja. Nekem például egy öreg úr volt a német tanárom, aki zsinóros magyar ruhában járt — télen viszont nagykendőt kötött mellére, hátára — s gyanús szemmel nézte azt a tanítványát, aki komolyan vette a német tanulást. Gyakran ezzel is fejezte be a német órát: — Gyalázatos, szemtelen nyelv ez. Eléggé elkeserít, hogy rákényszeritenek: éppen én tanítsam ezt az ördögfajzat nyelvet. El ne felejtsétek azonban fiuk, hogy minden rossz Bécsből tört ránk és hogy mégis huncut a német, hogy a fene enné meg a zúzáját, a máját, minden kis porcikáját. A tanítás teljes sikerű is volt: nem tudott az én osztálytársaim közül egy sem ezen a pogány nyelven. Igaz, hogy a magyaron kívül más nyelven sem. Ábránd és valóság VALAHÁNYSZOR azt akarom mondani, hogy “sétáltam”, mindig eszembe jut egy öreg barátom mondása, aki azt hajtogatta, hogy “szegény ember nem sétál, a szegény ember csak járkál”. Az sétál, akinek sok pénze éssemmi gondja nincsen és miután nálam ennek éppen az ellenkezője áll fenn, ahelyett, hogy azt írnám: “sétáltam” a Broadwayn, megmaradok a járkálás mellett, szóval járkáltam a Broadwayn. Járkáltam és a mindig változatos, mindig forgalmas utcán állandóan akad valami megfigyelésre méltó. A negyvenkettedik utca körül egy öregebb embert láttam, nagy csomag volt a kezében, hirtelen megállt, letette csomagját és figyelmesen vizsgált valamit a járda felét elfoglaló vasrácsok alatt. Ezen a környéken számos ilyen vasrácsos járda van, mert a pincék és földszinti helyiségek egész a járda alá érnek. Az öreg ember a zsebébe nyúlt, kis bádogskatulyát vett elő, melyben valami fekete, ragadós anyagból készült kocka volt hosszú zsinórra kötve. A zsinórt leengedte a vasrácsok közé a földre, azután óvatosan felhúzta és a fekete kockán ott csillogott egy tíz centes, mely valahogy valakinek zsebéből gurult oda. » Nem tudom mi lehet a foglalkozása ennek a javakorbeli embernek, de annyi bizonyos, hogy szemes, figyelmes, mert mindig a vasrácsok felett jár, nem a kő járdán és járás közben szeme állandóan a pincék padlózatát kutatja. Úgy látom, hogy fel van készülve az elhullajtott vagy elgurult öt és tíz centesek kihalászására, erre vallott a zseniális, mégis egyszerű halászó készülék is, mely állandban zsebében van. EGÉSZ kis fiók Coney Islandot találtam az egyik penny arcadeban, a régi jó vásári panorámákra emlékeztető kikiáltók édesgetik a bámészkodókat a tíz centes belépődíj lefizetésére, melynek ellenében szinte hihetetlen csodákat ígérgetnek. Ott volt Rajah, a kivénült, érdemekben megőszült hollywoodi oroszlán, mely dicsőséges filmkarrierjét itt fejezte be. Láthatók a híres tányérszájú afrikai nők és “Whozis” az embermajom, az összekötő kapocs az ember és majom között. Bevallom nagy kísértésnek voltam kitéve, szerettem volna ezt a sok felkínált és “kilencven” más csodát megtekinteni, de nem volt rá elég időm. De elhatároztam, hogy legközelebb rövidebbre szabom a járkálási időt és benézek ebbe a panrámába, már csak azért is, hogy megírhassam saját tapasztalataim alapján azt, amit láttam. Okvetlen elmegyek, még ha baleknek is fognak tartani. Végre is a mai drága világban kilencven “csodáért” tíz centet fizetni igazán nem nagy áldozat. Már a tányérszájú afrikai szépségek megtekintése is megéri a pénzt! FÖLDY KÁROLY Mind többen és többen tudnak Magyarországon idegen nyelveken A MAI NAP portréja BARBARA HUTTON után Amerika leggazdagabb örökösnője Doris Duke Cromwell, aki most újra Európába utazott. A leggyakoribb emberi szenvedély, a dohányzás juttatta milliókhoz Doris Duke apját, aki korán halt meg, amikor még egészen kicsiny gyermek volt a leánya. Doris Duke néhány évvel ezelőtt ment férjhez James Cromwell-hez, aki maga is igen gazdag ember, s aki abban különbözik Amerika legtöbb gazdag emberétől, hogy megérti és helyesli a New Deal céljait. James Cromwell alapos tanulmányozója, a gazdasági életnek és tanulmányairól könyveket is írt. Amikor A. Harry Moore-t New Jersey kormányzójának nevezték ki, erősen tartotta magát az a hír, hogy Moore James Cromwell, fogja kinevezni utódjának ,a washingtoni szövetségi szenátusba. Kétségtelen, hogy nagy nyeresége lett volna a szövetségi szenátusnak olyan ember, aki nemcsak a nagy vagyonok jogait, hanem kötelességeit is bírja, bár maga is a nagy vagyonú emberek osztályába tartozik. S egészen bizonyos, hogy Dorus Duke is beillett volna a washingtoni társaságokba, hiszen, ő maga is nagy érdeklődést tanúsít a szociális problémák iránt s a múltkoribanpéldául Mrs. Franklin D. Roosevelttel, az elnök feleségével járta be a west virginiai bányavidékeket. De New Jerseyben a pártgépezet John Milton szenátori kinevezését diktálta és Doris Duke most Washington helyett Európába utazott. A hűség jutalma EGY NAPON két esetben is megtörtént, hogy a férjet a feleség mentette meg a fogházbüntetéstől. Mind a két eset londoni rendőrbíróságok előtt játszódott le. William Arthur Altoft rakodómunkást a rendőrbíróság tizennégynapi fogházra ítélte, mert megtámadta a munkanélkülieket segélyző hivatal egyik tisztviselőjét. Éppen el akarták vezetni a cellájába, mikor a tárgyalóterem egyik sarkából előlépett a felesége és megcsókolta. J. R. MacDonald rendőrbíró látta a jelenetet. Magához intette az elítélt munkás feleségét. — Milyen fiú a férje? — kérdezte tőle. — Nagyon jó fiú — válaszolta az asszony. — Biztos vagyok benne, hogy soha nem fog többé ilyen dolgot cselekedni.— Megváltoztatom az ítéletet, — mondta a biró. — Őszintén megvallom, hogy nagyon meghatott a csókja. Egy font pénzbüntetést szabok ki a fogház helyett. Mrs. Altoft megígérte, hogy ő maga fog gondoskodni a büntetési összegnek heti 2 shillinges részletekben való lefizetéséről. — Megmentette a férjét a fogháztól — jelentette a rendőrbíró. A másik eset vádlottját, James Henry Sullivant, azzal vádolták, hogy ellopott két láda karácsonyi puskát. A tárgyaláson kiderült, hogy Sullivan büntetett előéletű, már négyszer ült fogházban lopás miatt. Szeptember óta munkanélküli. A tárgyaláson megjelent Sullivan felesége is. Odaállt a rendőrbiró elé és így szólt: — A férjem mindig jó és hűséges volt hozzám. — De már többször elitélték — mondta a rendőrbiró, Herbert Medcalfe. — Én miattam tette, amit tett — válaszolta az asszony. A rendőrbiró a vádlott felé fordult: — Hathónapi fogházat érdemelne. de látom, hogy hűséges fiatal felesége van s a büntetés őt is erősen sújtaná. Lehetőséget akarok adni magának a tisztességes életre, ígérje meg, hogy soha többé nem kerül a bíróság elé. — Megígérem, uram, — mondta a vádllott. A rendőrbiró Sullivant felmentette. Az első esetnek érdekes utójátéka is támadt. J. R. MacDonald rendőrbiróhoz két ismeretlen is beküldött egy-egy fontot Altoft rakodómunkás büntetésének kiegyenlítésére. Ezenkívül kapott egy névtelen levelet is, mely szemére hányta lágyszívűségét. Minderről a rendőrbiró emlékezett meg másnap a tárgyalások megkezdése előtt. — Sokan úgy gondolkoznak, hogy nagyon lágyszívű voltam, — mondta, — de meg volt a magam oka, hogy így cselekedjem és nem bántam meg. Ma reggel kaptam egy névtelen levelet, ami nem valami hízelgő. DORIS DUKE CROMWELL AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA