Amerikai Magyar Népszava, 1960. március (62. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
’d. OLDAL Second class mall privileges authorised at Cleveland, Ohio Published dally, except Sunday and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 805 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre (one year) $25.08 félévre (half year) $13.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Bridgeport Conn., 578 Bostwick Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ava Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Garfield, N. J , 32 Division St. Buffalo N. Y., P. O. Box 152 New Brunswick, N. J., 98 French St. TMIa^n’ra Sau’are Station PeWh Amboy N J *01 t Chicago, 111.,^ 8341 Prairie Ave. Philadelphia, Pa.: 4631 N. Rosehill St. Alliance O, 760 E. Summit Street Trenioi., in. J., oil Genesee aucci Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B. Ont.. Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 KIKNEK NEM SZABAD HÁZASODNIOK? A házasságok egyre rosszabbodnak Amerikában. Nemcsak a válások száma növekszik egyre jobban, de a gyilkosságok is, melyeket az egymástól szabadulni akaró házastársak követnek el. Most fognak ítélkezni dr.Fich és kedvese ügyében. A gazdag sebész megölte a feleségét, hogy a titkárnő szeretőjét elvehesse feleségül. Az asszony elvált volna, de az orvos attól félt, hogy sok pénzébe fog kerülni a válás, így inkább megölte. Gyilkosságot követett el. Mrs. Nelle Lassiter, egy gazdag detroiti automobil-kereskedő felesége. A nő azért ölette meg a férjét bérgyilkosokkal, hogy férje volt társával zavartalanul élhesse világát. Hugo A. Bourdeau, a marylandi egyetem szociológia tanára és a baltimorei házassági tanácsadó intézet vezetője a következőket nyilatkozta nemrég tartott előadásán: Négy típusú nő és férfi van, akiknek sohasem szabadna megházasodniok. 1. A karrierista. Ezek azok a nők és férfiak, akiknek a házasság csak akkor jelent valamit, ha az a jövőjüket elősegíti. A házasság a szemükben egy olyan kényszerhelyzet, melyet mindenki elvár tőlük: a főnök, a társadalom. Ezek az emberek sajnálják az időt, melyet a házasság elvon a munkájuktól. Ezeknek az embereknek állandó bűntudatuk van a munkájukkal és a házastársukkal szemben. 2. Az önző ember. Ezek annyira el vannak foglalva a saját énjükkel és problémájukkal, hogy képtelenek a legközelebbi hozzátartozójuk bajával törődni. Ezek önzők és elvárják, hogy mindenki lemondjon mindenről az ő kényelmük és hiúságuk érdekében. Érzelmileg is mindig magasra támaszkodnak és magukon kívül vannak a dühtől, ha valaki ellent mer nekik mondani. 3. Az örök gyermekek. Ezek vagy nem tudnak, vagy nem akarnak elszakadni a családjuktól. Még negyven éves korukban is a mama kötényébe kapaszkodnak. Semmiféle döntést a szüleik nélkül nem hoznak és amint a legcsekélyebb bosszúság éri őket, hazarohannak a szüleikhez. A családjuk nélkül semmiben sem akarnak résztvenni. Úgy érzik, hogy a szüleikhez tartoznak elsősorban és a házastárs sokkal kevésbbé fontos, mint a szülők. 4. A versenytársak. Ezek versengenek egymással és a munkájukkal akarnak fölénybe kerülni. Nem együtt dolgoznak a jövő érdekében, hanem mindketten ugyanazért a szerepért versengenek. A nőket könnyebb felismerni, mert ezek rendszerint férfias, erőszakos, uralomra vágyó teremtések. Művész házasságoknál lehet a leggyakrabban látni ezt a típust. Ezeknek az embereknek a legtöbbje azért házasodik, mert társadalmi szokásaink szerint ezt elvárják tőlük. Nagyon sok munkaadó megköveteli, hogy az alkalmazott nős legyen. Sokan csak azért házasodnak, mert egyedül érzik magukat. Dr. Bourdeau szerint sokkal helyesebb, ha ezek az emberek agglegények maradnak és nem teszik tönkre valaki más és a saját életüket. A BALESETEKRŐL A statisztika évtizedekre visszamenőleg kimutatta, hogy télen sokkal több baleset történik, mint nyáron. Ez logikus. Télen az időjárás síkossá teszi az utakat, a levegő általában viharosabb. A hatóságok azonban állandóan figyelmeztetik a közlekedési járművek vezetőit: vegyék figyelembe az adottságokat és a körülményeket és hajtsanak óvatosabban. Mindez azonban — a jelek szerint — nem tartja vissza az érdekelteket attól, hogy télen is olyan sebesen vezessék autóikat, mintha a legszebb nyári nap mosolyogna rájuk. A rendőrség új rendszabályokra készül. A gyorsaság “szerelmeseit” a jövőben az eddiginél komolyabban fogják megbüntetni. Komolyabb esetekben rövidebb-hosszabb időre elveszik licenseiket is. Ha a ticket nem elég, a példák nem elrettentőek, erélyes kézzel kell rendet teremteni ezen a területen. A gyorshajtók nemcsak a saját életüket veszélyeztetik, hanem embertársaikét is. Az elgázolt ember családjának pedig vajmi kevés vigaszt nyújt az a tény, hogy hozzátartozójának életét nem revolvergolyó, hanem az éppen olyan veszedelmes, száguldó autó oltotta ki. amEkiüAt MAUT \H NisPSZava VENDÉG VOLTAM A FŐISKOLÁBAN Tamás István Hogy a nőket főzni tanítják, arról már hallottunk. Hogy külön iskolát alapítottak erre a célra, azon sem csodálkozunk. A mai nő, különösen a nagyvárosi, egyre jobban leszokik erről a nemes hivatásról. Most azonban olyan iskolák nyílnak, ahol a férfiakat tanítják főzni. Ezek a főző iskolák olyan tömegben nyílnak meg Amerika minden részében, hogy az a gyanúnk, az amerikai férfi fellázadt a kanna nyitók és az üvegből kiöntött dolgok ellen. Gondolván, ha már pénzbe kerül ez is, az is és a feleségnek csak a különböző gyűlésekre van ideje, megtanul főzni. Mint a mama. Mit tehetnek mást, ha szeretik a gyomrukat? Vendég voltam egy ilyen iskolában. Először azt hittem, hogy ezek a tanulók javarészt elkeseredett agglegények, akik “azért se nősülnek!” felkiáltással inkább maguk állnak a tűzhely mellé, semhogy egy hozzá nem értő feleség keze égesse oda a rántást. Ám az igazgató legnagyobb meglepetésemre kijelentette: — Valamennyien nős emberek! Mr. Minks — és bemutatta két gyermek boldog atyja. Azért iratkozott be, mert végre egy rendes hamburgert akart enni. . . . Mr. Minks mosolyogva bólintott. Derekán fehér köténnyel, serényen, boldogan leste, mint sül a bús a forró zsírban . . . Az iskola laboratóriumszerűen tiszta, a konyha elegáns. A diákok mind tagábaszakadt férfiak, legtöbbje túl a harmincon. — Mr. Alexander — mutatott egy szakállas arra az igazgató — az édességek specialistája. Otthon sohasem tudta elérni, hogy a felesége egy tortát süssön. Ma ő adja a legjobb recepteket a szomszédasszonyoknak. — Bizonyítványt is kapnak a diákok? — kérdeztem. — Természetesen — felelte az igazgató — sőt el is buktatjuk azt, aki nem tanul meg főzni. Hiszen felelősséget vállalunk a bizonyítványokért. Kérem, vannak itt született tehetségek, akik New Yorkba, a Plazába mehetnének szakácsnak, úgy belejöttek a főzés művészetébe. Mert ez igazán művészet, akár a költészet, ihlet kell hozzá. Hirtelen velőtrázó kiáltás hasítja át a levegőt. — Mit csinál Mr. Fox? Odaégeti a zsírban sült krumplit! De már késő. Mr. Fox némán szégyenkezik. Pironkodva dadogja: — Kérem, én csak egy hete vagyok itt . . . A kollégák árulkodnak: ■— Rém ügyetlen alak . . . Mindent elront . . . Irta: TAMÁS ISTVÁN De kénytelenmegtanulni főzni, mert a felesége nem hajlandó, a vendéglő meg sokba kerül. A főzőiskolának ritka tehetséges alakjai is akadnak. Egy bankhivatalnok valóságos szakácsfenomén. Csak ránéz, csak beleszagol egy ételbe és megmondja, hogy mi hiányzik belőle. A tanároknak ő a kedvence. A falon egy tábla lóg: “Nőknek tilos a bemenet”. — Csak nem nőgyülölő? — kérdezem az igazgatót. — Nem, de nem szeretjük a női látogatóikat. Mindent kritizálnak és minden lébe beleütik az orrukat. Az iskola nemcsak gyakorlati, de elméleti oktatásban részesíti a vén “diákokat”. — A hús spékelése úgy történik — magyarázza a tanár. De erre az egyik stréber már feltartja az ujját. A tanár leinti és egy másikat szólít fel. — Nos, Mr. Baumgarten? Mr. Baumgarten lassan feltápászkodik: — "Vesszük a húst . . . megsózzuk . . . És akadozva elmondja a spékelést. A mellette ülő cipőkereskedő lázasan súg neki. Ha nem látnám a borostás állakat, gondoktól barázdás arcokat és őszbecsavarodó fürtöket, azt hinném, hogy még mindig a negyedik bében vagyok és drukkolnék a Baumgartennek, nehogy beszekundázzon. PÁRISI KIS TÜKÖR A tavaszi divatbemutatók elhalványítják a politikai divatbemutatók szenzációját . . . Ez idén egy-egy híres szalon annyiféle vonalat, szint, anyagot mutatott be, mint azelőtt az összes tervezők együttvéve. Szellemesen kiaknázták a régi divatot. Nincsen új ötlet, csak új arcok vannak. Fejbúbra tűzött konty, magasra fésült haj, paróka, körülrajzolt szemek — idegenszerű arcot kölcsönöznek a nőknek. Francia gésáknak nevezem őket. Major Ilonka A paróka olyan divatos, hogy valódi hajamat is annak nézik. Megszületett egy új, romantikus bútordarab, a parókaszekrényke. Lajos királyok szép asszonyai is megirigyelték volna. Az ő rizsporos parókáik egy párkányon kalaptartóikra voltak helyezve. Némelyik egy méter magas volt. Mária Antoinette királynőnek kedvenc hamishaj viselete a rizsporos parókára tűzött kis vitorláshajó volt. . . Régi tradíció szerint az amerikaiaknak tervezik a párisi modelleket és az amerikai újságolvasóink a bemutatók napján már tudják, hogy mi a divat . . . Napóleon az angolokkal is háborúskodott. A viszály idején a francia hajók számára tengerzárlatot rendeltek el. De azokat az óceán járó francia gőzösöket, amelyek Amerikába selyemtunikákat, divatbábokat, parókákat és parfümöt szállítottak , udvariasan továbbengedték. A divat tüzijátékából csak annyit idézünk, hogy a ruhák rövidek, térden alul érnek. Újra a Dior-féle A-vonal divatos. Szűk vállak, domború mell, lefelé bővülő szoknya. A csípőig érő kosztümkabátok ujja szűk, kimonószabású, rakott szoknyát viselnek hozzá. A sima szövetruhákhoz elegánsak a fregoli kétszínű bolerók, háromnegyedes vagy a ruha hosszáig érő szövetgallérok . . A cocktail és estélyi ruhák nagyrésze virágos taftból, színes mousselineból készül. Dusán húzott, testhez simuló, csípőig érő felsőzésből, hullámzik a szoknya. Sok fodor, plisszé a divat . . . Dior bemutatóján először jelentek meg moszkvai divattervező elvtársak. Igencsak elámultak a kapitalista nők pazar ruhatárán és sóhajtva panaszolták, nem tudunk vásárolni, nincs hitelünk! Egy kis türelem, Effremova és Koulitchev elvtársak, ha Kruscsev megkapja a béke Nobeldiját, akkor nincsen messze az az idő, amikor Dior modeljeit ti fogjátok a legjobban megfizetni! . . . A Dior cég pazar szőrmeosztályának vezetője, Maria Schouvalova hercegnő, nemcsak bemutatta Effremova elvtársnőnek és Koulitschev továrisnak a szőrmemodelleket, hanem tolmácsul is szolgált. Az idők vétóznak . . . A patinás szalonok titkaiból elárulunk néhányat. Barbara Hutton szezononként több mint száz ruhát vásárol. Ő az egyetlen divatdáma, aki barátnői számára legalább húsz párisi modellt rendel. Barbara egy énekesnőnek odaajándékozta szürke nere gallérját. A művésznő verseket szavalt, Barbara hálából a vállára helyezte a drága szőrmét ... A milliomosnő Lanvin Castillónak legjobb vevője, Grace monacói hercegnő rendelésein messze túltesz . . . Mrs. Gloria Guiness húsz modellt rendel, de az a hobbyja, hogy minden színben lemásoltatja azokat. . A fiatal Mrs. Barncroft, híres textilgyáros felesége, a megálmodott vevő Jean Dessés görög származású divattervezőnél minden szezonban 25 kosztümöt és 25 ruhátrendel és Dessésre bízza, hogy milyen modelleket rajzol számára. A divattervezőnek Frederika görög királyné is kliense, mégis Mrs. Brancottot tartja királynői vevőnek, mert fantáziáját, művészi elgondolásait, szabadon megvalósíthatja. A kész ruhákat írta: MAJOR ILONKA (Páris) egy szabásznő repülőgépen New Yorkba szállítja. Florence Frank Jay Gould az “eredeti” ruhákkedvelője. Sok modellt teljesen nemes szőrméből rendel és sportruháit luxusanyagokból készítteti, estélyi ruhának is beillene. Maggy Rouff a szalonja. Farah Diba, a perzsa sah felesége, mindössze harminc ruhát rendelt. Amint látjuk, se királynak, se császárnak nem kell lenni, hogy valaki ilyen fényűzést megengedhessen magának. . A maharadzsáknak is van még sok ezer drágakövük, ha kevesebb is a palotájuk. India mesés kincseinek egyik tulajdonosa a hájderabadi maharadzsa, akinek Indiában ma is sok földje, palotája és temérdek drágakincse van. Berar herceg, a fia, azt meséli, hogy apjának annyi gyöngye van, hogykét kilométert ki lehetne rakatni vele. A maharáni, aki ökölnyi rubinokat és smaragdokat visel, azért tud minden szezonban Lanvin Castillónál több mint száz arannyal, ezüsttel, drágakővel teli szőtt öltözéket rendelni. Amaharáni nem párisi divat szerint öltözködik, pazar selymeit változatos raffinériával — sári módján — viseli. A francia nők engedhetik meg maguknak legkevésbbé, hogy párisi szalonban vásároljanak. Mindössze húsz divathölgy van, aki szezononként ■tíz tizenöt ruhát vásárol. Egyedül de Ribéra márkiné költ évenkint húsz modellre, melyeket különböző divatházakban válogat össze ... A csillagászati számokhoz nem említettük, a nemes szőrméket, ékszert, cipőt, táskát és kalapot . . A magas tetejű széles karimájú kalapok divatosak, estére mousselineből készült turbánok, melyek romantikusan simulnak az archoz. A legavatottabb divathölgy is legszívesebben kalap nélkül, divatos hajviseletben, vagy parókában jelenik meg. Az édes, bolondos kalapdivatnak vége . . . HAZÁTLAN DOKTOROK A bécsi egyetem falai között ma doktorokat avatnak — ki tudná megmondani hányadikok már abban a hosszú sorban, amelyet abécsi Universitas az alapítása óta eltelt hat évszázad alatt kebeléről kibocsátott. A díszterem meglehetősen tágas, mégis szűk az ünnepi alkalomhoz. Már a galéria is teli, de még egyre duzódnának, ha ugyan lehetne. De többen már nemférnek. Telt ház van. A terem elején díszes fa-alkotmány magasodik, itt zajlik le az avatás fényes, ősi szertartása. A fiatal doktorok egy oldalajtón bevonulnak és az emelvény előtt némán felsorakoznak. A fekete és sötétkék férfiöltönyöket színes női ruhák tarkítják, majd egy-egy fehér bóbita ékelődik közbe: az apácák vekrana, minthogy kedves nővéreket is avatnak doktorokká. A szertartás megkezdődik. Az orgona sípjai lágyan felbugnak. Három idősebb férfi lép a terembe. Földig érő, színes selyem talárt viselnek, fejükön fekete föveg, nyakukban aranylánc. Kevésbbé díszes öltözékű férfiak kísérik őket kétoldalt. Az egyetem rektora Antoine professzor és a dékánok érkeztek, egyetemi altisztektől övezve, méltóságteljes gonddal az arcukon, mint akik tisztában vannak feladatuk jelentőségével. Miből áll e feladat? Vájjon csupán annyi-e, hogy egy formás beszéd kíséretében átnyújtják a friss sütésű doktoroknak a vörös tokba zárt, hatalmas függőpecséttel ellátott diplomát, aztán egy kézfogással útjukra bocsátják őket? Lényegében igen; a szertartás csupán ennyiből áll, meg a “Gaudeamus igitur . . .” vidám orgonaszólójából, amely úgy hangzik, mintha egy amerikai film betétszáma lenne. De a formás beszéd nem formális, hanem olyasmit hangoztat, mint “humanizmus”, amely manapság minden ember és minden emberi érték megbecsülését követeli meg és amely megvetéssel sújtja azt az egyént, aki tulajdon ember méltóságát nem becsülve, képességeit a rombolás szolgálatába állítja. A szavaknak, itt a két világ határán, nyomatékos jelentőségük van. Az újdonsültbiológus, psychológus, vegyész, sajtótudományi, irodalmár történész doktorok arcán megilletődöttség tükröződik ; igen, ebben a szellemben akarnak működni életük további során, az a humánum fogja irányítani cselekedeteiket, amely nem csupánértelmi, hanem erkölcsi érték is egyúttal. Így válik a doktorrá avatás egy kis háziünnepség keretein, a lelkesen tapsoló szülők és menyasszonyok, rokonok és jóbarátok összejövetelén túl egy eljövendő világ jelképévé. Nekünk, magyaroknak a terem idegennyelvű tengerében, de mégis oly rokon embereknek sünijében más is megragadja figyelmünket. Az avatandók névsorában fel-felcsillan egy magyar név. Egy olyan egyszerű magyar név, mint mondjuk Nagy, vagy Kiss. S a név elhangzása után előre lép egy ünneplőbe öltözött fiatalember, átveszi a díszes, arany, piros és kék betűkkel pingált diplomát, kezet fog a rektorral és visszalép társai közé. Hátul, a közönség sorai között senkije sincs. A sok-sok virág közül egyetlen szál sem az övé . . . Várjon tudja-e a díszterem közönsége, milyen nagy munkába, micsoda erőfeszítésbe került eljutni idáig? Nem valószínű, hogy bárki is törné rajta a fejét, meg aztán — legyünk őszinték — miért is érdekelne valakit a dolog? Csak mi tudjuk, milyen hosszú lehetett, milyen fárasztó és írta: KLAMÁR GYULA kínzó az út, amely az osztrák határszéltől ebbe a terembe, Antoine professzor parolájáig vezetett. Mit érezhet ilyenkor a fiatal magyar? Bizonyára lehetetlen volna elmondani érzéseit, akár csak ezredrészét is visszaadni mindannak, ami most egész valóját eltölti. De nem valószínű, például, hogy azt sajnálná, miért nem Ortutay Tubussal, a budapesti, vagy Antalfi Gyurkával, a szegedi egyetem rektorával fogott az imént kezet. A pécsi egyetemen is — amely mindössze két esztendővel fiatalabb a bécsinél — a marxizmusleninizmus ma a legfontosabb tantárgy és a “politikai érettség” messze előrébb való a szakmai tudásnál. Arra azonban biztosan gondol szegény hazátlan doktor, hogy miért is kell ennek így lennie. Az avatás után miért a Schottenring áradatában kell elmerülnie és miért nem arra a csendes, idillikus szegedi térre sétálhat le, amelyet a híres piaristáról, az “Etelka” írójáról, Dugonics Andrásról nevezték el. S tehetségét, tudását miért nem állíthatja saját népe szolgálatába, amikor ennél szebb, felemelőbb hivatása nem lehet embernek . . . És az aranycirádás falak, amelyek annyi bölcsességet hallottak és szívtak magukba az elmúlt évszázadok alatt, így válaszolnak a tépelődőknek kongó szavakkal: — Eljön az idő, talán nincs is messze már, mikor a humánum, az európai gondolat és a szabad, független haza szolgálata mint egységes világkép bontakozik ki és valósul meg. Ti, fiatalok, ti lesztek ennek az uj világnak doktorai, professzorai. Ne csüggedjetek!