Amerikai Magyar Népszava, 1975. július-december (85. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-07 / 45. szám
Péntek, 1975 november 7 AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA ÓHAZAI TÁJAK ŐSZI BARANGOLÁS VESZPRÉM MEGYÉBEN Balatonfüred, október hó... Most miről beszéljek? — kérdezi önmagától a krónikás, amikor leül íróasztala mellé, hogy Veszprém megyéről megpróbálja elmondani azt, ami lényeges. Nehéz kérdés: hol időzzön el a gondolat és a tekinteti Balatonfüred nyüzsgő idegenforgalmán, vagy a Bakony erdőségeinek szélén álló magányos házak csendjén, a pápai hársak illatánál, vagy a péti iparvidék savanykás kénszagánál, Somlómézédes boráról számoljon be a toll, vagy Veszprém fejlődéséről, a badacsonyi nádasok misztikus világáról, vagy a herendi porcelán ezüstös csengéséről. Kezdjük talán így: az ország legszebb és legváltozatosabb vidéke ez, hozzá tartozik a Kisalföld déli része, amely Pápa vonaláig nyúlik, aztán a Bakony erdőséggel borított meredélyei, ahol a gyönyörű völgyek ölén bányászfalvak rejtőznek; még délebbre terül el a Balaton-felvidék — ősi szokások őrizője, a legzamatosabb borok termőföldje — aztán maga a tópart, Balatonvilágostól Keszthelyig. A legvakítóbb fény s a leghűvösebb sötétség található meg itt egymás közvetlen közelében, a napos víz fénye, s a tárnák sötétje. A védett és érintetlen természet ■szomszédságában a magyar vegyipar legrégibb, s egyre fejlődő létesítményei működnek és alig■ha csalódunk, ha azt állítjuk,hogy ez a kettősség az itt élő emberekre is vonatkozik: a Zirc környéki bányász a hét végét erdőjárással, gombakereséssel és vadmálnaszedéssel tölti, a szigligeti szőlősgazda háza a nyári idényben idegen vendégekkel telik meg, francia, angol, holland és német beszédtől cseng a vidék, majd az ősz eljöttével — amikor tovaszállnak a fecskék — a gazda ismét visszatér régi életéhez, betakarítja a termést, présben töri meg a duzzadt szőlőszemeket, s míg csurran a must, csak önmagára figyel, a közeledő tél ezüst csengését hallja, s a tó jegének roppanásait. A balaton-part életritmusát az évszázadok határozzák meg; nyáron mintha gyorsan dobogó szív árasztaná az erekbe a vért, buzog és lüktet itt minden, a vendégsereg elborítja a valóságot, befedi, így hát a nyaralóvendég tulajdonképpen sohasem értheti meg, milyen is ez a táj, s az itt élő ember a maga természetes közegében — hiszen csak a nyár délibábjára figyel. Mégis, az a furcsa, mindenki, aki eltölt itt vagy két-három hetet, úgy érzi, hogy övé a Balaton, az ő szívéhez szabták, a józamata bort a sajátjaként ízleli, tulajdonosként szívja be a napfényt, örökösnek érzi az ünnepet. Bizony voltak idők, amikor ezért a kisajátító mohóságért a Balaton-felvidék őslakosai nem nézték túlságosan jó szemmel az idegent. Befogadták, ám nem szerették. Egyes falvak sokáig őrizték itt elzártságukat, de a modern kor ezt a zárkózottságra való hajlamot az elmúlt esztendőkben szinte nyomtalanul tovaröppentette. A nyári pezsdülés a gazdagodás forrása lett. Beáramlott, ide kötődött a kívülálló nép, a telkek, szőlők, présházak és hegyi pincék értéke ugrásszerűen megnövekedett, az ország nagyvárosainak lakói közül sokan fektették be itt megtakarított pénzüket, jónéhányan azért, hogy öregségükre visszatérhessenek egy természetesebb életformához. Ezek nem csupán hétvégi nyaralóra áhítoztak, hanem állandóbb pihenőhelyre, így hát átépültek az öreg présházak, otthonná alakultak, fürdőszobával és frizsiderrel, a nyugalomba vonult hivatalnok átvedlett szőlősgazdává, s ismét divatba jött egy foglalkozás, amelyet vincellérségnek nevezünk. A Balaton-felvidéken rengeteg olyan ember él, aki ért a szőlőhöz és a borhoz, ezek közül az emberek közül sokan évi alkudott bérért egy-egy kívülről jött nagyvárosi szőlősgazdához szegődnek el, gondozván az ültetvényeket, kezelvén a mustot és a bort. A Balaton-felvidék nyugati része, Badacsonytól Keszthelyig így nem csupán időszakos nyaralóhelynek számít, mivel egyre több itt a letelepülő, tavasztól késő őszig itt élő, most már majdhogynem bennszülöttnek számító „vendég" vagy. ..bebiró”. Ilyenkor október végén különös hangulatú ez a táj. A szórt fény a búcsúzás árnyalataival telik meg, kiürültek a strandok, motelok és sátortáborok, csendesek az országutak, hajók csak nagy ritkán szelik át az aranyzöld, áttetsző vizet. Több százezer ember zsivaja után bizony nagyon is elmélyül a csend. Pedig ezek az őszbe hajló, mézszű napok talán többet érnek a nyárnál, többet jelentenek nyugalomban, tűnődő békességben. Csodákat rejtegetnek a falvak. A Balaton-felvidéken lépten-nyomon a klasszikus magyar paraszti építészet remekeire bukkanunk, a községek temetőiben csodálatosan faragott sírkövek állnak, az apró templomokban évszázados freskók rejtőznek, a parasztházakból művészien faragott tárgyak, a legtisztább nemzeti motívumokat őrző cserépedények kerülnek elő. És a megye különös gonddal vigyáz a múlt értékeire, a műemlékeket restaurálták és óvják, igyekeznek megőrizni a falvak eredendő képét, hagyományos építési stílusát. Természetesen nemcsak a honi nép, hanem egész Európa igényt tart a gyönyörű, tiszta vizű tóra. Magyaroszág idegenforgalmának alapvető tényezője a Balaton. Az elmúlt esztendőkben korszerű szállodák, motelok, kempingek épültek az északi parton is. Európa valamennyi országából érkeznek ide vendégek, olyan vendégek, akiket a Balaton-felvidék varázsa esztendőről esztendőre visszacsábít. Baróti Géza A füredi Horváth-ház 15. OLDAL ÚJ DOKUMENTUMOK A VILÁGJÁRÓ JELKY ANDRÁSRÓL BUDAPEST — Indonéziából érkezett — a világjáró Jelky Andrással kapcsolatos — dokumentumok feldolgozásával foglalkoznak a bajai Türr István múzeumban. A rendkívül érdekes iratanyagok a dzsakartai levéltárban őrzött eredeti okmányok hiteles másolatai, s közvetett kapcsolat révén jutottak el Bajára, ahol a világjáró 1730- ban született. Jelky András — 1730- 1783 — mint szabó-mesterlegény indult világjáró útra. Útján számtalan kalandot élt át: hajótörést szenvedett, kalózok fogságába esett, rabszolgának adták el. 1760-ban Ceylon szigetén egy évig a vadonban élt. Innen Batáviába — a mai Dzsakartába — került, nagy vagyonra tett szert, s a holland kormány titkos tanácsossá nevezte ki A bajai múzeum először végrendeletének fotókópiáját, újabban pedig Jelky két lányának házassági szerződéseit és végrendeleteit kapta meg. Dr. Sólymos Ede kandidátus, a múzeum igazgatója a Jelky-végrendeletet már korábban publikálta a tudományos sajtóban, az újabb vaskos iratköteget pedig most fordítják magyarra. Különösen érdekes a házassági szerződések egyik mellékletének vagyoni listája, amely a legaprólékosabban számba vesz minden tárgyat, s közli azok értékét is. A kutató elmondta, hogy minden új Jelky-dokumentum értékes, írtak róla, de élete még ma sem teljesen ismert. HALÁLOZÁSOK BUDAPEST — Fehér Imre filmrendező, 49 éves; Bakai István a Móra Könyvkiadó szerkesztője; dr. Szteblo Zoltán ny. egyetemi tanár, 87 éves; Horti Rudolf gyógyszerész, 73 éves; P.Csontos Oszkár (Esztergom) ferences gimnáziumi tanár; dr. Regéczy Kiss Zoltán üzemmérnök, 69 éves; Halmosi Endre a Textilértékesítő vállalat osztályvezetője, 65 éves; Sárkozy István a jászberényi kórház volt gondnoka, 83 éves; dr. Schlattner Jenő Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi előadó; dr. Mucskai László vegyészmérnök, egyetemi előadó, 43 éves; Horváth György a SZOT Kutatóintézet osztályvezetője._____ NOVEMBER 1-ÉN LEJÁTSZOTT MÉRKŐZÉSEK EREDMÉNYEI 1 FTC—Szkely 1:0 (0:0) Góllövő: Mucha (86. perc). 2 Győr—VASAS 2:0 (1:0) Góllövők: Horváth (3. perc), Pénzes (82. perc). 3 Bcsaba—HONVÉD 1:1 (0:0) Góllövők: Pál (68. perc), Kolesánszki (83. perc) 4 Videoton—Tatab. 3:1 (1:0) Góllövők: Karsai (30. és 50. perc, második 11-esből), Nagy Nagy I. (80. perc), Kőműves (82. perc) 5 ZTE—Csepel 1:2 (0:1) Góllövők: Vellai (10. perc), Csepregi (46. perc), Kacsányi (66. perc) 6 Újpest—SBTC 2:1 (1:1) Góllövők: Zámbó (1. perc), Jeck (11-es 13. perc), Horváth (89. perc) 7 DVTK—MTK-VM 1:0 (1:0) Góllövő: Makróczi (21. perc) 8 SZEOL—Kaposv. 2:2 (1:1) Góllövők: Antal, Csepán, Kárász, Antal. NB II-es eredmények MÁVDAC—Várpalota 2:3 DVSC—Pécs 2:1 Dorog—Dujváros 0:0 V. Izzó—Volán 1:1 Budafok—Kossuth KFSE 3:2 SZITE—Olajbányász 3:0Oroszlány—Bp. Spartacus 0:0 Bábolna—FOSPED 1:2 Komló—Nagybátony 2:1 Szekszárd—BVSC 1:1