Amerikai Magyar Világ, 1976. február (13. évfolyam, 5-9. szám)

1976-02-08 / 6. szám

KÉRDÉS — Férjem hosszabb ideig kórházban volt. Egy barátja és annak felesége rendszeresen láto­gatták őt,, de valahányszor együtt voltunk a látogatási idő alatt, a barátja mindig a fiatal ápolónőkkel kap­csolatos megjegyzéseket tett, férjem pedig sokatmon­­dóan hagyta mindig helybe annak megjegyzéseit. A vén trottyos — mármint a férjem. De nem kevésbé a barátja! Mit akarnak ezek, hiszen a férjem itthon csak alszik vagy a tévét nézi. De a barátja még öre­gebb! Miután a férjem meggyógyult és hazajött, barátjával továbbra is állandóan a fiatal nővérekről beszélnek. Többek között sokatmondóan emlegetik, hogy hogyan mosta meg őket a fiatal nővér, s még néhány malacságot is. Nekem már elegem van az egészből, de nem nekik!Lehet, hogy azért vagyok fél­tékeny, mert én magam is öreg vagyok, nemcsak a férjem. Viszont én is voltam kórházban, s mégsem beszélek állandóan a fiatal orvosokról. Mondtam a férjemnek, hogy mehet, keressen magának egy fiatal ápolónőt! VÁLASZ — Nincs oka a féltékenykedésre. Telje­sen valószínűtlen, hogy a fiatal ápolónők ugyanúgy beszélnek a maga férjéről otthon, ahogy a maga félje róluk.Férje és barátja beszélgetése ártatlan. Esetleg valóban a tudomásukra hozhatja, hogy legalább ne alázzák meg magát azzal, hogy a jelenlétében vitatják nemlétező szerelmi ügyeiket. Ha viszont van elég fan­táziája, azt javasoljuk, hogy tegye a férjét is féltékeny­­nyé, esetleg barátja feleségével alakítva ki a ,,stratégi­át”. *** KÉRDÉS — Mondja, tud valamit ajánlani egy olyan idős olvasónak, aki fél a repülőgéptől? Ugyanis én már hatvankilenc éves vagyok, s sohasem mertem gépre szállni. Mivel nyugdíjas vagyok, lenne is módom hajóval utazni Magyarországra, de úgabban a hajó drágább mint a csoportos repülőutazás. Már telefonáltam egy utazási irodába is, tanácsukat kérve, de semmit sem tudtak ajánlani. VÁLASZ — Hallottunk arról, hogy még tanfo­lyam is létezik, mert vannak mások is akik félnek a repüléstől. De nem tudjuk a címüket, Los Angelesben és New Yorkban lehet. Érdeklődjön más légitársasá­goknál is. A mi drasztikus tanácsunk az, hogy válassza ki a lehető legnagyobb méretű gépet, s induljon neki a magyarországi utazásnak. Észre sem fogja venni, s máris a levegőben lesz. . *** KÉRDÉS — Fiam nemrég nősült. Amikor először találkoztam a menyemmel az úgy szólított meg, mint­ha teljesen idegen lennék. Mondtam neki, hogy tegezzen, s tekintsen el a formalitásoktól. Erre meg mindkettőnket, férjemet és engem, keresztnevünkön szólít, mintha a játszótársai lennénk. Én azt szeretném, ha ő is mamának szólítana engem, mint a fiam. Mit tegyek? VÁLASZ — Mondja meg neki. Mi mit tegyünk? *** KÉRDÉS — Édesapám egy éve váratlanul meg­halt. Szívszélhűdésben. Csak 47 éves volt. Bátyám 24 éves, egyetemet végzett, én húsz vagyok, s egyetemre járok. A problémánk az, hogy az utóbbi időben édes­anyánk magatartása velünk szemben teljesen megvál­tozott. Mindent kritizál, akármit teszünk a bátyámmal, mi meg nem akarjuk őt megbántani, mert úgy érezzük, hogy túl sokat veszített és ezért nekünk elnézőeknek kell lennünk. Viszont néha bosszantó, hogy mindent kritizál. VÁLASZ — Példásan viselkednek, amikor megér­tnek édesanyjukkal szemben, s elnézik annak hibáját e nehéz időszakban. Édesanyjuk viselkedése érthető. Amikor édesapjuk meghalt, ő nem egy apát, hanem egy férjet vesztett el, aki számára ő mást jelentett, mint a maguk számára. Igyekezzenek továbbra is el­kerülni a konfliktusokat, s nyeljenek egy nagyot amikor édesanyjuknak nincs igaza. Az idő majd segít. AMERIKAI MAGYAR VILÁG MOSOLY ŐSZINTESÉG Az egyik californiai főiskola kosárlabdacsapatá­nak erőssége megbukik az írásbeli vizsgán. Az edző kétségbeesetten rohan a professzorhoz, hogy kihúzza a bajból a fiút. — Nem tehetem — mondja a professzor. — Az évfolyamelső lány mellett ült a dolgozatírásnál, s az első négy kérdésre hajszálra ugyanazt írta, mint ő. — De kérem! Olyan elképzelhetetlen, hogy a fiú is ugyanúgy, ugyanolyan jól készült fel, mint az évfolyamelső? — Jó, de itt az utolsó kérdés. A lány ezt írta oda: ,,Nem tudom.” És a maga sportolója meg ezt: ,,Én sem”. *** SOKOLDALÚ FÖLHASZNÁLÁS Megkérdi páciensét az orvos: — Segített az orvosság? — De még mennyire! A fiamat kigyógyította a köhögésből, nálam megszün­tette a hátfájást és a maradékból a feleségem ragyogóan pucolta az ablakokat. *** INKÁBB NE! A vállalat elhatározta, hogy kis ünnepséget rendez abból az alkalomból, hogy hetvenéves a takarítónéni, aki egész életét itt dolgozta le. Hallván erről, a néni bekopog az igazgatóhoz. — Nagyon kérem, ne rendezenek semmit se az én tiszteletemre! — Dehát ne legyen ilyen szerény, kedves... — Ki beszél itt szerénységről? Egyszerűen elképzelem, hogy mennyi takarítanivalóm lenne egy ilyen hacacáré után! _____________ ÜNNEPEK UTÁN — Ezt a fenyőfát szeretném becserélni szomorúfűzre. REJTÉLY — Nem értem ezt a Petőfit —, így szólt egy modern költő. — Nem volt rajta egy jó kabát, se köpeny, sem felöltő. Nem volt alatta ló­erő sem országjáró autó, egy szál inge volt, nem pedig nyakát takaró garbó. ■ nem volt kis gépe rengeteg: fotó, film,­­■ tévé, óra, nem gyűjtött magnót, frizsidert, sem dijat szire-szóra. Öröklakása sosem volt, és ötépét sem ismert, nem volt divatos villája és körülötte kis kert, golyóstolla sem volt szines, csak tudták­, amely perceg... Hogy tudott írni mégis csak annyi kitűnő verset...? — 11. OLDAL Bedő István

Next