Amerikai Magyar Világ, 1976. február (13. évfolyam, 5-9. szám)
1976-02-08 / 6. szám
KÉRDÉS — Férjem hosszabb ideig kórházban volt. Egy barátja és annak felesége rendszeresen látogatták őt,, de valahányszor együtt voltunk a látogatási idő alatt, a barátja mindig a fiatal ápolónőkkel kapcsolatos megjegyzéseket tett, férjem pedig sokatmondóan hagyta mindig helybe annak megjegyzéseit. A vén trottyos — mármint a férjem. De nem kevésbé a barátja! Mit akarnak ezek, hiszen a férjem itthon csak alszik vagy a tévét nézi. De a barátja még öregebb! Miután a férjem meggyógyult és hazajött, barátjával továbbra is állandóan a fiatal nővérekről beszélnek. Többek között sokatmondóan emlegetik, hogy hogyan mosta meg őket a fiatal nővér, s még néhány malacságot is. Nekem már elegem van az egészből, de nem nekik!Lehet, hogy azért vagyok féltékeny, mert én magam is öreg vagyok, nemcsak a férjem. Viszont én is voltam kórházban, s mégsem beszélek állandóan a fiatal orvosokról. Mondtam a férjemnek, hogy mehet, keressen magának egy fiatal ápolónőt! VÁLASZ — Nincs oka a féltékenykedésre. Teljesen valószínűtlen, hogy a fiatal ápolónők ugyanúgy beszélnek a maga férjéről otthon, ahogy a maga félje róluk.Férje és barátja beszélgetése ártatlan. Esetleg valóban a tudomásukra hozhatja, hogy legalább ne alázzák meg magát azzal, hogy a jelenlétében vitatják nemlétező szerelmi ügyeiket. Ha viszont van elég fantáziája, azt javasoljuk, hogy tegye a férjét is féltékenynyé, esetleg barátja feleségével alakítva ki a ,,stratégiát”. *** KÉRDÉS — Mondja, tud valamit ajánlani egy olyan idős olvasónak, aki fél a repülőgéptől? Ugyanis én már hatvankilenc éves vagyok, s sohasem mertem gépre szállni. Mivel nyugdíjas vagyok, lenne is módom hajóval utazni Magyarországra, de úgabban a hajó drágább mint a csoportos repülőutazás. Már telefonáltam egy utazási irodába is, tanácsukat kérve, de semmit sem tudtak ajánlani. VÁLASZ — Hallottunk arról, hogy még tanfolyam is létezik, mert vannak mások is akik félnek a repüléstől. De nem tudjuk a címüket, Los Angelesben és New Yorkban lehet. Érdeklődjön más légitársaságoknál is. A mi drasztikus tanácsunk az, hogy válassza ki a lehető legnagyobb méretű gépet, s induljon neki a magyarországi utazásnak. Észre sem fogja venni, s máris a levegőben lesz. . *** KÉRDÉS — Fiam nemrég nősült. Amikor először találkoztam a menyemmel az úgy szólított meg, mintha teljesen idegen lennék. Mondtam neki, hogy tegezzen, s tekintsen el a formalitásoktól. Erre meg mindkettőnket, férjemet és engem, keresztnevünkön szólít, mintha a játszótársai lennénk. Én azt szeretném, ha ő is mamának szólítana engem, mint a fiam. Mit tegyek? VÁLASZ — Mondja meg neki. Mi mit tegyünk? *** KÉRDÉS — Édesapám egy éve váratlanul meghalt. Szívszélhűdésben. Csak 47 éves volt. Bátyám 24 éves, egyetemet végzett, én húsz vagyok, s egyetemre járok. A problémánk az, hogy az utóbbi időben édesanyánk magatartása velünk szemben teljesen megváltozott. Mindent kritizál, akármit teszünk a bátyámmal, mi meg nem akarjuk őt megbántani, mert úgy érezzük, hogy túl sokat veszített és ezért nekünk elnézőeknek kell lennünk. Viszont néha bosszantó, hogy mindent kritizál. VÁLASZ — Példásan viselkednek, amikor megértnek édesanyjukkal szemben, s elnézik annak hibáját e nehéz időszakban. Édesanyjuk viselkedése érthető. Amikor édesapjuk meghalt, ő nem egy apát, hanem egy férjet vesztett el, aki számára ő mást jelentett, mint a maguk számára. Igyekezzenek továbbra is elkerülni a konfliktusokat, s nyeljenek egy nagyot amikor édesanyjuknak nincs igaza. Az idő majd segít. AMERIKAI MAGYAR VILÁG MOSOLY ŐSZINTESÉG Az egyik californiai főiskola kosárlabdacsapatának erőssége megbukik az írásbeli vizsgán. Az edző kétségbeesetten rohan a professzorhoz, hogy kihúzza a bajból a fiút. — Nem tehetem — mondja a professzor. — Az évfolyamelső lány mellett ült a dolgozatírásnál, s az első négy kérdésre hajszálra ugyanazt írta, mint ő. — De kérem! Olyan elképzelhetetlen, hogy a fiú is ugyanúgy, ugyanolyan jól készült fel, mint az évfolyamelső? — Jó, de itt az utolsó kérdés. A lány ezt írta oda: ,,Nem tudom.” És a maga sportolója meg ezt: ,,Én sem”. *** SOKOLDALÚ FÖLHASZNÁLÁS Megkérdi páciensét az orvos: — Segített az orvosság? — De még mennyire! A fiamat kigyógyította a köhögésből, nálam megszüntette a hátfájást és a maradékból a feleségem ragyogóan pucolta az ablakokat. *** INKÁBB NE! A vállalat elhatározta, hogy kis ünnepséget rendez abból az alkalomból, hogy hetvenéves a takarítónéni, aki egész életét itt dolgozta le. Hallván erről, a néni bekopog az igazgatóhoz. — Nagyon kérem, ne rendezenek semmit se az én tiszteletemre! — Dehát ne legyen ilyen szerény, kedves... — Ki beszél itt szerénységről? Egyszerűen elképzelem, hogy mennyi takarítanivalóm lenne egy ilyen hacacáré után! _____________ ÜNNEPEK UTÁN — Ezt a fenyőfát szeretném becserélni szomorúfűzre. REJTÉLY — Nem értem ezt a Petőfit —, így szólt egy modern költő. — Nem volt rajta egy jó kabát, se köpeny, sem felöltő. Nem volt alatta lóerő sem országjáró autó, egy szál inge volt, nem pedig nyakát takaró garbó. ■ nem volt kis gépe rengeteg: fotó, film,■ tévé, óra, nem gyűjtött magnót, frizsidert, sem dijat szire-szóra. Öröklakása sosem volt, és ötépét sem ismert, nem volt divatos villája és körülötte kis kert, golyóstolla sem volt szines, csak tudták, amely perceg... Hogy tudott írni mégis csak annyi kitűnő verset...? — 11. OLDAL Bedő István