Aradi Közlöny, 1924. április (39. évfolyam, 71-92. szám)

1924-04-01 / 71. szám

1923 április­a. . o .* ISRf­B K­ö­R EO­N If fiúk érdekében előtte a pályát lecsa­polták. Mindkét részről a védelem mutatott jó formát. MTK­—III. kerü­leti 2:0 (1:0.) Mind a két gólt Opata rúgta. Az erősen felázott pályán a játékosok bizonytalanul mozogtak. Egy bestiálus tanítónő rémiéit®!. (Meghalt egy tanuló a botozások miatt. faivas iskola botránya.) (A Közlöny kiküldött munka­társától.) Megkínzott, halálos be­teggé vert ártatlan­ gyermekeik si­­koltó vádjai hangzottak el tegnap egy d­ezavarodott vagy bestiáli­san kegyetlen asszony ellen. — „Gyilkolt a szentleányfalvai taní­tónői" így szólt a vádak egyike.­­A többi pedig arról szól, hogy vé­resre veri naponta a keze alatt ta­­ntuffió gyermekeket. Nem ítélkezhe­tünk az ilyen­ szinte hihetetlenül hangzó vád­ak alapján addig, mig meg nem győződtünk azok igazságáról.­­ A Közlöny munkatársa ma délelőtt kiutazott az Aradtól alig néhány kilométer­re levő községbe, ahol érdeklődött a tanítónő ellen felhozott vádak­ról és tapasztalatairól a követke­zőkben számol be: Először Muresan községi jegy­zőt kerestük f­el, aki láthatóan meg­lepődött a kérdésünk felett és ki­­j­entette, hogy ő is hallott vala­mit a tanítónő kegyetlenségéről, de még nem volt alkalma a vádak igazságáról meggyőződni. Nállási Kalos református lelkészhez utasí­tott, aki talán­ többet tud mondta­t­i A református lelkész közvetle­nül a templom mellett levő paró­kián lakik. Mikor elmondtuk, hogy miért jöttünk ki Szentleány­­falvára az első szava ez volt: — Hála Istennek! Károly Antal líértak hívják a tanítónőt, aki ellen 4 község lakossága fel van lázad­va, mert már mintegy öt eszten­deje ü­l kegyetlenségen, amelynek legszomorúbb következménye a szerencsétlen kis juhász Jancsika tragikus Halála. Tessék felkeresni Juhász Ferencnél, — mondotta a lelkész. — Ő majd mindent el fog mondani. 'Juhász Ferencné a régi iskola roskadozó, repedezett falu épületé­ben lakik'. Egyik hiatarkuas terem­ben­ fogad. Lakása szegényesen van berendezve, fején fekete fej­­­­kendő és sírni kezdett, amikor meg­mondtuk, hogy miért jöttünk. K­ommentár nélkül írjuk le Juhász erencilé vallomását, gyermeke haláláról. — Jancsikát a múlt héten pén­tek­en délelőtt betegen­ hozták ha­za, az iskolából. A gyermek elpa­­na­sztotta, hogy valami csekély ok miatt Károly Antalné, a tanítónő lefektette a padra és huszonötöt vert rá nádpálcájával. A kis, sze­rencsétlen sírva könyörgött a ta­­­nítónőne­k, hogy inkább a fejét­­vagy a tenyerét üsse, mert nem bírja tovább a kegyetlen verést, a tanítónő ráparancsolt a gyermek­­é­re, hogy számolja az ütéseket, kü­lönben jobban megveri. — Szombaton nem engedtem iskolába szerencsétlen kis­fiamat — folytatta sírva J­uhászné — Reg­gel fél menőkor a tanítónő egy gyermeket küldött érte, akivel megüzentem­, hogy Jancsika be­teg. Negyed óra múlva egy má­sik, később egy harmadik gyer­mek jött, aki bement Jancsikához a szobába. Szegény fiaim, amikor megtudta, hogy Karolynné hivatja, leugrott az ágyról és fájdalmas si­koltással összeesett a szoba köze­pén. Majd magához tért szóról- Nszóra ezt mondta: y) 190 *— Ha anyám vagy nem en­gedsz többé iskolába, mert agyon­ver a tanítónéra. — Halkan fuldokolva nyögte ki a szavakat és ismét önkivületi állapotba került. Többé nem nyer­te vissza eszméletét. Egész nap és éjszaka lázálmai voltak és de­r­ir­mában ágyára térdelt imára kul­csolta kezeit és folyton ezt sikol­tozta: — Tanítónéni ne bántson! Ne öljön meg! Másnap vasárnap délután há­rom órakor anélkül, hogy magához tért volna meghalt. Ennyit mon­dott Juhász Ferenczné tíz éves kis­fia haláláról. Juhász Juliska a ha­­lálra kínzott gyermek testvérhuga végignézte a tanítónő kegyetlen­kedéseit, látta, amikor szerencsét­len bátyja vergődött az iskola­padjára fektetve a bestiális üté­sektől. A tárni­tőnéni megparancsolta, mondotta Juliska ijedt arccal, na­gyon megver bennünket ha meg­mondjuk, hogy Jancsit megverte. Ott hagytuk a szomorúság házát a­hol minden könny és mintáj én: szó gyil­kos­sággal, kegyetlenséggel,­­és gonoszlelkűséggel vádol egy asszonyt, egy tanítónőt, akinek legszentebb kötelessége elsősor­ban az volna, hogy szeretettel sze­retetre tanítsa a gondjaira bízott gyermekeket. Csikós János iskola­széki tag csatlakozott mellénk. — Öt esztendeje űzi kegyetlen­kedéseit Károly Antalné — mon­dotta Csikós János — de nem volt senki aki ellene tett volna valamit. A régi iskolaszéki tagok az ő ro­konságából kerültek ki és minden kétségbeesett feljajdulását a la­kosságnak elfojtották. Most mi ke­rültünk az iskolaszékbe. Steh Ist­ván, Radó Ferenc, Zabán Bálint és én. Tovább már nem tűrjük ennek az asszonynak a garázdálkodá­sait. Pilisi Géza, alább három hónapig frontszolgá­­latot teljesítettek vagy az ellenség előtt megsebesültek háborús éveik duplán számítanak. Abban az eset­ben azonban, ha a hadtápkörzet­­ben va­gy a hátországban szolgált­­ak a háború alatt összes szolgá­lati éveikhez külö­n még egy év számítható. Végül pedig azoknak, akik a Bábor előtt nem voltak­ köztisztviselők, hanem 1919. máj. 17-én, az Imperium átvétele után kerültek megyei szolgálatba, ha négy középiskolát, nyolc középosz­tályt végeztek, érettségit tettek és valamilyen kurzust végeztek a 20. életévüktől kell minden esztende­jüket szolgálati évnek betudni. Az egyetemet végzetteknek pedig 24.­­életévüktől kell szolgálati idejüket számítani. A jóváhagyott szabály rendelettel a megyei tisztviselők nyugdjazásának kérdése megol­dást nyert. A szentleány­ A nyugdíj kérdése. (Jóváhagyta a belügym­inisztérium az arad m­egyei nyugdíjszabályrende­­letet.) (Saját tudósítónktól.) Az arad­­vármegyei alispán­ hivatalhoz ma érkezett vissza a belügyminiszté­riumtól a megyei nyugdíjasok ügyét rendező szabályrendelet, a­melyet a minisztérium teljes egé­szében jóváhagyott.­­ A sza­bályrendeletet még 1921-ben ter­jesztették fel jóváhagyás végett és azzal főképen azoknak a megyei tisztviselőknek a helyzetét ren­dezték, akik csak az Imperium át­vétele után kerültek megyei szol­gálatba. A szabályrendelet egyik fontos pontja kimondja, hogy mind­azoknak, akik a községi és kör­jegyzői karból kerültek a megye tisztviselői közé beszámítják az összes jegyzőségben eltöltött szolgálati esztendeiket. A követk­e­ző fontos pontja a rendeletnek azokra a tisztviselőkre vonatko­zik, akik katonai szolgálatot telje­sítettek a háború alatt. Amennyi­ben minden szolgálati évükben leg 3 Revolverek és pofonok a szkupcsinában. (A mrí­ király akarja kiengesztelni az ellenzéket.) Belgr­ádból táviratozzák. A szkupcsina igazolóbizottsága ered­ménytelenü­l oszlott szét, amiért az ellenzék­ körében nagy izgalom uralkodik. Azt hiszik, hogy a kor­mány csak a költségvetés letárgya­lása után akarja igazolni a horvát képviselők mandátumát. Az ellen­zék elhatározta, hogy minden esz­közzel meg fogja akadályozni a költségvetés megszavazását. Erre a szkupcsina elnöksége tegnap este nem zárta be az ülést, hanem egész éjjel folytatták és délelőtt i® csak egy órára szakították meg. Az összes feliratkozott ellen­zéki képviselők másfél óra hosz­­szast beszélhetnek. Arra számíta­na­k, hogy a vitát kedden reggelig elhúzzák. Belgrádból táviratozzák. Ar­szkupcsin a mai ülésén elfogadta a költségvetést. Az ellenzék a leghe­vesebb obstrukciót határozta el, amelybe bele is kezdett és az ülé­sen ugyancsak­ heves jelenetek ját­szódtak le. Nagy botrány tört ki, amikor Sztepanovics és Kocsics radikálisok pofonütötték Grisicse­­nics demokratát és a nagy kavarodás közepette előkerültek a revolverek is. A parlament elnöke és több mi­niszter széjjelválasztották a dula­kodókat. Tegnap délben a parla­menti szünet alatt a király Davi­­doviccsal, az ellenzéki blokk vezé­rével megbeszéléseket folytatott. Olyan hírek terjedtek el, mintha a király meg akarná engesztelni az ellenzéket. A vasárnap reggeli ülésre a Ra­dics-pártiak teljes számban bevo­nultak a parlamentbe. Davidovics ellenzéki vezér erre­­ kijelentette, hogy amíg a kormány nem igazol­ja­­a hátralevő Radics-pártiak m­an­dátumát, addig az ellenzék nem ül be a parlamentbe. A nyilatkozat megtétele után az ellenzék kivo­­nul­t a szkrupcsinából. Ezt az a­lkal­mat használta fel a kormány arra, hogy egy óra alatt letárgyalja és törvényerőre emelje a költségveté­­si törvényjavaslatot. a Szántó Migy koronalaanjának vallomása. ^Beszéilgetés a folam­óxiaion Barth Árpáddal. — Nem a La­tosai bgházban, hanem a békés­gyulai rendőrségen talál­kozott Szántóval.­ Mert menekült el a féllába rokkant Magyarországról ? Pancsováról jelentik: Szántó Miklós budapesti vásárpénztári igazgató rejtélyes eltűnésének ko­ronatanúja," a rokkant Bartha Ár­pád már tizedik napja várja a pan­csovai rendőrség fogdájában, hogy intézkedjenek további sorsa felől. Bartha­­Árpád magas, értelmes arcú, 25—26 évesnek látszó fiatal­ember, de mint rövidesen kiderült, valójában alig 21 éves. Barna ru­ha, zöld ing van rajta, nyakkendő nélkül. Két hóna alatt vasmankó­val nyugodtan, udvariasan áll és amikor hellyel kínálják, néhány lé­pésre maga megy el székért.­­ Mankóit meglepő biztonsággal ke­zeli, mint aki sohasem is járt man­kó nélkül. Valóban így is van. — Bartha Árpád nem hadirokkant, hanem nyomorékon született. Bal­lába a térdéig ép, alsó lábszára azonban teljesen hiányzik és a tér­de alatt kifelé fordulva cipőbe búj­tatott koros lábfej éktelenkedik. Mindenekelőtt aziránt érdeklőd­tünk, hogy hol találkozott Szántó igazgatóval? A­­ v­álasz rendkívül meglepő, de határozott: — Békésgyalán a rendőrségi fogdában — mondja — december 23-án vagy 24-én, a napra már egész pontosan nem emlékszem. Tehát nem a Margit-körúti ka­tonai fogházban mint ahogy azt annak idején Szántónénak Buda­pesten mondotta! Ezt azonnal a szemébe m­ort­dóm, mire bevallja, hogy Szántó­nénak valóban azt mondotta, hogy a Margi­t-körúton van a férje, de arra meg volt a maga oka. Egyéb­ként is, mikorra ő Pestre ért, Szán­tónak már a Margit-körú­ton kel­lett lennie. Ilyen bevezetés után azután te­lekezd Bartha a maga és Szántó kálváriájának részletes elmondá­sába. Tizenöt évi börtön. Bartha ezután elmondta, hogy őt még 1921-ben tartóztatták le kémkedés gyanúja­ miatt. Azzal vá­dolták, hogy Jugoszlávia részére kémkedik és ezért félévi vizsgálati fogság után­­5 évi börtönre ítél­ték. Büntetésének kitöltését a Mar­git-körúti fogházban kezdette meg. A fogház egyik második eme­leti cellájában volt elhelyezve és jól ismeri a Margit-körúti fogház belső életét, így többek közt el­mondja, hogy a fogház 76. számu­ cellájában a halálraítélteket, a 78., 79. és 80. szám­i szobákban és az ezek mellett levő magánzárkák­­ban pedig a kémkedés miatt elítél­tek vannak elhelyezve. A súlyos ítélet ellenére most év szeptember 11-én a zalaegerszegi internáló táborba szállították, hogy ott mint elektrotechnikus, szerelési munkát végezzen. Itt a 12. számú barakkban lakott. Zala­egerszegről december végén Bé­késgyulára vitték, ahol táncként akarták kihallgatni tizenkét gym­­lai földműves kormány­zósértést

Next