Aradi Közlöny, 1924. november (39. évfolyam, 237-260. szám)

1924-11-01 / 237. szám

1928 november­e. ID­Ő­Z D­Ő­N­­YI pénzbírság négy hónapi fogházün­tetésre változtatható át. A tör­vényszék ítélete ellen dr. Miclosi, a felperes ügyvédje súlyosbítás­ért dr. Ispravnic Sever ügyvéd Micu védője pedig felmentésért fellebbezett a temesvári ítélőtáblá­hoz. Halottak napján- írta Csiky Károly. 3 „Életem legérdekesebb emléke." Félórás beszélgetés egy nyolcvannyolc éves emberrel. — Szalay Károly, az ügyvédek nesztora még sok mindenre emlékszik. — Milyen az aggastyánfilozófia a mai életről? Idősebb Szalay Károly, aki ma kétségtelenül Aradnak legöregebb embere, 1836-ban pillantotta meg a napvilágot. Ma már a nyolcvan­kilencedik évét tapossa és derűs, aggastyános filozófiával nézi az életet. Ez a Szalay Károly 1848- ban már tizenkét éves, gondol­kodó fiú­ volt, a Bach-korszak alatt jogászkodott, az 1867-es ki­egyezés idején már ügyvéd és tör­vényhatósági bizottsági tag, vé­gigülte a múlt század nagy ese­ményeit: a krími hadjáratot, a francia é—porosz háborút, a bosz­niai okkupációt, az egész magyar alkotmányos életet, királyok és hercegek halálát,­­a Dreyfu­ S­port, túlélte a nagy eseményeket, a vi­lágháborút, forradalmakat, béke­kötést, impáriumváltozást és 1924 ben csakúgy olvassa az újságot, mint egykor a Kossuth La­jós szer­kesztette Pesti Naplót, meg a Hon derűt és csakúgy érdeklik őt a vi­lág nagy eseményei, mint más em­bert. Mint akár a hatvan eszten­dőst, negyvenest, harmincast, vagy a serdülő húszévest. Kemény kötésű öregúr ez a Szalay Ká­­roly, a nyugalomba vonult ügyvéd az ő gyönyörű nyolcvannyolc esz­tendejével. Ennek az embernek, a­kei annyit élt, kellenek, hogy em­lékei legyenek. Hisz, az a kor, a­mit végigélt egy darab történe­lem és a vidéki halk, akácfás, zöld zsategáteres városoknak is meg van a maga történelme. Amikor faggatom élete nagy eseménye felől, mosolyog, legyint a kezével és azt mondja: — Úgy éltem, mint más becsü­letes ember nincsenek nekem ér­dekes emlékeim. Félóráig beszélgetünk egymás­sal: az 1924-es ideges, fáradt har­mincéves és az ugyancsak 1924-es friss, vidám nyolcvannyolcas. Sok mindent elmond, olyan a mondós kaja, mint egy hosszú film, csak pergetni kell. Pergessük hát. Első rész. Még jól emlékszik, amikor 1849-ben a mai Asztalos Sándor­­utcában bejöttek Aradra a piros­­bugyogós szerbek". Hej, hogy apri látta őket Asztalos Sándor kapi­tány — mondotta Szalay Károly. — Ott estek el mellettem az uc­­cán a szerbek­, meg a magyar hon­védek, a tulajdon két szememmel láttam. Tizenhárom éves voltam, féltem nagyon. Azután emlékszik még, hogy m­ilyen gyászosan komor nap volt, amikor kivégezték a tizenhármat, meg emlékszik az osztrák kato­nákra, akik megszállották a vá­­rost. Tisztán, pontosan, minden kis momentumra, mintha csak teg­nap történt volna. Tovább szalad a film. 1851-ben a krími háború idején már fiatalember és Kossuth akkoriban volt Londonban, agi­tált a magyar szabadság érdeké­ben. Aradon is remélték, ő is re­­mélte, hogy a muszka elleni há­ború megváltoztatja Európa tér­képét és a világ ráirányítja tekin­tetét Magyarországra. Erre is em­lékszik, nagyon falta akkoriban az újságokat. A Bach-korszak alatt már ügyvédbojtár Bogdánffy Gergely és Tavaszy Antal ügyvéd uraknál. Meghaltak már mind a­­ketten régen, derék jó urak vol­tak, rámáscsizmában, magyar ka­bátban jártak és hosszú pipából pöfékeltek. — Hej, de régen volt, bizony sokan elhaltak már mellőlem, túl­­éltem egykori főnökeimet, meg ügy­véd­boj­tár­saimat. Bizonyos rezignációval mond­ja ezeket, bizonyára sajnálja a régi jó öreg fiskális urakat, akik­től a jogtudományokat tanulta. További faggatásra elmondja, hogy jóval a kiegyezés előtt, alig huszonhárom éves korában meg­választották­ megyebizottsági tag­­nak. Nagy megtiszteltetés volt ez akkoriban, neki nem is volt még meg a törvényes huszonnégy éve és mégis odakerült a megyebizott­ságba. 1967-ben felvirágzott az alkotmányos élet és akkor őt tisz­teletbeli főügyésznek nevezték ki a városnál. Alig volt harmincéves. Később Tabajdy Károly főispán főügyésznek akarta, meg is pá­lyázta az állást, de két szavazat­tal kisebbségben maradt. Oda se neki, nem törődött vele. Irodát nyi­tott és amint mondja: hála Isten­nek, nem panaszkodtam. Volt idő, hogy négy jelölttel is dolgoztam, ’keresett ügyvéd voltam és annyi csődtömegem, meg hagyatékom volt, hogy magam sem emlékszem már rá. — Úgy mellékesen, emli­ti csak meg, hogy nála, az ő irodá­­iában dolgoztak évekig Reicher Károly Arad város volt főügyésze, Naszluli István táblai biró, Sa­la­cz Béla volt törvényszéki el­­nök, dr. Fényes Kálmán aradi ügy­véd, dr. Lamberger Lajos egykori aradi ügyvéd,­­ Frits Lajos járás­­biró, Pénzes­­Ákos aradi ügyvéd, dr. Kell Cipót aradi ügyvéd, Lor­­dovány János törvényszéki biró, Wildenauer János kúriai biró, Pa­­recz György kir. ügyész, dr. Ár­kay Kálmán budapesti ügyvéd és még sokan. Ezekre csak úgy hirte­len emlékszik. Azt se tudja, közü­lök hányan élnek, hányan haltak már meg. Pár esztendeje vissza­­vonult már az ügyvédeskedéstől, a legutolsó ügye a Benoid-gáz­­gyár csődügye volt. — Furcsa kis ügy volt ez — mondja mosolyogva — még a megrendeléseket is beírták aktí­vának. Második rész. A film folytatódik. Csak úgy, odavetve elmondja még azt is, hogy az aradi Ipar és Népbanknak, ennek a régi intézet­nek már harminc esztendeje igaz­gatósági tagja, most jó pár éve elnöke, azután részvényese és egyik megalapítója volt a Köz­lönynek­, közben tizenöt évig az aradi ügyvédi kamara elnöke, év­tizedekig törvényhatósági bizott­­sági tag, közben 1912-ben jubilálta ü­gyv­édeskedésének ötven eszten­dős jubileumát, meg közben tisz­teletet és becsületet szerzett nevé­nek, azután meg ilyeneket is mond: — Hiába mondják, hogy az ügyvédek embernyúzók. Engem szerettek a klienseim. Néhai báró Atzél Lajos, amikor meghalt vég­rendelet meg tízezer pengőt ha­gyott rám ,és Konopy Kálmán, a gazdag földbirtokos is hétezer fo­rintot testált rám. Mindketten kli­enseim voltak. Mellékesen jegyzi meg azt is, hogy 1862-ben tette le az ügyvédi vizsgát és 1864-ben megnősült. Felesége még most is él, nyolc fia és négy lánya született, két lá­nya és két fia meghalt. Történt még vele az is hosszú életén át, hogy felnevelte gyermekeit, akik közül ifjabb dr. Szalay Károly Ara­don általánosan ismert és becsült ügyvéd dr. Szalay Béla Pesten tör­vényszéki tanácselnök, Szalay­­Jó­zsef Pesten ügyvéd, Szalay Dezső Miskolcon törvényszéki bíró, Sza­lay Kálmán Desen vasúti főfel­ügyelő, Szalay Imre a Sulk­ovszky uradalom igazgatója volt és meg­halt, Szalay Jenő Aradon CFR mérnök és egyik életben levő lá­nya Szalay Benke, férjezett Sza­lay Lajosné Gerendáson földbirto­­kosné, másik leánya pedig özv. dr. Jósa Gyuláné. Mindezt olyan egyszerűen mondja és abból sem csinál nagy dolgot, hogy nem tud­ja pontosan unokájak és déduno­káinak a számát. A­ kegyelet, mely az emberi lé­lek egyik legmagasztosabb tulaj­dona, üli ma ünnepét. Az élet sú­lyos gondjai egész figyelmünket, gondolatainkat a jelenhez kötik, ezen a halottak emlékezetének szentelt mai napon azonban kiszo­rul minden egyéb, a jelen gondjai mintegy elenyésznek és lelkünk a hant felé fordul, amely szeretteink porladó testét fedi. A rövid óra alatt, amig a hant mellett va­gyunk és amelyen a hervadás szó moru­i korszaka már szembetűnő, visszagondolunk elpusztult virá­gainkra, amelyek soha vissza nem térnek­­és emlékezetben ismét át­éljük azokat az örömeket és fáj­dalmakat, amelyeknek egyetlen, látható jele az a szomorú hant, a­melyre könnyeink hullanak. A mély fájdalommal eltelt bá­natos gyászolók kora reggeltől a­­késő esti órákig zarándokolnak ki az árnyak néma hazájába, a csen­des­ emberek birodalmába, hogy a sír felett, amely mindazt eltakar­ja, amik nekik kedves és szép volt a földön, meggyújtsák az em­lékezés lobogó mécsesét és elhe­lyezzék a kegyelet koszomj­át. Mély fájdalom tölti el mindenki keblét, amikor leborul arra a hant­ra, amely örökre elfeledi azt, aki neki szép és kedves volt a földön. A sok-sok bánatos gyászoló kö­­zött azonban legkeserűbb az el­vesztett gyereket gyászoló szülők halottak napja, a legnagyobb az ő fájdalmuk, akik az élet súlyos terhei alatt minduntalan leroskad­va megadással viselték a nehéz keresztet. A lázban égő, beesett arcú, haldokló gyermekük ágya előtt leborulta­k és szemüket az égre függesztették, s nem kértek egyebet az Egek Urától, mint hogy hagyja meg nekik azt az egyetlen lényt, akiben számukra a világ összes kincsei egyesültek. Akiért örömmel küzdöttek, fá­radta­k és szenvedtek. Nem kértek az Égtől maguknak semmit, csak­ gy­e­rm­ek­ü­k él­e­tben maradás­áér­t esedeztek, a gyermekért, aki szi­vüknek­­olyan végtelenül kedves volt. És az Ég­­mégis elvette tőlük! Nincsen tragédia, amely több volna annál a fájdalomnál, ame­lyet a szülői szívek éreznek, ami­kor a szemükben állandóan ott Csillogó keserű könnyel és kezük­ben virággal, leborulnak arra a kicsi dombra, amely az ő egész világukat eltemette.­­A­ gyász, a bá­nat és a nyomorúság fölött való elmélkedés közben szorongó szív­vel járunk a sírokkal és sírboltok­kal borított csendes temető utain, amelyeken lassan, szinte észrevét­lenül érkezik meg az őszi alkony, a h­ervadás szomorúsága. A’ dom­ború Hantok' végében álló síremlé­kek aranyos feliratait olvasva a város évtizedes múltjának emlé­kei bontakoznak ki a szemeink előtt, látunk­ életrekelni alakokat, az elmúlt idők nagyjait, feltűnnek lelki szemeink előtt azok, akik éle­tüket szeretett szülővárosuknak szentelték és minden vágyuk oda­­irányult, hogy az akkor még kis Arad gazdag, szép és nagy le­gyen. Ez a vágyuk be is teljesen, összefüggésben áll a zavartalan «r­ve cseré­j,1-1»*|r nehert í®' élet,­­ jó kedely,­­ inkaMv Utolsó rész, A film «utolsó része azt mutat­ja, amint az 1836-ban született és most nyolvannyolc éves Szalay Károly kiérdemesült ügyvéd ül a patinás öreg szobában a masszív diólak­óasztal mellett és vastag pápaszemmel a­z újságot olvassa. Olvassa, hogy Zeppelin, Trianon, Versailles, Bratiann, Bethlen, an­gol választások, numerus clausus, infláció, defláció, panama, kijárás, meg amikről az újság már írni szokott. Csóválja galambfehér fe­jét, nem érti a mai időket. Még megkérdezem tőle: “ Mondja, ügyvéd úr, melyik világ jobb. A mostani vagy a régi? — Bizony, öcsémuram, jobb volt az a régi. Mások voltak az emberek, tisztességesebbek, ol­csóbb volt az élet, nem volt gyű­lölködés és nem ismerték a nem­zetiségi viszálykodást. Mindenki megfért békésen. Nehezen értem én már ezt a mai világot. Igazat kell, hogy adjak neki, mert mi sem értjük ezt a világot, pedig ugyancsak benne élünk . . . (Károly Sándor.) ft. (J * Mi­­U & Ultilla JI'DTHAUERkeserű­viz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elégftr de már néhány evőkanállal is.) Kapható minden gyógyszertárban és jobb fészexüzletben. Az Igmávtdi nem tévesztendő össze másfajta kilserilVizekkel. *ED 4334-11

Next