Aradi Közlöny, 1924. november (39. évfolyam, 237-260. szám)
1924-11-01 / 237. szám
1928 novembere. IDŐZ DŐNYI pénzbírság négy hónapi fogházüntetésre változtatható át. A törvényszék ítélete ellen dr. Miclosi, a felperes ügyvédje súlyosbításért dr. Ispravnic Sever ügyvéd Micu védője pedig felmentésért fellebbezett a temesvári ítélőtáblához. Halottak napján- írta Csiky Károly. 3 „Életem legérdekesebb emléke." Félórás beszélgetés egy nyolcvannyolc éves emberrel. — Szalay Károly, az ügyvédek nesztora még sok mindenre emlékszik. — Milyen az aggastyánfilozófia a mai életről? Idősebb Szalay Károly, aki ma kétségtelenül Aradnak legöregebb embere, 1836-ban pillantotta meg a napvilágot. Ma már a nyolcvankilencedik évét tapossa és derűs, aggastyános filozófiával nézi az életet. Ez a Szalay Károly 1848- ban már tizenkét éves, gondolkodó fiú volt, a Bach-korszak alatt jogászkodott, az 1867-es kiegyezés idején már ügyvéd és törvényhatósági bizottsági tag, végigülte a múlt század nagy eseményeit: a krími hadjáratot, a francia é—porosz háborút, a boszniai okkupációt, az egész magyar alkotmányos életet, királyok és hercegek halálát,a Dreyfu Sport, túlélte a nagy eseményeket, a világháborút, forradalmakat, békekötést, impáriumváltozást és 1924 ben csakúgy olvassa az újságot, mint egykor a Kossuth Lajós szerkesztette Pesti Naplót, meg a Hon derűt és csakúgy érdeklik őt a világ nagy eseményei, mint más embert. Mint akár a hatvan esztendőst, negyvenest, harmincast, vagy a serdülő húszévest. Kemény kötésű öregúr ez a Szalay Károly, a nyugalomba vonult ügyvéd az ő gyönyörű nyolcvannyolc esztendejével. Ennek az embernek, akei annyit élt, kellenek, hogy emlékei legyenek. Hisz, az a kor, amit végigélt egy darab történelem és a vidéki halk, akácfás, zöld zsategáteres városoknak is meg van a maga történelme. Amikor faggatom élete nagy eseménye felől, mosolyog, legyint a kezével és azt mondja: — Úgy éltem, mint más becsületes ember nincsenek nekem érdekes emlékeim. Félóráig beszélgetünk egymással: az 1924-es ideges, fáradt harmincéves és az ugyancsak 1924-es friss, vidám nyolcvannyolcas. Sok mindent elmond, olyan a mondós kaja, mint egy hosszú film, csak pergetni kell. Pergessük hát. Első rész. Még jól emlékszik, amikor 1849-ben a mai Asztalos Sándorutcában bejöttek Aradra a pirosbugyogós szerbek". Hej, hogy apri látta őket Asztalos Sándor kapitány — mondotta Szalay Károly. — Ott estek el mellettem az uccán a szerbek, meg a magyar honvédek, a tulajdon két szememmel láttam. Tizenhárom éves voltam, féltem nagyon. Azután emlékszik még, hogy milyen gyászosan komor nap volt, amikor kivégezték a tizenhármat, meg emlékszik az osztrák katonákra, akik megszállották a várost. Tisztán, pontosan, minden kis momentumra, mintha csak tegnap történt volna. Tovább szalad a film. 1851-ben a krími háború idején már fiatalember és Kossuth akkoriban volt Londonban, agitált a magyar szabadság érdekében. Aradon is remélték, ő is remélte, hogy a muszka elleni háború megváltoztatja Európa térképét és a világ ráirányítja tekintetét Magyarországra. Erre is emlékszik, nagyon falta akkoriban az újságokat. A Bach-korszak alatt már ügyvédbojtár Bogdánffy Gergely és Tavaszy Antal ügyvéd uraknál. Meghaltak már mind aketten régen, derék jó urak voltak, rámáscsizmában, magyar kabátban jártak és hosszú pipából pöfékeltek. — Hej, de régen volt, bizony sokan elhaltak már mellőlem, túléltem egykori főnökeimet, meg ügyvédbojtársaimat. Bizonyos rezignációval mondja ezeket, bizonyára sajnálja a régi jó öreg fiskális urakat, akiktől a jogtudományokat tanulta. További faggatásra elmondja, hogy jóval a kiegyezés előtt, alig huszonhárom éves korában megválasztották megyebizottsági tagnak. Nagy megtiszteltetés volt ez akkoriban, neki nem is volt még meg a törvényes huszonnégy éve és mégis odakerült a megyebizottságba. 1967-ben felvirágzott az alkotmányos élet és akkor őt tiszteletbeli főügyésznek nevezték ki a városnál. Alig volt harmincéves. Később Tabajdy Károly főispán főügyésznek akarta, meg is pályázta az állást, de két szavazattal kisebbségben maradt. Oda se neki, nem törődött vele. Irodát nyitott és amint mondja: hála Istennek, nem panaszkodtam. Volt idő, hogy négy jelölttel is dolgoztam, ’keresett ügyvéd voltam és annyi csődtömegem, meg hagyatékom volt, hogy magam sem emlékszem már rá. — Úgy mellékesen, emliti csak meg, hogy nála, az ő irodáiában dolgoztak évekig Reicher Károly Arad város volt főügyésze, Naszluli István táblai biró, Salacz Béla volt törvényszéki elnök, dr. Fényes Kálmán aradi ügyvéd, dr. Lamberger Lajos egykori aradi ügyvéd, Frits Lajos járásbiró, PénzesÁkos aradi ügyvéd, dr. Kell Cipót aradi ügyvéd, Lordovány János törvényszéki biró, Wildenauer János kúriai biró, Parecz György kir. ügyész, dr. Árkay Kálmán budapesti ügyvéd és még sokan. Ezekre csak úgy hirtelen emlékszik. Azt se tudja, közülök hányan élnek, hányan haltak már meg. Pár esztendeje visszavonult már az ügyvédeskedéstől, a legutolsó ügye a Benoid-gázgyár csődügye volt. — Furcsa kis ügy volt ez — mondja mosolyogva — még a megrendeléseket is beírták aktívának. Második rész. A film folytatódik. Csak úgy, odavetve elmondja még azt is, hogy az aradi Ipar és Népbanknak, ennek a régi intézetnek már harminc esztendeje igazgatósági tagja, most jó pár éve elnöke, azután részvényese és egyik megalapítója volt a Közlönynek, közben tizenöt évig az aradi ügyvédi kamara elnöke, évtizedekig törvényhatósági bizottsági tag, közben 1912-ben jubilálta ügyvédeskedésének ötven esztendős jubileumát, meg közben tiszteletet és becsületet szerzett nevének, azután meg ilyeneket is mond: — Hiába mondják, hogy az ügyvédek embernyúzók. Engem szerettek a klienseim. Néhai báró Atzél Lajos, amikor meghalt végrendelet meg tízezer pengőt hagyott rám ,és Konopy Kálmán, a gazdag földbirtokos is hétezer forintot testált rám. Mindketten klienseim voltak. Mellékesen jegyzi meg azt is, hogy 1862-ben tette le az ügyvédi vizsgát és 1864-ben megnősült. Felesége még most is él, nyolc fia és négy lánya született, két lánya és két fia meghalt. Történt még vele az is hosszú életén át, hogy felnevelte gyermekeit, akik közül ifjabb dr. Szalay Károly Aradon általánosan ismert és becsült ügyvéd dr. Szalay Béla Pesten törvényszéki tanácselnök, SzalayJózsef Pesten ügyvéd, Szalay Dezső Miskolcon törvényszéki bíró, Szalay Kálmán Desen vasúti főfelügyelő, Szalay Imre a Sulkovszky uradalom igazgatója volt és meghalt, Szalay Jenő Aradon CFR mérnök és egyik életben levő lánya Szalay Benke, férjezett Szalay Lajosné Gerendáson földbirtokosné, másik leánya pedig özv. dr. Jósa Gyuláné. Mindezt olyan egyszerűen mondja és abból sem csinál nagy dolgot, hogy nem tudja pontosan unokájak és dédunokáinak a számát. A kegyelet, mely az emberi lélek egyik legmagasztosabb tulajdona, üli ma ünnepét. Az élet súlyos gondjai egész figyelmünket, gondolatainkat a jelenhez kötik, ezen a halottak emlékezetének szentelt mai napon azonban kiszorul minden egyéb, a jelen gondjai mintegy elenyésznek és lelkünk a hant felé fordul, amely szeretteink porladó testét fedi. A rövid óra alatt, amig a hant mellett vagyunk és amelyen a hervadás szó morui korszaka már szembetűnő, visszagondolunk elpusztult virágainkra, amelyek soha vissza nem térnekés emlékezetben ismét átéljük azokat az örömeket és fájdalmakat, amelyeknek egyetlen, látható jele az a szomorú hant, amelyre könnyeink hullanak. A mély fájdalommal eltelt bánatos gyászolók kora reggeltől akéső esti órákig zarándokolnak ki az árnyak néma hazájába, a csendes emberek birodalmába, hogy a sír felett, amely mindazt eltakarja, amik nekik kedves és szép volt a földön, meggyújtsák az emlékezés lobogó mécsesét és elhelyezzék a kegyelet koszomját. Mély fájdalom tölti el mindenki keblét, amikor leborul arra a hantra, amely örökre elfeledi azt, aki neki szép és kedves volt a földön. A sok-sok bánatos gyászoló között azonban legkeserűbb az elvesztett gyereket gyászoló szülők halottak napja, a legnagyobb az ő fájdalmuk, akik az élet súlyos terhei alatt minduntalan leroskadva megadással viselték a nehéz keresztet. A lázban égő, beesett arcú, haldokló gyermekük ágya előtt leborultak és szemüket az égre függesztették, s nem kértek egyebet az Egek Urától, mint hogy hagyja meg nekik azt az egyetlen lényt, akiben számukra a világ összes kincsei egyesültek. Akiért örömmel küzdöttek, fáradtak és szenvedtek. Nem kértek az Égtől maguknak semmit, csak gyermekük életben maradásáért esedeztek, a gyermekért, aki szivüknekolyan végtelenül kedves volt. És az Égmégis elvette tőlük! Nincsen tragédia, amely több volna annál a fájdalomnál, amelyet a szülői szívek éreznek, amikor a szemükben állandóan ott Csillogó keserű könnyel és kezükben virággal, leborulnak arra a kicsi dombra, amely az ő egész világukat eltemette.A gyász, a bánat és a nyomorúság fölött való elmélkedés közben szorongó szívvel járunk a sírokkal és sírboltokkal borított csendes temető utain, amelyeken lassan, szinte észrevétlenül érkezik meg az őszi alkony, a hervadás szomorúsága. A’ domború Hantok' végében álló síremlékek aranyos feliratait olvasva a város évtizedes múltjának emlékei bontakoznak ki a szemeink előtt, látunk életrekelni alakokat, az elmúlt idők nagyjait, feltűnnek lelki szemeink előtt azok, akik életüket szeretett szülővárosuknak szentelték és minden vágyuk odairányult, hogy az akkor még kis Arad gazdag, szép és nagy legyen. Ez a vágyuk be is teljesen, összefüggésben áll a zavartalan «rve cseréj,1-1»*|r nehert í®' élet, jó kedely, inkaMv Utolsó rész, A film «utolsó része azt mutatja, amint az 1836-ban született és most nyolvannyolc éves Szalay Károly kiérdemesült ügyvéd ül a patinás öreg szobában a masszív diólakóasztal mellett és vastag pápaszemmel az újságot olvassa. Olvassa, hogy Zeppelin, Trianon, Versailles, Bratiann, Bethlen, angol választások, numerus clausus, infláció, defláció, panama, kijárás, meg amikről az újság már írni szokott. Csóválja galambfehér fejét, nem érti a mai időket. Még megkérdezem tőle: “ Mondja, ügyvéd úr, melyik világ jobb. A mostani vagy a régi? — Bizony, öcsémuram, jobb volt az a régi. Mások voltak az emberek, tisztességesebbek, olcsóbb volt az élet, nem volt gyűlölködés és nem ismerték a nemzetiségi viszálykodást. Mindenki megfért békésen. Nehezen értem én már ezt a mai világot. Igazat kell, hogy adjak neki, mert mi sem értjük ezt a világot, pedig ugyancsak benne élünk . . . (Károly Sándor.) ft. (J * MiU & Ultilla JI'DTHAUERkeserűviz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elégftr de már néhány evőkanállal is.) Kapható minden gyógyszertárban és jobb fészexüzletben. Az Igmávtdi nem tévesztendő össze másfajta kilserilVizekkel. *ED 4334-11