Aradi Közlöny, 1928. szeptember (43. évfolyam, 196-220. szám)
1928-09-01 / 196. szám
KÜZCÜNY» 1925 szeptember 1. A montecarloi kaszinó titkaiból. Hogyan alakult meg a Játékbank, amely Monacot kormányozza. — Szolgálatában áll a rendőrség és a bíróság 18. — Radziwill herceg rejtélyes halála. A montecarloi kaszinó ma már olyan nagyszaásu intézmény, amellyel foglalkozni mindig opportunus, hisz nincs az az ország, mely ne képviseltetné magát állandóan, számos áldozattal, ebben a nagy apparátusit nemzetközi, játékkaszinóban. A montecarloi kaszinó nem állam az államiban, hanem egyedül teszi a monakói hercegséget, a monakói kormányt és a végrehajtó hatalmát Szolgálatában áll a rendőrség és a bíróság. Ahogy a monacói államügyész nem vállalja olyan eljárás képviseletét, amely akár polgári ügyben, akár bűnügyben a montecarloi kaszinó ellen irányul, úgy a monacói bíróság sem hozna soha marasztaló ítéletet ellene. A játékbankár dinasztiát alapít. 1862 április 2-án kezdte meg működését Francois Blanc, a nagystílű metégue — a homburgi játékkaszinó volt tulajdonosa — Mantecadóban. Részvénytársaságot alapított 15 millió frank alaptőkével ..Société anonyme de Bains de Mert et des Strangers“ címen, de egyetlen részvényt sem engedett idegen kézbe jutni. , Az. ..öreg“ Blancnak óriási volt a szervezőereje és nemcsak a montecarloi kaszinót tette világhíressé, de megalapította a mai Blanc-dinasztiát. És az igénytelen kinézésű burzsoá amilyen szívóssággal tündérkertté varázsolta a Riviérának addig kietlen, sziklás részét, olyan céltudatossággal dolgozott azon, hogy családját az arisztokrácia presztízsével övezze. Ő maga soha nem titkolta, hogy apja a Vaucluse department egy kis adószedő hivatalnoka volt és a maga erejéből dolgozta fel magát bordeauxi bankárrá, hogy 1841-ben a homburgi játékkaszinók tulajdonosa legyen. A Blanc-család királyokkal kerül rokonságba. Blanc feleségének becsvágya beteljesült akkor, amikor egyik leányát Radziwill Konstantin herceg, a másikait pedig Bonaparte Roland Napóleon herceg vette feleségül. Két fia közül Camille a montecarloi kaszinó igazgatóságát örökölte az öreg Blanctól, a másik, Edmond, mint francia képviselő tette ismertté a nevét, egy volt francia színésznővel él boldog házasságban és távol a zöldasztaltól, inkább a gyepen mint istállótulajdonos fejt ki tevékenységet. Azt már nem érte meg Blanc maga, hogy az egyik unokáját, Bonaparte Mária hercegnőt, György görög királyi herceg vette feleségül és így a Blanc-család rokonságba került Európa összes uralkodócsaládjaival, de viszont azt sem, hogy másik unokája, Radziwill Leon herceg fiatalon, misztikus körülmények között halt meg hirtelen egy montecarloi szállodában. Ma már a Blanc-családnak édes-kevés köze van a montecarloi kaszinóhoz és habár jelenleg a részvények tömege megoszlik a Radziwill-család és Sir Basil Zaharoff között, azok a belső intrikák, amelyek a kaszinó alapítása óta a vezető személyiségek között napirenden voltak, ma is épen úgy ott lappanganak az egyes érdekcsoportok között — csak a külvilágnak nem szabad erről semmit tudni. Nincs a világnak egy másik intézménye, mely ennyire a denunciáció, besúgás, intrikák s stréberség pilléreire lenne alapozva.Egyik igazgató a másik ellen dolgozik, egyik felügyelő a másikat árulja be és egyik krupié a másikra ügyel. Csalnak-e a montecarloi játékkaszinóban? Nincs kétség aziránt, hogy a montecarloi kaszinóban űzött roulette és trente quarante játéknál, a bank részéről csalás ki van zárva. Fantasztikus gondolkodású emberek állítják csak, hogy évtizedes gyakorlat után a krupié képes lenne, a roulette-gép cilinderének még csak a felébe is, a cilinderrel ellenkező irányban forgó elefántcsont-golyócskát dobni, nem is beszélve arról, hogy a krupié egy bizonyos meghatározott számot tudna hozni. Mégis, akadnak hiszékenyek, akik ilyen fantasztikus,mesével operáló, úgynevezett szisztéma-kereskedőknek fölülnek és pénzüket rájuk bízzák gyümölcsöztetés céljából. ,s. Ha a roulettnél a legkisebb csalás is történhetne a krupié részéről, úgy a montecarloi kaszinó már régen nem állana fenn. Vannak ugyan preparált roulette-gépek, az úgynevezett „bisogne-roulettek“, amelyeket Dél-Amerika sötét talpaiban használnak és ahol az asztalba belekonstruált műszerek segítségével a krupié a banknak kedvező számot tudja hozni *— de ilyen roulette-gépek Montecarloban nem léteznek. De nem is szükséges, hogy Montecarloban a roulettnél csalárd módon dolgozzanak, hiszen az évtizedeken át folytatott, szakadatlan bankadásnál a „zéró“ — ami a banknak a főelőnye — érezteti romboló hatását. De eltekintve ettől, az idegekből, húsból-vérből való ember, nem e gép ellen játszik? Montecarlióban ha csalás a roulettejátéknál, a bank részéről nem is fordul elő, de viszont bizonyos visszaélések történnek, amelyeket csakis a szakértő, élesszemű megfigyelő vesz észre. Ezek a visszaélések két kategóriába oszlanak. Az egyik: amikor kezdő, tapasztalatlan, szórakozott játékosok nyereségeit, amelyeket az illető játékosok nem vesznek észre, a játékasztal alkalmazottjai tudatosan nem fizetnek ki, vagy nem figyelmeztetik a nyerőket nyereségeikre. Sőt, ha az illető rögtön nem jelentkezik a tétjéért, azonnal behúzzák a bankba, vagy egy sokat mondó gesztussal mintha a nyerő tét tulajdonosa más asztalnál is játszana, félreteszik, hogy a következő forgatásnál ismét a bank pénztárába vándoroljon. A másik: amikor olyan játékosok, akikmaximum vagy igen nagy tétekkel játszanak, a kifizetésnél a fizető krupiék, a chef-krupié ellenőrzése mellett, sőt titokban leadott figyelmeztetésére, kevesebbet fizetnek ki, mint a szabályszerű nyereség. Hogyan dolgozik a jó krupié. A kifizetésnél való visszaélést akkor űzik, ha a nagy játékos egy számot vagy számcsoportot az összes chance-okkal maximum tétekkel megrakott. Vagyis: egy számot megtett en plain, az összes cheval-okkal, carrék és transverzálokkal és minden más egyszerű és kombinált módon. Ebben az esetben, ha a nyerő szám kijön, a kifizetést, a szabályosság látszatának korrekt betartása mellett, úgy összezavarják, hogy egy maximum „cheval“ vagy „carré“ tétet nem fizetnek ki. A nyerő játékos hirtelenében, különösen a nagy nyereség fölött való örömében, nem tudja ellenőrizni a villámgyorsan számoló és rutinosan kifizető krupiét, de még föl se tételezi, hogy a montecarlói kaszinó nagyképű alkalmazottai ne helyesen fizessenek. Ha meggondoljuk, hogy csak egyetlen maximum chance egyetlen tétjét így elsikkasztva, a bank részéről 24.000 frankkal kevesebbet fizetnek ki a szerencsés nyerőnek, s ha ezt naponta csak kétszer megteszik, úgy ez egy évben 18 millió frank tiszta külön nyereséget jelent, úgy megértjük, hogy azt a krupiét, aki ügyes módon elsinkófál egy ilyen kifizetést a bank részéről, miért részesíti a chef-crupié mosolygó, igenlő pillantásban és miért vesz ki a zsebéből rögtön egy kartonlapot és könyveli el ezt a megtakarítót tétet. Ez a kartonlap azután az aligazgatók, felügyelők, igazgatók és osztályfőnökök útján minden esetben René Leon vezérigazgatóig jut. A krupié fölebbvalói ilyesmire nem adnak utasítást, ellenkezőleg, de egy jó krimiének magától tudnia kell Montecarloban, mi a teendője és milyen módon tudja hatásosabban szolgálni a társaságot, melynek szolgálatában áll. Meg nem hallgatott szerelem vitte Balánt a foil!! Aiatal haramia romantikus szerelme és egy gavalléros leányszöktetés. * -a* Balán tagnap megint Fogaras mellett mutatkozott. " Brassóból jelentik: A brassói csendőrparancsnokság ma értesítést kapott, hogy Balán haramiavezér rettegett alakja tegnap este a Fogaras melletti Sárkány községben tűnt fel. A bandita dohányt és szivart vásárolt, majd betért egy korcsmába, ahol sört rendelt. Maga mellé hívott egy idősebb parasztasszonyt is, akit megkínált itallal és közben megkérdezte, hogy kik a leggazdagabb emberek a faluban. Az öregasszony gyanútlanul felelt a bandita kérdéseire, aki röviddel aztán fizetett és eltávozott. Csak távozása után jöttek rá, hogy a titokzatos érdeklődő Balán volt, mire a csendőrök és a lakosság tűzőbe vette. Átkutatták a környéket, azonban Balánnak már nyomát sem találták. Bálán előéletéről az erdélyi és fővárosi sajtó megdöbbentő részleteket közöl, amelyeket a haramiának egyik volt rabtársa mesélt el..Bálán az elmúlt évben Nagydisznódon egy vállalat pénztárosát ki akarta rabolni. A pénztáros védekezett. Bálán rálőtt és lábán oly súlyosan sebesítette meg, hogy pár nappal rá sérülésébe belehalt. Balánt elfogták és a nagyszebeni fogházba szállították. A fogházban senkivel sem fért össze, mindenkivel összeverekedett. Senki sem akart vele egy cellában lakni. Később azonban megszokták és akkor bizalmasainak döbbenetes dolgokat mondott el magáról Bálán. A bandita húsz éves volt, amikor elhagyta a hólepte hegyeket és világgá indult. Gyalog jutott el Nagyváradig. Munkát keresett, de nem kapott. Visszament Szeben környékére és Nagydisznódon állapodott meg, vasmunkás lett egy ottani vállalatnál. Beleszeretett egy leányba, de riválisa akadt: az üzemtulajdonos fia. A nagyvárosi fiatalember minden eszközt felhasznált, hogy Balant távoltartsa a csinos parasztleánytól. Intézkedett, hogy a munkások este 9 órakor otthonukban legyenek úgy, hogy ő este nyugodtan udvarolhasson a leánynak. Balant ez rendkívülien felizgatta és bosszút esküdött az üzemtulajdonos és fia ellen, akit egy ízben meglesett és késével arcába vágott, hogy később felismerje. Persze menekülnie kellett és így került Constanzaba. — Alig pár heti Constanziai tartózkodás után visszatértem Nagydisznódra — mesélte a börtönben Bálán. — Napokig bujkáltam a környéken. Pénzem teljesen kifogyott. Ekkor határoztam el, hogy kifosztom a volt vállalatom pénztárát. Sötét este volt, amikor a pénztárba benyitottam. A pénztárost felhívtam, hogy nyissa ki a kasszát, de az nem engedelmeskedett, mire belé lőttem, majd a kasszában lévő pénzt magamhoz vettem és elmenekültem, de röviddel utána elfogtak. Kőhalmi emberek ,vezették a csendőrséget nyomomra." Mint érdekes epizódott mesélte még el Bálán fogolytársainak, hogy menekülése közben, a brassói hegyekben, egy fiatal diákleánnyal találkozott össze. Azt hitte, hogy a leány utána kutat. Felkapta lovára, elnyargalt vele és csak másnap, amikor meggyőződött arról, hogy a leány egy szegény kiránduló diákleány, aki azt sem tudta, hogy kicsoda Bálán, bocsájtotta szabadon és 5000 lejt adott neki, hogy minél hamarabb hazajusson szüleihez. Bálán 23 éves, fiatal, leányos, szelíd arcú ember, akiről látásra senki sem tételezné fel, hogy milyen vakmerő és milyen elszánt. — Egy új európai királyság. Varsóból jelentik. A varsói korrn''”whtops rendkívül meglepődött, amikor szolgája elképedve „őfelsége I. Sándort“ jelentette be neki. Egr fiatal, ékszerekkel felcicomázott cigánylegény lépett be, egy csodaszép cigánynő kíséretében és elmondotta, hogy Lengyelország 20.000 főből álló cigánysága királlyá választotta őt és székhelyéül Soliborzot jelölte ki. Szavainak bizonyítására felmutatott egy írást, amelyen 20.000 cigány aláírása szerepelt. A lengyel kormány megbízottja zavarban volt, nem tudta, miképen viselkedjék, mindenesetre nagyon udvarias volt őfelségéhez. A királyi pár egy csodaszép négylovas hintón elvágtatott székvárosuk, Sonborz felé.