Aradi Közlöny, 1929. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
1929 november 11 l. ARADI KÖZLÖNY 3 nm a reggel kivégezték Bognár Lajost, az aradifauri alakíasztójáig, Ko rablóját. Kornis Ödön elmondja az Aradi Közlönynek a revolveres rablás történetét. (Arad, október 31.) Bognár Lajost, az aradi Kornis-cég rablóját ma reggel Pozsonyban kivégezték. Születésnapján érte utól a végzete a veszedelmes haramiát, születésnapján lehelte ki lelkét az akasztófén az elvetemült rablógyilkos. Szerdán este érkezett meg az igazságügyminiszter külön futára az elnök leiratával a pozsonyi törvényszékhez. A leirat közölte, hogy az elnök a kegyelmi kérvényt elutasította. A pozsonyi törvényszékről nyomban felhívták a lipótvári fegyházat, hogy szállítsák le Pozsonyba a halálraítéltet. Toloncúton érkezett szerdán délelőtt a halálraítéltharamia. Az államügyész felolvasta a köztársaság elnökének leiratát és meg is magyarázta Bognárnak. — Az elnök úr az ön kegyelmi kérvényét elutasította. Magán 24 órán belül végrehajtják a halálos ítéletet. Bognár fásultan csak ennyit mondott: — Igen, kérem. Ezután elvezették a siralomházba. Az ügyészségi fogház egyik szobáját rendezték be erre a célra. A siralomházban az elvetemült rabló szemmel láthatólag megtört. Arra a kérdésre, hogy mit kiván, cigarettát és jó vacsorát, meg italt kért, amit természetesen azonnal teljesítettek. Majd megszólalt: — Értesítsék anyámat, hogy ha életben akar még látni, jöjjön gyorsan. És azután szeretném látni azt a helyet, ahol elföldelnek. Az utolsó kívánságát azonban nem teljesítették, az anyját azonban táviratilag értesítették. Bognár anyja azonban az idő rövidségei miatt már nem kaphatta meg idejében a táviratot. „Ma van a születésnapom .. — Biró uram, — szólalt meg Bognár — úgy tudom, hogy a halálraítéltnek az utolsó kívánságát teljesíteni szokták. — Mi ivatna a kívánsága — kérdezte P a s h e k biró. — Mai van a születésnapom. Nem szeretnék ezen a napon meghalni. Halasszák el egy nappal a kivégzésemet, hogy ne születésem évfordulóján akasszanak fel — mondotta a halálraítélt. A biró a.uimam közölte vele, hogy ezt a kívánságát nem teljesítheti. Az esti órákban kiürítették a törvényszéki épületet s csak a pap és a börtönőrök maradtak benn. » Az akasztás hire a törvényszéken nagy izgalmat okozott s oly gyorsan terjedt el a városban, hogy tegnap délután a közönség valósággal megostromolta a törvényszék, illetve az ügyészség irodáját, hogy belépőjegyet kaphasson az akasztás végignézésére. A hisztérikák ostroma ... Formanek dr. ügyész összesen 102 jegyet adott ki a szomorú látványosságra kiváncsiak a kaksiái sajtó képviselőinek. Mivel azonban a közönség a fenti, limitált számnál sokkal nagyobb tömegben jelent meg és akart jegyhez a (Izstan, a törvényszék valamennyi bejáratát le kellett zárni a tömeg elől. Igen viszataszító látvány, volt, hogy a veszekedők között a legtöbb nő volt, akik közül azonban Formanek ügyész egynek t nem adott jegyet, kivéve egy-két riporternőt. A törvényszék udvarában este már ott ál-Egészséges arcbőrnek kitűnő Hibás arcbőrnek páratlan a valódi Weisz-féle ELZA kámforcrém (nagy aranyórámmal kitüntetve Pária 1928.) Egyedüli készítő WEI SZ gyógyszertár tJ J.— JU—IU JlN-mTi' íjul ..j... I ''«! — lett az akasztófa s annak közelében a gyalulatlan puhafából készült koporsó is. „... az ítélet végrehajtatott". Ma reggel már minden a hivatalos formák keretei között ment végbe. Pont fél 7 órakor Az Aradi Közlöny munkatársa ebből az alkalomból felkereste Kornis Ödön nagykereskedőt, aki az országos feltűnést keltő rablómerénylet lefolyását a következőképen mesélte el: — 1921. december 8. volt. Délután hat óra előtt néhány perccel egy elegánsan öltözött úr állított be az irodába. Utána mindjárt négy , egyszerűbb ruhájú ember lépett be és különböző helyeken álltak meg. — Kornis úrral szeretnék beszélni valami nagy hagymaszállítási ügyben — szólalt meg az elegáns idegen. Az egyik tisztviselő erre bement a baloldali irodahelyiségbe. Az irodában hárman voltunk: Kornis Ármin, Grünstein Sámuel és én. A két ember bejött az irodába. Az egyik leült az asztalra, zsebéből elővette revolverét és mellemnek szegezte. A másik pedig ezalatt elvágta a telefont. — Egy szót sem, mert lövök — mondotta az asztalon ülő rabló, majd a másik parancsoló hangon adta ki az utasítást: — Nyissa ki a kasszáját és minden pénzét adja ide, de vigyázzon, mert egyetlen mozdulat és agyonlövöm. Erre kényszerült én a kasszához mentem, kiürítettem és annak tartalmát átadtam a rablónak. „Leülni a földre.“ — Az irodahelyiségben közben a másik három rabló elállta a kijáratokat és kényszerítette az ott tartózkodó megrémült tisztviselőket, hogy valamennyien üljenek le a Zöidre és ha valamelyikük meg mer mozdulni, azt lelövik. — Senki meg ne mukkanjon, mert a halál fia — szórt az egyik — mi nem ölni jöttünk, hanem pénzért. — Kiürítették a kasszákat és az egyik zsebébe gyömöszölte a pénzt. Amikor kifelé indultak az egyik kiadtaaz utasításta -tisztviselőknek : — Mindenki ürítse ki a tárcáját. A vezetőjük azonban itt közbeszólt: — Csak hagyjuk. Ezek szegény hivatalnokok, nekik is szükségük van nénire, vezették ki programaszerűen Bognár Lajost ■a siralomházból. A bitinat előtt Pashek bíró olvasta fel újra az ítéletet s Bognárt, mint elítéltet átadta Formanek ügyésznek. Az ügyész mondanivalója igen egyszerű és rövid volt: — Hóhér, teljesítse kötelességét... És Nechida állami ítéletvégrehajtó két pribékjével megfogta Bognárt, nyakába vetették a hurkot, rádobták az eltorzuló arcra a kezüdöt... néhány perc ... a felakasztott teste néhányat rándult, a lábak egy-kétszer kirúgtak ... aztán a törvényszéki orvos jelentette az ügyésznek, hogy: „az ítélet végrehajtatott ...“ A hulla másfél órát függött a bitófán, majd levették és a halottas házba vitték... — A rablók ezután eltávoztak. Az előszobában azonban lövöldözni kezdek és egy golyó Stern Mór válla felett fúródott a falba, majd nyomtalanul eltűntek. 584.000 lejt vittek a rablók magukkal. Elfogták a rablókat. Eddig jutott Kornis Ödön visszaemlékezése. A többi részletek már közismertek. A Kornis-testvéreknél elkövetett merénylet után néhány nappal újabb nagyszabású rablómerénylet történt Arad megyében: fegyveres rablók betörtek gróf Nádasdy kastélyába. Inatospusztán és onnan 370.000 lejt zsákmányoltak. Lannert gyárostól Pankotán pedig 127.000 lejt raboltak el. Hetekig tartó nyomozás után végre kézrekerültek a veszedelmes rablók és a törvényszék ítélkezett felettük. Bognár Lajost, aki vezetője volt a bandának, 12 esztendei kényszermunkára ítélték és leszállították a regáti Târgul Oncára, hogy ott töltse ki büntetését. A rablónak azonban sikerült megszöknie. A szökés után Bognár Budapestre utazott, ahol a Hungáriia-szállodában szállott meg, dr. Hanauer álnév alatt és nagyúri életet élt. Számtalan betörést követett el Magyarországon is és amikor itt is égett lába alatt a talaj, Csehszlovákiába szökött, ahol Brünn, Karlsbad, Zsolna, Léva és más nagyvárosok jelzik az utat, amerre Bognár és betörőbandája járt. Közben több rablógyilkosságot is követtek el. Nagybicsén azonban csendőrkézre kerültek és a pozsonyi törvényszék Bognárt kötél általi halálra ítélte. Az ítélet jogerőre emelkedett és amikor megérkezett a legfelsőbb törvényszék határozata is, védője kegyelmi kérvénnyel fordult a cseh köztársaság elnökéhez. Két héttel később Bognár leveleit írt védőjéhez és kérte, hogy vonja vissza kegyelmi kérvényét, mert ő azt akarja, hogy mennél hamarabb akasszák fel. Közben azonban szökést kísérelt meg a lipótvári fegyházból is, de az őrség éberségén ez hajótörést szenvedett... ... és ma elvette méltó büntetését a rablógyilkos. Bognár Lajos kifosztja az aradi Kornis-cég kasszáit. Mussolini az első lovas balról MUSSOLINI ELLOVAGO A FASCISTA MILÍCIA ELŐTT, amelynek tagjai a fascista eszmék iránti lelkesedésüket úgy fejezik ki, hogy tőreiket a magasba emelik.