Aradi Közlöny, 1930. augusztus (45. évfolyam, 172-197. szám)
1930-08-01 / 172. szám
PÉNTEK, AUGUSZTUS . aRADI közlöny 1 SZAVAZÓ SZELVÉNY AZ ARADI KÖZ 1930-as STRANDSZÉPSÉG ÉS STRANDKIRÁLYNŐ VERSENYÉRE. JELÖLTEM: ** I I SZAVAZÓ SZELVÉNY AZ ARADI KÖZLÖNY 1930-as STRANDSZÉPSÉG ÉS STRANDKIRÁLYNŐ VERSENYÉRE. JELÖLTEM: 48 m53 i Borzalmas vérfürdőt kommunisták hatalmábanrendeztek a kommunisták Hattanban Holttestek ezrei borítják az uccákat PEKING, Július 31. Honan tartomány fővárosában Csangsában véres kommunista lázadás tört ki. Miután a Kvangsi tartományban előrenyomuló tízezer főnyi kommunista hadsereg tegnap délután már csak húsz kilométernyire volt, a fővárosban Csangsa helyőrségének legénysége fellázadt, legyilkolta a tiszteket és átvette az uralmat a város felett. Szörnyű ■pusztítás kezdődött. A megittasult kommunisták véres karddal jártak végig a városon és ■szörnyű tömegmészárlást vittek véghez. Száz és ezerszámra gyilkolták le az embereket. J. és az egész főváros lakossága a leghihetetlenebb rettegésben él. A fővárosban teljes a terror és a rémuralom. A kommunista csapatok a kora esti órákban bevonultak a fővárosba és tovább folytatták a mészárolást. Az uccákat, a holttestek vég hét ellen sora borítja. Az összes középületeket lerombolták. A tehetősebb polgárok házait pedig felgyújtották. A lázadók még a külföldi konzulátusok épületeibe is behatoltak és házkutatást tartottak. A kommunisták meggyilkolták Honan tartomány kormányzójának öccsét is. A külföldi alattvalók a kikötőben horgonyzó angol, amerikai és japán csatahajókra menekültek. A kommunisták ellen valószínűleg büntető expedíció indul meg. Az angol, amerikai és japán csatahajók legénységét készenlétbe helyezték és a páncéloscirkálókról ágyucsövek merednek Csangsa felé. SANGHAI, július 31. A kommunisták egy millió dollár váltságdíjat követelnek a nacionalista kormánytól és azzal fenyegetőznek, hogy ha nem kapják meg az összeget, felperzselik Csansa városát, amely 27-ike óta birtokukban van. Azt hiszik, hogy az összes külföldieket és misszionáriusokat ágynaszádokon biztonságba helyezték. A kommunisták máris felgyújtották a japán konzulátust, továbbá miszsziós épületeket és templomokat SANGHAJ. július 31. Csangsaban az összes épületek romokban hevernek. Az utcákon a holttestek ezrei fekszenek. Középkínában a legvadabb állapotok uralkodnak. A kommunisták megtámadták a Paos amerikai ágyunaszádot. Öt amerikai matróz súlyosan megsebesült, egy meghalt. A támadók 50 halottat vesztettek. A támadás miatt több amerikai ágyúnaszád útban van. „n r finnirfi Ma tartotta meg első ilését az idegeneket ellenőrző bizottság Aradon — Ssomfenson délután kezdi meg ellenőrző munkálatait — ARAD, július 31. Mint ismeretes, hetekkel ezelőtt be kellett adniuk az Aradon tartózkodó idegen állampolgároknak okmányaikat, hogy azokat a revíziós bizottság felülvizsgálja. Ma délután ült össze a revíziós bizottság az aradi munkaügyi felügyelőségen, annak megállapítása céljából, hogy az idegenek közül kiknek van joguk továbbra is a város területén tartózkodni. A revíziós bizottságnak a tagjai: Buzea Virgil munkaügyi felügyelő, dr.Moga Romulus rendokveszter, Fancsali M Nándor és Strengár-Demján Száva, a munkásság részéről, Mayer textilgyári igazgató. Butoiescu mérnök, a villanygyár képviseletében, Albu mérnök, a kötszövösgyár részéről, Schapira Astra gyáriigazgató és dr. Rácz, a Tricotage igazgatója, a munkaadók képviseletében. A bizottság ma délutáni ülésén nem kezdették meg a tulajdonkénem revíziós munkát. Ma csupán a törvények és rendeletek ismertetésével foglakoztak. A bizottság Aradon is ugyanolyan formában alakult meg, ahogy az Bucurestiben történt. Legközelebb szombaton délután ülnek össze a bizottság tagjai, amikor megkezdik a revíziós munkájukat. Mai anyák, mai lányok Szép, érett asszony ül szemben velm. A haja bronzszinű, az arca rózsás. Az alakja természetesen nádszál-karcsú, hiszen 1930-at írunk. Nézem a szép asszonyt s próbálom a korát eltalálni. Lehet harmincöt éves, de lehet, hogy már túl is van a negyvenen. Ki tudná ezt manapság megítélni? Ma minden aszszony addig marad egyformán fiatal, ameddig jónak látja. — Megőszülni csak hanyagság, — mondta egy igen-igen kiváló és igen-igen mélyen járó szelemű úrinő, aki rendes nő lévén, természetesen nem is őszült meg. Amivel csak megokolni akarom, mennyivel több joga van az örök fiatalságra annak, akinek egyebe sincs, csak fiatalsága. Tehát addig marad mindenki aranyszőke, fekete vagy rozsdavörös, addig hord barackvirágszínű arcot, ameddig be nem telik vele. Nagy csapás, talán a férj halála, vagy valami nagy öröm,, pédául az első unoka születése után, átmenet nélkül lesz öreg asszony azután a menyecskéből. Középkorú nő, hervadó virágszálak az már nem divat s mivel nem divat, hát nincs is. Az én szép asszonyom egyébként maga leplezte le magát, mondván, hogy neki már van egy húszesztendős szép leánykája. Tehát ő maga legalább is negyvenéves. — Istenem, — szólt elmerengve —ha az édesanyámra gondolok, ki sem mondhatom, mennyire fájlalom a sorsát. Fiatalon, ment férjhez és én már felnőtt leány voltam, mikor ő még viruló szép asszony volt. Éétének abban a percben vége szakadt, mikor én az első ■hosszú szoknyámat megkaptam, legalább is asszonyi életének. Ennek a földig érő, alul bő, felül szűk, sleppes és porzsinóros ruhadarabnak megszületésével együtt el is temethette az ifjúságát. Barátnői gúnyosan mosolyogtak össze: iini, Emmának már hosszúszoknyás lánya van. Ezentúl csak az én kezemért...mehetett bakra, smlatságban,ha vidámabban beszélgetett valamelyik udvarlómmal, ráfogták, hogy még ő maga is hódítani akar. Ez pedig akkoriban vád és bűn volt ám! Szegény, életvidám, szép anyám, titokban mémnyit szenvedhetett s annál is nehezebb volt, a sorsa, mert az efféle szenvedésen akkoriban még vagy mgbotránkoztak vagy pedig nevettek az emberek. Ne is beszéljünk udvarlóiról, hódolóiról, akiknek alázatos bámulata olyan életszükséglete a ma szépasszonyának s akik az én hosszuszoknyám bekövetkeztével kénytelenek votak őt ezentúl tiszteletreméltó anyósjelöltnek tekinteni, de bizony még az ő csinos, fiatal férje előtt is eléggé súlyos lehetett beismernie, hogy íme nagylányos anyává, fal mellett üldögélő gardedámmá lett egy napról a másikra. S mégsem tehetett másképpen, mert jó anya volt, szeretett engem s nem akart egyetlen napot sem elvenni nagyleányságomból, amely múlhatatlanul és tagadhatatlanul beállt az első hosszú szoknya napján... — ...Történt pedig mindez tizenhat éves koromban... — És hogyan viselik a ma szépasszonyai a nagy leány édes terhét? — kérdeztem a legilletékesebbtől tőle. — A nagy leány többé nem teher a házban. Először is: huszonöt-huszonhat esztendős koráig nem is nagy leány. A rövidhajú fejecske, a rövid szoknya annyi évesnek mutatja a drágát, amennyi stratégiai szempontból éppen szükséges. Van-e az az éles szem a világon, mely ma a tizenötéves leányt meg tudja különböztetni a tizenkilencévestől? Igaz, hogy azért ma sem lehet a leánygyermeket véka alá rejteni, követeli ő is a maga jogait, éppen úgy, mint a maga idejében az anyja. Csakhogy ezek a jogok nem járnak az édesanya jogainak a csorbításával. A mai leány önálló egyén, nem szorul gardedámra s nem keresztezi anyjának útjait, ő tenniszezik kis barátnőivel s barátjaival, anyja ez alatt bridegezhet a magáéval , felül hátul a motorbiens». life, vagy elől az automobilra, mialatt anyja a korzón a padot helyezi előnybe, amelyen szintén hihet üldögélni s még sem jár életveszélylyel. A ma ifjú hölgye elmegy evezni s mamája ezalatt mehet a divatos cukrászdába pletykázni, vagy a divatos szálló teadélutánjára pletykaalkalmat adni: kinek-kinek a gusztusa szerint. Este aztán találkoznak s kicserélik egymással véleményüket a világról, a nőkről és a férfiakról. Aki bátor, önérzetes és erkölcsös volt tegnap, az azért ma is az marad. Ismertem én a magam idejében is ifjú hölgyeket, akikért francia nevelőnő ment az iskolába s ugyanaz a francia nevelőnő nyugodtan várakozott a ház előtt, melybe a kislány azzal a kifogással ment fel, hogy ott lakik az osztálytársnője, akitől meg kell kérdezni a holnapi leckét, pedig hát nem lakott ott senki az ő iskolájukból, legföljebb az egyetemről, ahova akkoriban még tudvalevőleg nem jártak leányok, de különösképen a jogra nem... Amivel csak azt akarom mondani, hogy leányra senki nem vigyázhat, csak ő maga s az úgynevezett gardírozás intézménye azért szűnt meg, mert céltalannak és feleslegesnek bizonyult. — S így a ma szabad és egészséges szelleme megszüntetett többek között egy konokul visszatérő, ostoba regénytémagiccset is, hogy az öregedő szép asszony meggyűlöli a saját leányát, mert felnővén, a vetélytársává lesz! — A felnőtt leány nem vetélytárs többé, hanem az egyetlen megbízható, nem irigyő, nem fecsegő barátnő. Akiknek érdekköre , célja más, de ízlése, világfelfogása egyezik:’ azok a legideálisabb barátok. — Különösen ebben az esetben, mikor, hozzá még az egyiknek tapasztalatlan, naiv, ábrándos kedélye mellett ott őrködik a másik’ fél tapasztalt, higgadt józansága. — Teljesen találó. Csakhogy tévedés ne legyen: a naiv, szentimentális és ábrándos lélek az anya, a józan, higgadt és okosan reális pedig a leányod „ 1 ^ ‘ B. AL