Aradi Közlöny, 1930. augusztus (45. évfolyam, 172-197. szám)

1930-08-01 / 172. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS . aRADI közlöny 1 SZAVAZÓ SZELVÉNY AZ ARADI KÖZ 1930-as STRANDSZÉPSÉG ÉS STRAND­­KIRÁLYNŐ VERSEN­YÉRE. JELÖLTEM: ** I I SZAVAZÓ SZELVÉNY AZ ARADI KÖZLÖNY 1930-as STRANDSZÉPSÉG ÉS STRAND­­KIRÁLYNŐ VERSENYÉRE. JELÖLTEM: 48 m53 i Borzalmas vérfürdőt kommunisták hatalmában­­rendeztek a kommunisták Hattanban Holttestek ezrei borítják az uccákat PEKING, Július 31. Honan tartomány fő­városában Csangsában véres kommunista lá­zadás tört ki. Miután a Kvangsi tartományban előrenyomuló tízezer főnyi kommunista hadse­reg tegnap délután már csak húsz kilométer­nyire volt, a fővárosban Csangsa helyőrségének legénysége fellázadt, legyilkolta a tiszteket és átvette az uralmat a város felett. Szörnyű ■pusztítás kezdődött. A megittasult kommunis­ták véres karddal jártak végig a városon és ■szörnyű tömegmészárlást vittek véghez. Száz és ezerszámra gyilkolták le az em­bereket. J. és az egész főváros lakossága a leghihetetle­nebb rettegésben él. A fővárosban teljes a ter­ror és a rémuralom. A kommunista csapatok a kora esti órákban bevonultak a fővárosba és tovább folytatták a mészárolást. Az uccákat, a holttestek vég hét ellen sora borítja. Az összes középületeket lerombolták. A tehetősebb pol­­­gárok házait pedig felgyújtották. A lázadók még a külföldi konzulátusok épületeibe is behatoltak és házkutatást tartottak. A kommu­nisták meggyilkolták Honan tartomány kor­mányzójának öccsét is. A külföldi alattvalók a kikötőben horgonyzó angol, amerikai és japán csatahajókra menekültek. A kommunisták el­len valószínűleg büntető expedíció indul meg. Az angol, amerikai és japán csatahajók legény­ségét készenlétbe helyezték és a páncéloscir­­kálókról ágyucsövek merednek Csangsa felé. SANGHAI, július 31. A kommunisták egy millió dollár váltságdíjat követelnek a naciona­lista kormánytól és azzal fenyegetőznek, hogy ha nem kapják meg az összeget, felperzselik Csansa városát, amely 27-ike óta birtokukban van. Azt hiszik, hogy az összes külföldieket és misszionáriusokat ágynaszádokon bizton­ságba helyezték. A kommunisták máris fel­gyújtották a japán konzulátust, továbbá misz­­sziós épületeket és templomokat SANGHAJ. július 31. Csangsaban az összes épületek romokban hevernek. Az utcá­­kon a holttestek ezrei fekszenek. Középkínában a legvadabb állapotok uralkodnak. A kom­munisták megtámadták a Paos amerikai ágyunaszádot. Öt amerikai matróz súlyosan meg­sebesült, egy meghalt. A támadók 50 halottat vesztettek. A támadás miatt több amerikai ágyúnaszád útban van. „­n r finn­i­rf­­i Ma tartotta meg­ első i­lését az idegeneket ellenőrző bizottság Aradon — Ssomfenson délután kezdi meg ellenőrző munkálatait — ARAD, július 31. Mint ismeretes, hetekkel ezelőtt be kellett adniuk az Aradon tartózkodó idegen állampolgároknak okmányaikat, hogy azokat a revíziós bizottság felülvizsgálja. Ma délután ült össze a revíziós bizottság az aradi munkaügyi felügyelőségen, annak megállapí­tása céljából, hogy az idegenek közül kiknek van joguk továbbra is a város területén tar­tózkodni. A revíziós bizottságnak a tagjai:­­ Buzea Virgil munkaügyi felügyelő, dr.­­Moga Romulus rendo­kveszter, Fancsali M Nándor és S­t­r­e­n­g­á­r-D­e­m­j­á­n Száva, a munkásság részéről, Mayer textilgyári igaz­gató. B­u­t­oi­e­s­c­u mérnök, a villanygyár képviseletében, Al­b­u mérnök, a kötszövös­gyár részéről, S­c­h­a­p­i­r­a Astra­ gyári­­igaz­gató és dr. Rá­cz, a Tricotage igazgatója, a munkaadók képviseletében. A bizottság ma délutáni ülésén nem kezdették meg a tulajdonkénem revíziós mun­kát. Ma cs­upán a törvények és rendeletek ismertetésével foglakoztak. A bizottság Ara­don is ugyanolyan formában alakult meg, ahogy az Bucurestiben történt. Legközelebb szombaton délután ülnek össze a bizottság tagjai, amikor megkezdik a revíziós mun­kájukat. Mai anyák, mai lányok Szép, érett asszony ül szemben ve­lm. A haja bronzszinű, az arca rózsás. Az alakja természetesen nádszál-karcsú, hiszen 1930-at írunk. Nézem a szép asszonyt s próbálom a korát eltalálni. Lehet harmincöt éves, de le­het, hogy már túl is van a negyvenen. Ki tud­ná ezt manapság megítélni? Ma minden asz­­szony addig marad egyformán fiatal, ameddig jónak látja. — Megőszü­lni csak hanyagság, — mondta egy igen-igen kiváló és igen-igen mélyen járó sze­lemű úrinő, aki rendes nő lévén, ter­mészetesen nem is őszült meg. Amivel csak megokolni­ akarom, mennyivel több joga van az örök fiatalságra annak, akinek egyebe sincs, csak fiatalsága. Tehát addig marad min­denki aranyszőke, fekete vagy rozsdavörös, addig hord b­arackvirágszínű arcot, ameddig be nem telik vele. Nagy csapás, talán a férj halála, vagy valami nagy öröm,, pédául az első unoka születése után, átmenet nélkül lesz öreg asszony azután a menyecskéből. Közép­korú nő, hervadó virágszálak az már nem di­vat s mivel­ nem divat, hát nincs is. Az én szép asszonyom egyébként maga leplezte le magát, mondván, hogy neki már van egy húszesztendős szép leánykája. Tehát ő maga legalább is negyvenéves. — Istenem, — szólt elmerengve —ha az édesanyámra gondolok, ki sem mondhatom, mennyire fájlalom a sorsát. Fiatalon, ment­­ férjhez és én már felnőtt leány voltam, mikor ő még viruló szép asszony volt. É­étének ab­ban a percben vége szakadt, mikor én az első ■hosszú szoknyámat megkaptam, legalább is asszonyi életének. Ennek a földig érő, alul bő, felül szűk, sleppes és porzsinóros ruhada­rabnak megszületésével együtt el is temet­hette az ifjúságát. Barátnői gúnyosan moso­lyogtak össze: iini, Emmának már hosszú­­szoknyás lánya van. Ezentúl csak az én kez­emért...mehetett bakra, smlatságba­n,ha vidámabban beszélgetett valamelyik udvar­­lómmal, ráfogták, hogy még ő maga is hódí­tani akar. Ez pedig akkoriban vád és bűn volt ám! Szegény, életvidám, szép anyám, titokban mémnyit szenvedhetett s annál is nehezebb volt, a sorsa, mert az efféle szenvedésen ak­koriban még vagy mgbotránkoztak vagy pe­dig nevettek az emberek. Ne is beszéljünk ud­varlóiról, hódolóiról, akiknek alázatos bámu­lata olyan életszükséglete a ma szépasszonyá­nak s akik az én hosszuszoknyám bekövetkez­tével kénytelenek vo­tak őt ezentúl tiszteletre­méltó anyósjelöltnek­ tekinteni, de bizony még az ő csinos, fiatal férje előtt is eléggé súlyos lehetett beismernie, hogy íme nagylányos anyává, fal mellett üldögélő gardedámmá lett egy napról a másikra. S mégsem tehetett más­képpen, mert jó anya volt, szeretett engem s nem akart egyetlen napot sem elvenni nagy­­leányságomból, amely múlhatatlanul és tagad­hatatlanul beállt az első hosszú szoknya napján... — ...Történt pedig mindez tizenhat éves koromban... — És hogyan viselik a ma szépasszonyai a nagy leány édes terhét? — kérdeztem a legilletékesebbtől­ tőle. — A nagy leány többé nem teher a ház­ban. Először is: huszonöt-huszonhat eszten­dős koráig nem is nagy leány. A rövidhajú fe­jecske, a rövid szoknya annyi évesnek mutatja a drágát, amennyi stratégiai szempontból ép­pen szükséges. Van-e az az éles szem a vilá­gon, mely ma a tizenötéves leányt meg tudja különböztetni a tizenkilencévestől? Igaz, hogy azért ma sem lehet a leánygyermeket véka alá rejteni, követeli ő is a maga jogait, ép­pen úgy, mint a maga idejében az anyja­. Csakhogy eze­k a jogok nem járnak az édes­anya jogainak a csorbításával. A mai leány önálló egyén, nem szorul gardedámra s nem keresztezi anyjának útjait, ő tenniszezik kis barátnőivel s barátjaival, anyja ez alatt brid­e­gezhet a magáéval , felül hátul a motorbiens». life, vagy elől az automobilra, mialatt anyja a korzón a padot helyezi előnybe, amelyen szin­tén hihet üldögélni s még sem jár életveszély­­lyel. A ma ifjú hölgye elmegy evezni s mamá­ja ezalatt mehet a divatos cukrászdába plety­­kázni, vagy a divatos szálló teadélutánjára pletykaalkalmat adni: kinek-kinek a gusztusa szerint. Este aztán találkoznak s kicserélik egymással véleményüket a világról, a nőkről és a férfiakról. Aki bátor, önérzetes és erköl­csös volt tegnap, az azért ma is az marad. Is­mertem én a magam idejében is ifjú hölgye­ket, akikért francia nevelőnő ment az iskolába s ugyanaz a francia nevelőnő nyugodtan vára­kozott a ház előtt, melybe a kislány azzal a kifogással ment fel, hogy ott lakik az osztály­­társnője, akitől meg kell kérdezni a holnapi leckét,­­ pedig hát nem lakott ott senki az ő iskolájukból, legföljebb az egyetem­ről, ahova akkoriban még tudvalevőleg nem jártak leányok, de különösképen a jogra nem... Amivel csak azt akarom mondani, hogy leányra senki nem vigyázhat, csak ő maga s az úgynevezett gardírozás intézménye azért szűnt meg, mert céltalannak és feleslegesnek bizonyult. — S így a ma szabad és egészséges szel­leme megszüntetett többek között egy konokul visszatérő, ostoba regénytémagiccset is, hogy az öregedő szép asszony meggyű­löli a saját leányát, mert felnővén, a vetélytársává lesz! — A felnőtt leány nem vetélytárs többé, hanem az egyetlen megbízható, nem irigyő, nem fecsegő barátnő. Akiknek érdekköre , célja más, de ízlése, világfelfogása egyezik:’ azok a legideálisabb barátok. — Különösen ebben az esetben, mikor, hozzá még az egyiknek tapasztalatlan, naiv, ábrándos kedélye mellett ott őrködik a másik’ fél tapasztalt, higgadt józansága. — Teljesen találó. Csakhogy tévedés ne legyen: a naiv, szentimentális és ábrándos­ lélek az anya, a józan, higgadt és okosan reális pedig a leányod „ 1 ^ ‘ B. AL

Next