Ars Hungarica, 1989 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Fried István: Képzőművészeti látás és kultúra Magyarországon a 19. század elején
149 Ars Hungarica 1989/2 nak hangsúlyos jelenlétét emelte ki Verseghy bölcseleti hangú alkotásaiban. Amit Verseghy (Herdernél erőteljesebben, feltehetőleg a fogság alatt erősen megszaporodó francia olvasmányainak hatása alatt) hirdet: az ősz századának szerepe az emberi gondolkodás történetében, és ezen keresztül a művészeti törekvések histórikumában. Lássunk erre is verses példát a Rákóti Mátyásból: Mikor mesterei az Argirusoknak szimetriát adtak a rajzolott tagoknak, emelő árnyékot a festett lapoknak, s indulatosságot az ábrázatoknak, mikor úgy alkották az épületeket, hogy megelégítvén a közszükségeket, szembe is tüntessék ama mértékeket, mellyek szülni szokták a kül szépségeket... De mikor megnyíltak az ész rügyei... így jutott a pictor a perspectivához, a musika-szerző a harmóniához, az építő-mester ökonómiához, a poéta pedig filozófiához... Verseghy Rákóti Mátyását idegenkedve fogadta az irodalmi élet. Kazinczyt a neoklasszicista pozíció akadályozta meg abban, hogy a mű nehézkességén túltéve magát, felfedezze annak esztétika-történeti kvalitásait, s így Verseghy valójában kisesni látszott a képzőművészeti gondolkodás fejlődéséből. Nem került abba igazán bele Kisfaludy Sándor sem, mivel műveiben a festészet legfeljebb marginális helyre juthat. A kesergő szerelem 157. dalában egy pillanatra tetszenek föl a nemzet Apollói mellett annak képírói, faragói, kiknek feladata lenne lantjukkal, vésővel és ecsettel éltetni ez „esetet". A boldog szerelem IV. énekében is csupán egy lendületes felsorolás jelzi: a Bécsben, Itáliában és Franciaországban megfordult magyar költő tudott a művészet remekeiről, élményt jelentettek neki, s körülbelül abban az ízléskörben forog, mint maga Kazinczy: Correggio rajzola ti, Phidiásnak szobrai Wieland lelkes gondolati, Mozart bájos hangjai... A Regeköltőnek hattyúdala egy részlete pedig nemcsak azért jelentősebb ezeknél a tétova soroknál, mivel itt határozottabb utalás történik egy konkrét, a képzőművészet köréből kölcsönzött módszerre, hanem azért is, mert az önéletrajzi ábrázolás hitelével szól világnézeti problémáról Kisfaludy. Méghozzá támadásainak a középpontjában található jelenségekről mond (a képzőművészetből kölcsönzött módszer idézésével) megsemmisítőnek szánt bírálatot: Egy Hogarthra volna szükség Lerajzolni ezeket A magyarból kificzamlott kimarjulti embereket...