Ars Hungarica, 1993 (21. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Marosi Ernő: Mátyás király és korának művészete. A mecénás nevelése
Ars Hungarica 1993/1 való forgolódását, olvasottságát. Elbeszéléseikből egy nevelési regény, egy művelődési fejlődésrajz vázlatát nyerjük. Ezt a modellt, a tökéletesedés képét, a helyes izlés útjára térés fejlődésrajzát sugallta Filarete regényes formában megírt építészeti traktátusa is, amelyet Bonfini fordított latinra a király számára. A generációk során és az egyéni fejlődésben megnyilvánuló tökéletesedés elképzelése a magva a reneszánsz művészet művészettörténeti értékelésének is. A magyarországi fejlődéstörténetben Hunyadi Mátyás a főszereplő, akinek személyes fejlődése a szellemi fordulat példája. Személyiségének kibontakozásáról, fejlődéséről a humanisták csak hézagosan szólnak. Néha az a gyanúnk támad, mintha a visszatekintésben az előfeltételeket is idealizálták volna. Amikor például Galeotto Mátyás neveltetését tárgyalja, beszámol arról, mily elevenen élte át a gyermek a Roland-ének elbeszélését a vitézi tettekről. DrA szülei pedig bölcsen fölfigyeltek a zsenge gyermek ilyen érzéseire, és a gyermek Mátyás felől kezdtek nagy reményeket táplálni. A legnagyobb gonddal és szorgossággal nevelték az országlás elnyerésére minden tudományban, erkölcsben és királyhoz illő foglalatosságban." S az anekdotáiban feljegyzett bölcs mondások és tettek úgy tüntetik fel Mátyást, mint aki a gyakorlatban alkalmazza a középkori királytükrök erénykatalógusainak jól megtanult ismeretanyagát és útmutatásait. Nehéz megítélni, vajon a mégoly hatalmas arisztokrata és kormányzó Hunyadi János második fiának neveltetése kezdettől fogva trónörököshöz méltó volt-e, vagy hogy Mátyás választása idején a hatalomért versengő párok mindegyike rendelkezett-e hasonlóan felkészített jelölttel. A Hunyadi-párt elsődleges jelöltjének, Lászlónak műveltségéről persze senki sem beszél, s bizonyos, hogy az 1458-as választásban aligha Mátyás neveltetése lehetett a legfontosabb érv. Ha a 15. század közepén már aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a művelődés is szerepet játszott az arisztokraták mindenképpen kormányzásra született fiainak az életre való felkészítésében, inkább vélhetjük a humanisták példa állítására irányuló buzgalma termékének az uralkodói elveit könyvből tanuló Mátyás képét. Gondoljuk csak meg: pártja egyáltalán nem hasonló elveken alapuló politikája nélkül a Nagy Károly és Roland vitéz példáján lelkesülő ifjúból legfeljebb Don Quijote késő középkori elődje válhatott volna! Udvari művészeti hagyományok Ha tehát Mátyás szellemi és ízlésbeli változásainak, fejlődésének rekonstrukciójára törekszünk, ami udvara művészettörténeti jelentőségének kétségtelenül egyik kulcsa, nem bízhatjuk magunkat vakon a történetírói hagyományra; helyesebb, ha az udvari művészet emlékeiben keresünk támpontokat. Mindenekelőtt kronológiai vázra volna szükségünk ahhoz, hogy változásokról, fejlődésről szólhassunk. Ennek a kronológiai bázisnak a megteremtése, a művek egymásutánjának rekonstruálása annak ellenére sem könnyű feladat, hogy Mátyás műpártolói tevékenységének úgyszólván minden mozzanatáról, eredményeinek mégoly töredékes tárgyi bizonyítékairól is igen alapos és részletes adattárral rendelkezünk. Ebben a katalógusban azonban túlnyomó többségben vannak Mátyás utolsó tíz uralkodási évének sokszor igen pontosan datált emlékei, amelyeknek alapján jól dokumentálhatók a király nagyratörő - és részben befejezetlenül vagy megvalósítatlanul hátrahagyott - alkotásai. Ugyanazok, amelyeket humanistái is dicsértek, kortársai és versenytársai is követésre érdemesnek ítéltek. A korábbi