Art Limes 2007/2. szám - Báb-tár IV.
2. Báb és színház - Balogh Géza: A Mesebarlangtól a Budapest Bábszínházig
ÉS SZÍNHÁZ Balogh Géza A MESEBARLANGTÓL A BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZIG Amikor az MNDSZ, azaz a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Országos Központjában 1947 végén felvetődött egy hivatásos állandó bábszínház létesítésének gondolata, mindenki úgy viselkedett, mintha ekkor kezdeményeztek volna először bábszínház-alapítást. Pedig Rév István (1898-1977), aki 1941-től négy éven át magántőkéből működtette a Podmaniczky utcában a Nemzeti Bábszínjátékot, ekkor már nem bánta volna, ha a hivatalos szervek átveszik hajléktalanná tett intézményét Levélben felajánlotta teljes felszerelését és műhely-berendezését a miniszternek. Azt is előterjesztette, hogy készséggel vállalja bábos szeminárium vezetését; bábjátékosokat oktatna műfajelméletre, dramaturgiára. Levelét gróf Teleki Gézának címezte, de mire megérkezett, már Ortutay Gyula volt a miniszter. Ortutayt sem érdekelte az ajánlat. Az új hatalom - szakítva a múlt valamennyi emlékével - mindent elölről akart kezdeni. Nem számoltak senkivel, aki 1945 előtt bábjátékkal foglalkozott. Eleinte az volt az alapítók szándéka, hogy a hivatásos bábszínház az országos bábmozgalom központja legyen, innen irányítják majd az öntevékeny csoportok munkáját. Ezt a tervet azonban sürgősen elvetették. Az MNDSZ gondosan ügyelt arra, hogy az új színház ne alakítson ki kapcsolatot az amatőrökkel, hiszen azokat a csoportokat régi szakemberek irányították. Hamar megszervezik az új bábszínházat. 1947. december 1-jén szerződtetik a társulat tagjait, és kinevezik a kiválasztott igazgatót: Révész Zsuzsát (1919), a Színművészeti Főiskola rendező-szakos hallgatóját és az Iparművészeti Szakszervezet bábfelelősét. A Mesebarlang, „az MNDSZ bábszínháza" - ahogy a korabeli plakát hirdette - 1948. február 20-án kezdte meg működését a Paulay Ede utca 35. szám alatt, az akkori Művész Színház emeleti helyiségében, a hajdani Párisien Grill helyén. „Alkotó hangulatban egy-két hét alatt valóságos családdá forrtak össze a társulat tagjai" - írja a szavahihető krónikás, Óhidy Lehel (1925-1977). - „Az indulásnál nem a tapasztalat, a tudatosság hanem inkább az ügyszeretet vezette őket" Azaz: fogalmuk sem volt, hogyan kell bábszínházat csinálni. Az első társulat hat színésze között - Huba Klári (1909-?), Lukács Éva (1925), Szőnyi Kató (1918-1989), Hetés György (1921-1998), Miklóssy Dezső (1919), Óhidy Lehel - egy sem akadt, aki korábban foglalkozott volna bábjátszással. A legtapasztaltabb mégiscsak az ifjúkommunista színigazgató volt, aki úgynevezett „kultúraután" már bábozott, és népmese-feldolgozásokkal folytatott pártagitációt. Talán ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy kinevezését maga Balázs Béla is pártfogolta. Nem volt tájékozottabb a bábjáték titkaiban Gábor Éva (1914-2003), a Színházi Élet, majd a Színházi Magazin rajzolója sem, akit az ifjú és elszánt igazgatónő a bábműhely vezetésével bízott meg. Gábor Éva nem sokkal később a Bábszínház meghatározó tervezőművésze lett, 1954- ig számos felnőtt- és gyermekprodukció bábjait és díszleteit tervezte. A társulat tagjai közül Szőnyi Kató is kitűnt; egy évtized múlva a színház főrendezőjeként számos nemzetközi sikert aratott. Ekkor azonban még egyikük sem sejtett semmit a bábjáték igazi lehetőségeiről. Amikor például elhatározták, hogy pálcás bábot is alkalmazni fognak egyik műsorukban, azt sem tudták, milyen az. Egy távol-keleti vajang golek báb technikáját másolták le, amely azonban jelentősen különbözött az ekkor már Európa-szerte alkalmazott pálcás bábokétól. 31